Carvalho érkezhet

„Galliani (…) a piacot ismerő szakértők szerint egy olyan játékos elhozataláról tárgyalt, aki a BL-ben nem játszhatna, de a bajnokságban segíthetné a csapatot.”

Szeretem ezeket a „szakértőket”. Annak idején – a brazil Ronaldo Madridba igazolásakor – olvastam valami olyasmit, hogy „szakértők szerint ezzel összeállhat a Ronaldo-Raul csatársor”… Meg is lepődtem, hogy ezek a szakértők milyen félelmetes logikával voltak képesek kitalálni azt, ami teljesen egyértelmű volt a mezei szurkolók számára!
Ha Galliani Madridba ment, akkor 99%, hogy a Real Madriddal próbált „bótolni”, így pedig célszemélyként nyilván csak olyan játékos jöhet(ett) szóba, aki a BL-ben nem játszhat, lévén, a Real a csoportmeccseken majdnem mindenkit bevetett a keretéből [a Real kezdőjévé avanzsáló Adán kivételével 🙂 ].

Amennyiben Carvalho érkezik, akkor az lehet jó is meg rossz is, de összességében inkább rossz. Jó, mert rutinos, képzett védő, akiért nem kell sokat fizetnünk. Ha viszont 34 évesen azért vesszük meg, mert nem tartjuk eléggé jónak Zapatát meg Acerbit (ez azért is valószínű, mert ha nem így lenne, akkor nem a 36 éves Yepes játszana folyamatosan a nála legalább 10 évvel fiatalabbak helyett), akkor az kínos – nem feltétlenül a portugálra, hanem Zapatára meg Acerbire nézve. Ne feledjük, nem ugyanaz lenne a helyzet, mint a 36 éves Nesta és pl. Bonera esetében volt, hogy Sandro bekötött szemmel, egy zsákban ugrálva is megbízhatóbb volt a fiatalabb olasznál…
A vételár (2 millió euro) nyilván nulla ezen a szinten. A portugál fizetése viszont jelentősnek mondható. Kérdés, hogy mennyit ajánlanánk neki, de az is kérdés, hogy mennyi időre érkezne. Ha csak fél évre, akkor nem nyerünk rajta, mert nem valószínű, hogy a következő idényre is megtartjuk. Ebben az esetben – ha már megvesszük – másfél éves szerződést ajánlanék neki, az idény végén pedig eladnám, hogy legalább keressünk rajta, ha már ide jutottunk. Carvalhót jó védőnek tartom, de egy a fiatalítást szem előtt tartó, ezt a célkitűzését mind gyakrabban hangoztató Milan megint egy 34 éves, a pályája utolsó 10%-ába forduló játékost készül igazolni. Ráadásul ő lenne a hatodik középső védőnk, és nem sok szó esik arról, hogy valaki távozna a CB-ek közül. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert napirendi pont szokott lenni nálunk a keret létszámának csökkentése is…
Úgy gondolom, ha kapunk Patóért és Robinhóért kb. 24-25 millió eurót, akkor legalább azt az esélyt teremtsük meg magunknak, hogy kialakuljon egy mag a csapatban! El Shaarawy oké, de a középpályán nincs olyan poszt, amit ne lehetne erősíteni, a védelemben pedig szintén sok a kérdőjel. Ezt a „védelmi kérdőjelet” egy Ogbonnával [ vagy Dedével? 🙂 ] lehetne kiegyenesíteni, de nem egy Carvalhóval.

Semmi gond nincs azzal, ha a vezetőség azt mondja, „gyerekek, fiatalítunk, egy ideig közepes eredményeink lesznek, de megvan a koncepciónk, hogy 2-3 éven belül egy kiváló csapatunk legyen”. Csak amikor már kezdené elhinni az ember, hogy Berlusconiék ezt komolyan is gondolják, akkor jön egy olyan hír, amin más csapatok szurkolói csak jókat röhögnének, mondván, baromság, viszont az egyszeri Milan-drukkernek leesik vagy felmegy a vérnyomása, és liftezni kezd a gyomra…

Teljesen felesleges jóslatokba bocsátkozni a Milannal kapcsolatban, mert kivehetetlen, mit is akarunk. Ha pusztán arról lenne szó, hogy ügyesen kavarjuk a piacot, bizonytalanságban tartjuk a riválisokat, hogy mit akarunk csinálni, akkor az ilyen híreket egy ilyen manővernek tudnánk be. De egyrészt ezt félévente eljátsszuk, egyre kisebb eredménnyel, másrészt nem annyira a piacot sikerül összezavarni, hanem saját magunkat. Elindulunk valamerre, de nem vagyunk képesek tartani az irányt. Berlusconiék olyanok, mint Balotelli, akit az anyja elküldött vasalóért, mire ő hazaállított két motorral meg néhány távirányítós autóval… Hogy szinte tüntetünk azzal, mennyire nem tudunk nagy játékost igazolni, azt már nem is említem.

Ha most Carvalhót leigazoljuk, akkor szerintem mérget vehetünk arra, hogy – legalábbis idén – nem érkezik olyan hátvéd, aki fiatal, és akiről olvasni lehetett korábban (elsősorban Ogbonna és Dedé).

Nem tudom, mi lesz 2013-ban. A Milan története legnagyobb vereségét a Barcelona, a Deportivo és a MU ellen szenvedte el az európai kupákban, összesítésben pedig 7:2 volt a Manchester elleni összesítésünk 2010-ben. Tavasszal 3 órán át kell futballoznunk a világ legjobbjai ellen. Valahogy ezt kellene szem előtt tartanunk, tenni azért, hogy lehetőleg ne alázzák meg a klubot. A sorozatos BL-pechünk ugyanis nem fogja érdekelni a Barcelonát.
Iszonyatosan kemény januárt kell produkálnunk, jó igazolásokkal, hogy legyen akár minimális esélyünk ellenük, a bajnokságban pedig eljussunk egy elfogadható pozícióba.