Milan-Bologna 2-1 (0-0)

Valaki írta, hogy hangsúlyosabb lett a széljátékunk. Így van itt azonban azt is észre kell vennünk, hogy ez egy kényszermegoldás volt. Miért kellett ezt „bevezetnie” Allegrinek? Természetesen azért, mert nincs egy normális utolsó passzos játékosunk. Az angol futball miért épült (legalábbis a külföldi edzők érkezéséig mindenképpen) a széljátékra? Mert a sebességgel sosem volt gond, de technikailag sosem voltak kiemelkedőek az angolok, a „kicsiben” megoldott helyzetek nagyon ritkák voltak a játékukban. Tehát nálunk azért van ez a 4-3-3, mert ezzel orvosolható azon hiányosságunk, hogy nincs igazi szervezőnk. Boatengtől ugyanis mindent lehet várni, csak ütempasszokat nem. Prince egy technikás, de mindent erővel megoldani akaró játékos, aki azonban gondolkodni képtelen. Ezért tüzel inkább 30-35 méterről, mint hogy passzoljon. Hozzátenném, amikor visszavontabban osztogat, annyira nem tragikus a játéka. Jól dobja ki a labdákat szélre pontos, erős passzokkal. Ha azonban közel kerül a kapuhoz, elfogy a tudomány. Az ilyenre mondom, hogy nincs meg a kellő játékintelligenciája. Ez nem annyira az ő hibája, erre Allegrinek kellett volna rájönnie, lehetőleg nem két és fél év múltán…
A 4-3-3 egyébként nem lenne éppen rossz felállás, csak éppen nem Niangot kellene a szélre rakni. Az ő termetével középen lenne a helye. A gond azonban az, hogy Pazzini gólerős, viszont lassabb. Ebből a szempontból nehéz a helyzete Allegrinek, aki ennél egyszerűbb dolgokat sem mindig vett észre…

Kaká érkezése mindenképpen módosítaná a formációt. Újra elő lehetne venni a 4-2-3-1-et, ahol Pazzini menne középre, Niang (vagy Boateng) és El Shaarawy a szélekre, Kaká pedig Pazzini mögé. Hogy a védők előtt Muntari és Montolivo, illetve Nocerino hogyan tudna alkotni, jó kérdés persze. A 4-2-3-1 az a rendszer, amely meghagyja a széljáték lehetőségét is, miközben lehetőséget nyújt arra, hogy legyen egy szervező („támadó középpályás”) is a csapatban. Ha – Kaká érkezésével – Montolivónak, Niangnak (vagy Boatengnek), El Shaarawynak és Pazzininek is helyet akar szorítani a kezdőben Allegri, akkor leszűkülnek a lehetőségei. A 4-2-3-1 mellett két formációt tudok még elképzelni alaptaktikaként.
Az egyik a már ismert 4-3-1-2. Itt annyi lehet a gond, hogy ki legyen El Shaarawy utódja. Pazzini ugyanis nem tud passzolni, viszont jó a kapu előtt, El Shaarawy viszont nem igazán találja a kémiát Pazzoval. Én szívesebben nézegetném Niangot a Fáraó mellett.
A másik formáció, amit kigondoltam, a 4-4-1-1.
Az előre tolt ék (pl. Pazzini) mögött Kaká támadhatna. Érdekesebb azonban a mögötte lévő sor. Természetesen a Kaká mögött lévő 4 ember nem vonalban helyezkedne el, hanem a két szélen lévő játékos (a bal oldalon El Shaarawy, a jobb oldalon pedig vagy Niang vagy Boateng) felváltva változtatná a helyét a pálya hosszában. Ebből több variáció is kialakítható, nem lenne egysíkú a játékunk:
a) ha El Shaarawy megy fel a támadással, akkor a 4-4-1-1 átalakulhat vagy 4-3-2-1-gyé vagy 4-3-1-2-vé, persze attól függően, hogy a Fáraó (Kaká mellé érve) mint támadó középpályás vagy (pl. Pazzini mellé érve) mint csatár vesz részt a támadásban. Védekezésben ilyenkor ez a felfutó játékos nyilván „elvész”, de tolódva a 3 „maradék” középpályás kellő stabilitást nyújthatna.
b) ha Boateng (vagy Niang) menne fel a támadással, akkor az előbb leírtnak a tükörképe valósulna meg, azzal, hogy Niang inkább Pazzini, nem pedig Kaká „párja” lehetne (4-3-1-2). Boateng pedig nyilván nem csatárként lépne feljebb, hanem Kaká mellé kerülne (4-3-2-1).
c) ha mindkét szélső felmenne a támadással, akkor Kakának kellene visszalépnie, és vagy egy (kissé abszurd) 4-2-1-3-as formáció alakulna ki, vagy pedig – ami realizálhatóbb – a 4-2-3-1, ahol a „3” két szélén El Shaarawy, illetve Boateng (vagy Niang) lenne.

Úgy gondolom, a 4-4-1-1-nél azzal együtt lehetne széljátékunk, hogy nem bontjuk meg a középpályánk stabilitását.
A 4-4-1-1-et én (Kaká érkezése esetén) így képzelném el: kapus – De Sciglio, Mexés, Zapata, Constant – Boateng, Montolivo, Muntari (Nocerino), El Shaarawy – Kaká – Niang (Pazzini).