Inter-Milan 4-2 (1-1)

Ennél rosszabb esténk szerintem nem lehetett volna. Elbuktuk a bajnokságot, ráadásul az Intertől elszenvedett vereség miatt. Erről a mérkőzésről sok jót nem tudok mondani, volt egy csapat, aki jobban akarta a sikert, kevesebbet hibázott!
Sajnos ez az év elúszott: de nem ma, nem tagnap. Gratulálni kell a torinóiaknak, mert megérdemlik a bajnoki címet. Ha veretlenül megnyerik a scudettót, szerintem nem lehet kétségbe vonni, hogy a legjobb helyre került a bajnoki arany. (Bár nem érdemeltük volna meg, de nem bánkódtam volna, ha ma nyerünk, s a Juve botlik. Sajnos ez azonban nem kívánságműsor. Volt 37 forduló, hogy több pontot szerezzünk, mint a Juventus. Nem tettük!)
Tanulságos volt ez az év, véleményem szerint mindenki számára. A konzekvenciákat mindenkinek le kell vonnia.
A BL kiesés magyarázható. Talán az olasz kupában elszenvedett vereségünk is (otthon ugyancsak a Juvétól). Az azonban semmivel sem volt magyarázható, hogy nem tudtuk megvédeni a címünket. Azzal, hogy csupán másodikak lettünk, nem dőlt össze a világ. Viszont komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy jövőre „visszahódítsuk” Olaszországot!
4 pontban szerintem össze lehet foglalni, hogy mik élvezzenek elsőbbséget a jövőt illetően. Nem fontossági sorrendben írtam, de ezek a „reformok”nélkül nem jutunk egyről a kettőre.
1, Igazolás: elkerülhetetlen. Most már látszik, hogy 500 ezres, meg 1 milliós játékosokból nem lehet Európa és Itália trónjára visszakerülni. Ezzel szerintem nem árulunk zsákbamacskát. Hiába voltak olcsó igazolásaink eddig is (Nocerino, Boateng vagy Kaká – bár ő jóval többe került, mint egy millió, de a mutatott teljesítménye alapján az a 8 millió, APRÓPÉNZ!), „csupán kevés pénzből felépített csapat” nem képes BL-t nyerni! Ilyen kevés pénzből, minőségi játékost Milánóba csábítani, nem kis teljesítmény. Idén nyáron is szükség lesz 4-5 kiegészítő emberre. DE: most már sztárjátékos is kell!!!
Itt az ideje, hogy a mellébeszéléseknek véget vessenek, s nem csupán a deficit csökkentése lebegjen a szemük előtt. /Persze csak akkor várhatjuk el, hogy a zsebükbe nyúljanak, ha tényleg komolyan gondolják Berlusconiék, hogy cél a BL trófea elhódítása./
2, Edzőkérdés: nem tudom, hogy az a jó, ha hagyják Allegrit dolgozni; vagy új, minőségi edzőt hoznak a Milanhoz. Ebben a sok, elvesztett vagy döntetlennel zárult mérkőzésben, szerintem Allegri felelőssége is tetten érhető. Ezt tisztázni kell, hogy vele vagy nélküle kell elkezdeni az alapozást. Én még mindig nem vagyok benne biztos, hogy igaz volt-e az a Berlusconi nyilatkozat!
3, Kulcsmérkőzéseket jóval nagyobb arányban hozni kell. A Serie A első hat helyezettjével szemben 10 mérkőzést játszottunk. Ennek a mérlege: 1 győzelem, 4 döntetlen és 5 vereség, 9:17 a gólkülönbség!!!!!!! Ez finoman fogalmazva is pocsék teljesítmény, ezt kár is szépíteni. A 30 megszerezhető pontból képesek voltunk begyűjteni 7-et, azaz 23 pontot szórtunk el!
(Csak példa, hogy a Juventus mit játszott: 10 mérkőzés, 7 győzelem, 3 döntetlen, 0 vereség, 24 pont, 18:7-es gólarány!! – sajnos nagyságrendekkel jobb, mint a mienk.)
4, Sérülések: minimalizálni kellene a számot valamilyen úton-módon. Egész Európában egyedülálló, hogy ennyi, s ilyen sokszor „kiújuló” sérülés hátráltatja a csapatot, az edzőt. Ez évek óta visszatérő probléma, tehát valami nagyon nincs rendben. Ennek az okát kideríteni, kulcskérdés. Hogy ez az edző hibája, a pálya hibája, a fitnessedzők, vagy kondícióért felelős koordinátorok „sara”, vagy az orvosi stáb funkcionál rosszul, vagy bármi más áll a dolgok hátterében, nem tudhatjuk. DE MUSZÁJ TENNI VALAMIT ELLENE!!!
Reménykedjünk, hogy jövőre minimum meglesz a scudetto, s legalább a BL elődöntő!
Ha nem így lesz, s még hátrébb végzünk vagy előbb kiesünk a BL-ből, akkor is FORZA MILAN!!!!