Milan-Novara 2-1 (0-1)

A tegnapi nap nem arról szólt, hogy nyer-e, bajnok lesz-e a csapat. A tegnapi Novara elleni zárófordulóra sajnos mint a „Nagyok” búcsúmeccsére fogunk emlékezni. A legnagyobb bánatunkra itt hagyják a Milant. Tegnapi olvastam a hírt, hogy Zambrotta is elmegy. Ezzel már hatra emelkedett a távozók száma.
Tegnap bebizonyították, hogy mekkora sportemberek, milyen szeretettel gondolnak az itt eltöltött időre. A szurkolók is imádják-imádták őket.
Voltak olyan meccsek, amikor mi szurkolók is mondtuk, hogy miért nem akasztják szögre a cipőjüket. És tessék: elhagyják a Milant, s most nagyon nehéz ezt elfogadni. Van egy olyan érzésem, hogy senki sem úgy gondol rájuk, hogy rajtuk elment X meccs. Ez nem arról szól. Most semmi negatívum nem szabad, hogy illesse őket. Ezek a napok legyenek a búcsú napjai, ahol csak a szépre, jóra emlékszünk.
Szomorú nap volt a tegnapi – úgy érzem – minden Milan szurkoló számára. Mégis mondhatjuk, hogy valami elkezdődött. Talán a beindított folyamat előrevetíti annak lehetőségét, hogy teljes megújulás várható. A korábban beharangozott, megvalósult igazolások, „talán egy nagy név érkezése” azt jelentheti, hogy egy olyan háznak rakták le az alapkövét, amiből előbb-utóbb felhőkarcoló lesz. Remélem a magasból nézhetünk majd rá Olaszország, s Európa többi csapatára (persze nem lenézve őket, de azért jó érzéssel töltene el, ha azt mondhatnánk: miénk a világ legjobb – számokkal, eredményekkel is alátámasztva – csapata)!
Ennek örülni kell. Egyik szemünk nevet, viszont a másik szemünk sír: hogy miért, az szerintem teljesen érthető. Sajnos – egyszerre – elhagynak minket azok a játékosok, akik hozzásegítették a csapatot, hogy Európának rettegnie kelljen tőlünk. Ki ne emlékezne 2003-ra, amikor BL-t nyertünk. 2005-re, amikor egy hajszál választott el attól, hogy megint felüljünk a trónra, a BL döntők történetében soha nem látott színvonalú meccsen. És 2007, a visszavágó a Liverpool ellen. Ott már bebizonyosodott, az egyszer fordulhat elő, hogy a jobb csapat, jobb játékkal alulmarad. És kihagytam 2 bajnoki címet, valamint a szuperkupát, klub vb-t, … valamelyik sikerből mindenki kivette a részét!
Kik hagynak el minket? A világ egyik legjobb belső védője, Nesta; a rekorder, a géniusz Seedorf; a lesipuskás, a zseni Inzaghi; a robotoló, a középpálya fontos láncszeme Van Bommel, a csúcsformájában a világ legjobb védői közt számon tartott Zambrotta, s a csapat szíve, motorja Gattuso.
Belátták, hogy nem tudnának ugyanolyan színvonalon játszani. Mindent megtennének a Milanért. Ezt is megették. Le a kalappal előttük, hogy ezt a nehéz döntést meghozták. Nem látunk a színfalak mögé – hogy melyik interjú, nyilatkozat igaz -, de szinte biztosra vehető, hogy az ő döntésük volt, s nem a vezetőségé. Nem érezték úgy, hogy olyan hasznosak lennének a csapat számára, mint korábban. Úgy gondolták: jöjjenek a fiatalok. Az a cél lebeghetett a szemük előtt, hogy visszatérjen oda a Milan, ahová mindig is tartoznia kellett volna: Európa legjobb csapata legyen.
Köszönjük nekik azt a sok szépet, jót, amit a csapatért tettek! Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom: nagyon fognak hiányozni!
Forza Milan