Miért maradtunk trófea nélkül?

Jövő héten Milanellóban találkoznak a játékosok és hivatalosan is megkezdődik a 2012/2013-as szezonra történő felkészülés. Mielőtt ez bekövetkezne, még egyszer utoljára visszatekintünk az előző szezonra és egy újabb szempontból igyekszünk megvizsgálni, mi miatt maradhatott trófea nélkül a csapat.

Sokan sokféleképpen magyarázták a cím nélküli szezont, általában a sok sérüléssel és játékvezetői tévedésekkel. Talán előbbi az, amit szinte mindenki okként említ, amikor a 2011/2012-ről beszél. Azt próbáltuk megnézni, hogy a sok sérülés, a hiányzók száma, egészen pontosan mit jelentett játékpercben, mérkőzésszámban.

Negyven Milan szurkolót kértünk meg arra, hogy írja le, szerinte hogy nézett volna ki a kezdőcsapat, ha mindenki egészséges és bevethető a keretből. Miután megkaptuk az ideális kezdőt, megnéztük, hogy ez a csapat hányszor tudott pályára lépni. Mivel a leadott játékosok alapján kétféle felállás is elképzelhető, ezért mindkettő esetén készítettünk egy kimutatást.

Fontos adat, hogy a csapat a szezonban 53 tétmeccset játszott (38 bajnoki, 10 BL, 4 Coppa Italia és 1 Olasz Szuperkupa meccs)

A csapat összes lejátszott tétmeccse 4770 percet jelent, az összes bajnoki pedig 3420-at. A perceknél minden mérkőzést 90 perccel számoltunk.

Bármely hadrendet is nézzük, az elmondható, hogy a csapat egyszer sem tudott felállni az ideális csapattal, sérülés vagy eltiltás miatt mindig volt legalább egy hiányzó.

Az csak  ‘hab a tortán’, hogy ugyanaz a csapat két egymást követő találkozón sosem tudott kiállni, Allegrinek mindig változtatnia kellet legalább egy poszton, de inkább több helyen.

Íme a második felállás, ahol Ibra partnere Alexandro Pato, mögöttük pedig Cassano irányít. Illetve irányított volna, ha ez a hármas együtt játszhatott volna.

Jól látható, hogy az ideális csapat átlaga éppen csak túllépi az 50%-ot, ami nagyon kevésnek számít, ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb rivális Juventus szinte sérülés nélkül, stabil csapattal menetelte végig a bajnokságot, ráadásul még nemzetközi kupában sem volt érdekelt.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a második hadrend szerinti támadó hármas két tagja gyakorlatilag a szezon meccseinek 3/4-én hiányzott, akkor értékelődik fel igazán az, hogy a Milan egyáltalán harcban tudott lenni végig a scudettóért és csak a Barca ejtette ki a BL-ből.

A végső döfést azonban az adta meg a csapatnak, hogy a szezon hajrájában, a legfontosabb meccseken nélkülöznie kellett a legjobb védőjét, Thiago Silvát. A brazil játékos nagyjából a meccsek és a lejátszott percek 30%-án nem volt pályán, de ez gyakorlatilag teljes egészében április-májusra értendő.

Sajnos akit pedig elkerültek a sérülések (Ibrahimovic 83% körül, Nocerino 90% körül), azok pedig szinte minden meccsen pályára léptek, ezért komolyabb pihenő nélkül kellett letudniuk a szezont, ami egyet jelentett a fáradtsággal.

Természetesen a futballban sincs „ha” és „mi lett volna”, de mindenképpen érdemes végignézni, hogy az ideálisnak vélt alapcsapatunk és annak egyes játékosai mennyit tudtak játszani, milyen mértékben számíthatott rájuk Allegri. A 2011/2012-es szezon véget ért, ezért csak bízni és reménykedni tudunk abban, hogy az új idényben sokkal kevesebb hiányzó lesz a keretben és jóval többször léphet pályára a legjobb Milan.