Montolivo és Boateng is hetekre kidőlt

A Milan játékosainak sérüléseivel kapcsolatban alapvetően kétféle véleményt lehet megkülönböztetni a fórumozók között. Korábban az a nézet volt túlsúlyban, amely szerint „az egész sérülési mizéria az orvosi stábnak tudható be, ezért ki kell őket rúgni”, újabban viszont megjelenni látszik a MilanLab ‒ legalább részben történő ‒ felmentése. Véleményem szerint mindkét nézet téves.

Az, hogy az orvosi stáb felmenthető azon az alapon, hogy „a sérülésekről nem ő tehet, mert csak a sérülteket kezeli”, a probléma leegyszerűsítését jelenti. Az orvosoknak nemcsak az a feladatuk, hogy gyógyítsanak, hanem az is, hogy ‒ amennyiben lehet ‒ betegséget/sérülést előzzenek meg, azt idő előtt kiiktassák. Azt gondolom, ez utóbbi kiemelt fontosságú feladat egy futballklubnál.
Miután az edzői stáb tagjai (ideértve persze Allegrit, Tassottit, az erőnléti és a pályaedzőket stb.-ket) nem orvosok, hanem futballszakemberek, ezért konzultálniuk KELL az orvosi stábbal minden, a játékosok egészségéhez kapcsolható kérdésben. Az edzésterv részleteibe, sőt, véleményem szerint minden olyan kérdésbe, amely a játékosok terhelhetőségét, fizikai állapotát érinti, be KELL vonni az orvosokat.

Szó sincs arról, hogy az orvosi csoport addig ne lépne működésbe, amíg be nem következik valamilyen sérülés! Amikor egy játékost leigazol egy klub, mindenki tudja, hogy átesik egy orvosi felmérőn, vizsgálaton. Itt az orvosok máris egy csomó adathoz jutnak, megtudják, milyen állapotban van az illető, milyen a terhelhetősége stb. Miután a Milan nem egy amatőr klub, így feltételezhető, hogy az orvosok a felkészülés, az edzések, vagyis gyakorlatilag az egész idény alatt figyelemmel kísérik a játékosokat, nézik, hogy a korábbi idényekhez képest hol tartanak magukhoz képest: folyamatosan szerzik róluk az adatokat.

A fő felelősség ‒ gyakorlatilag a csapatot érintő minden kérdésben ‒ természetesen Allegrié, mert ő fogja össze a részeket egésszé. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az edzéstervet úgy állítsa össze bármely profi sportklub trénere ‒ így Allegri is ‒, hogy előtte ne konzultálna a csapatorvosokkal az adott játékosai állapotáról, terhelhetőségükről, továbbá arról, hogy mikor mit (milyen jellegű feladatokat, gyakorlatokat) időszerű beiktatni. (Egy sérüléséből felépülőfélben lévő játékost nyilván nem lehet bedobni a mélyvízbe, hanem fokozatosan kell terhelni; mivel minden játékos, illetve sérülés más és más, ezért lehet egy edzőnek akármekkora gyakorlata, kizárt, hogy dokik nélkül dönthessen ezekben a kérdésekben.)

A lényeg tehát, hogy a MilanLabnak is rá kell bólintania az edzéstervekre, illetve jeleznie kell, ha bizonyos gyakorlatok az edzéstervnek azon a pontján úgy és akkor beiktatva (sérülés)veszélyekkel járnak, avagy nem elégséges a játékosok számára biztosított pihenőidő és hasonlók.

A sérüléseinkkel kapcsolatban annyit azért megjegyeznék, hogy ezek zömmel nem súlyos nyavalyák: nem arról van szó, mint pl. David Villánál, aki több mint fél évre esett ki tavaly. Teljesen más tészta volt Flamini vagy Gattuso esete is. Ezek a sérülések véleményem szerint az odafigyelés hiánya miatt következhetnek be, amellyel kapcsolatban Allegrinek annyiban van felelőssége, amennyiben fentebb leírtam.

Az orvosok felelősségét abban látom, hogy amikor a csapat készül egy mérkőzésre (vagy edzésre), akkor az utolsó edzésen/edzéseken nekik már tudatniuk kell(ene) ‒ elsősorban Allegrivel ‒, hogy x-re vagy y-ra lehet-e számítani (itt mindegy, hogy sérült volt a játékos, mert bármi, akár egy gyomorrontás miatt is lehet valaki éppen nem bevethető állapotban), ha pedig lehet, akkor van-e „90 perces állapotban” az illető. Hasonló a helyzet akkor, és az orvosok felelőssége elsősorban itt a legnagyobb, amikor egy sérüléséből ‒ elvileg ‒ felépült játékost kell megítélni fittség szempontjából. Giuseppe Rossi esete mutatja, hogy néha jobb 1-2-3 hetet várni, hogy 100%-ig biztos legyen a felépülés, mert a „sérülésre sérülés” további hónapokat jelenthet.

Montolivo sérülése kapcsán lehet ugyan a felkészítést ‒ és a felkészítőt, azaz főleg Allegrit ‒ okolni, de ebben a konkrét esetben (Montolivo) is az orvosoknak kellett (volna) áldásukat adniuk arra, hogy Montolivo 100%-os állapotban van (mivel Riccardo kezdőként lépett pályára, ezt vélelmeznem kell). Még egy teljesen fitt játékosnál is elképzelhető persze egy sérülés, de mivel több tucatnyi pár hetes sérültünk volt korábban, ezért élnem kell a gyanúperrel, hogy az orvosi stáb sokszor olyan játékosokat is egészségesnek nyilvánít, akik csak 85 vagy 90%-os állapotban vannak. (Ez persze egy ördögi kör, mert adódik a kérdés, hogy miért is vannak/lehetnek egyesek 85-90%-os állapotban…)

Arról nem írtam, de elképzelhetetlennek is tartom, hogy Allegri az orvosi intelmekkel szembehelyezkedik, amikor egy bizonyos kérdésben dönt (pl. hogy valakit sérülten vagy nem teljesen egészségesen küld pályára)…

Bár a felszínen úgy tűnhet, hogy kizárólag az Allegri-féle kemény(nek mondott) edzéseknek „köszönhető” a rengeteg sérülés, úgy vélem, az orvosi stáb sok nyavalyát megelőzhetne. Gondoljunk Felix Magath módszereire, amelyek felérnek egy kínzással (a stadionlépcsős futásokról sok játékosa beszélhetne). Mégis „csak” az a híre, hogy kegyetlen, nem pedig az, hogy lesérülnek a játékosai.

Jó lenne persze biztosan tudni, hogy mik okozzák a tömeges sérüléseket, de még jobb lenne, ha ezek végre elkerülnének bennünket. Tavaly „csak” egy scudetto ment rá és lehet, hogy egy BL-elődöntő… A jelenlegi keretünk azonban nem olyan erős, hogy elbírja, ha a tavalyihoz hasonló sérülésáradat lesz idén is. Az ugyanis könnyen a BL-helyekről lemaradást eredményezheti…