Bundabotrány Itáliában: bezárják a boltot?

Fogalmam sincs, hogy ennek a kijelentésnek milyen okai lehetnek. Ezt nem egyedül találhatta ki (ekkora badarság még az ő szájából is hülyén hangzik), de ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy belső indíttatásból tette; de sokkal valószínűbb, hogy a tanácsadói köre vagy külső nyomás hatására tehette ezt.
Sokszor kifejtettem, hogy mennyire fontos a Milan számára, hogy jól szerepeljenek az olasz csapatok az európai porondon. Viszont a rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy a kedvenc csapatunk jövője nemcsak a többi klubcsapat teljesítményétől függ, hanem az olasz kormánytól is.
Tanácstalanságot érzek a politikai elit részéről, hogy milyen eszközökkel próbálja meg felvenni a harcot a fogadási csalások ellen. Ellene tenni(e) kell(ene) valamit, de szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Evidens, hogy a politikai elit a kommunikáció szintjén meg is teszi. Viszont azt érzem, hogy ezzel átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. Ez túlment azon a határon, amit az emberek gyomra képes befogadni.

Az bebizonyosodott, hogy a mérkőzések manipulálása sajnos a hétköznapok részévé vált. Szerintem mindenki – akár fogadott, akár nem – mondhatta azt, hogy ezt biztos megbundázták. Szinte biztosra veszem, hogy nem pusztán az olasz mérkőzések után tettek ilyen kijelentéseket.

Egy ilyen döntésnek nem csupán az olasz labdarúgás lenne a szenvedője, hanem az állam is. Egy ilyen tradicionális futballhatalom, mint Olaszország, nem engedheti meg magának, hogy akár 2-3 évre szüneteltesse az élvonalbeli (esetleg a másod- és harmadosztályú) bajnokságát. Társadalmi elégedetlenségeket szülne, aminek politikai és gazdasági következményei kiszámíthatatlanok lennének. Az olasz ember lehet, hogy nem jár tömegével mérkőzésekre. Lehet, hogy a biztonsági szint nem megfelelő, emiatt gyerekeiket nem merik kivinni meccsekre. Ettől függetlenül a futball a mindennapok elengedhetetlen kellékévé vált, az olasz átlagpolgár „él-hal” a futballért.
Bizonyos gazdasági érdekcsoportok valamint a maffia is befészkelte magát a futball világába. Abban a tévhitben élni, hogy csak Olaszországban vannak fogadási csalások, finoman szólva is „ökörség”. A világ minden egyes országában vannak erre szakosodott szervezetek, akik ebből próbálnak pénzt szerezni. Biztosra vehetjük, hogy minden (kivétel nélkül!!!) bajnokságban befolyásolják a mérkőzések végeredményét. A találó szójáték („BUNDÁSLIGA”) a mai napig itt cseng a fülemben – szerintem ez nem la véletlen műve. A közelmúltban olvastam egy cikket azzal kapcsolatban, hogy az ázsiai illegális fogadások forgalmát 500 milliárd dollár körüli értékre becsülik. Úgy vélem, hogy ezt kommentálni sem kell, a számok és tények magukért beszélnek.
A lényeg az, hogy irgalmatlan mennyiségű pénz forog kockán. Nem kockáztathatja meg az olasz kormány, hogy akkora bevételtől essen el, amit a futball kínál/ad. Ha tényleg Monti agyszüleménye ez, akkor mind az alsóházon, mind pedig a felsőházon végig kellene vinnie egy olyan törvényjavaslatot, ami kényes politikai csatározásokhoz vezetne; nem beszélve a társadalmi ellenállásról (pl. tüntetések). Ez a legfőbb érvem arra, hogy miért nem csinálják/csinálhatják meg.
A második, szinte ezzel egyenértékű érvnek tekinthetjük: a gazdaságra kifejtett hatását. Ahogy Boldinho és Lansky is hosszasan kifejtette: hatalmas bevételektől esne el az állam. A stadionok bérleti díjaitól kezdve, a játékosok után fizetett adón keresztül a takarítókig… Az olasz gazdaság számára hatalmas érvágás lenne, ha ez a tervezet törvényre emelkedne.

Annak ellenére, hogy igen kényes szituációban van az olasz labdarúgás, a focit szerető emberek még ennek is örülnek. A futballistákra mint példaképekre tekintenek a gyerekek. Minden bizonnyal testileg és lelkileg is megviselné őket. Kevesebbet sportolnának, kevesebben adnák a fejüket arra, hogy futballozzanak. Ennek a következményeivel nem számolnak, akiknek ez a grandiózus ötletük támadt? Éppen ezért gondolom, hogy ezt nem tehetik meg. A gazdaságra kifejtett negatív hatása mellett káros a szociológiai következmény is.

Összességében elmondható, hogy nagyjából senkinek sem jó.
1, Bizonyos gazdasági csoportok számára elfogadhatatlan lenne. 100 milliárd dolláros bevételektől esnének el, amit erős lobbitevékenységük révén meg is fognak akadályozni.
2, A szervezett bűnözői csoportok – akik konkrétan fogadási csalásokkal foglalkoznak – is minden követ megmozgatnak (politikai kapcsolataikat felhasználják) annak érdekében, hogy minél előbb kerüljön ki a tárgyalni kívánt tervezetek közül.
3, A kormány számára is csak negatív következményei lehetnek, ha elfogadják.
4, Az átlagember számára elfogadhatatlan lenne, pillanatok alatt megbuktatná Montiékat.
Egyedül azon fogadók számára lenne előnyös, akik milliókat buknak hetente egy-egy megbundázott meccs miatt. De feltehetjük a kérdést: ez a kisebbség mikor is érdekelte a politikát vagy az euró milliárdokat nyerő fogadóirodákat? A válasz szerintem teljesen egyértelmű.