Capello visszatér?

Ezek szerint Capellót már csak egy HAJSZÁL választja el a Milan kispadjától… 🙂 (Szóvicc akar lenni…) Úgy gondolom, ez már eldöntött tény: Allegri – bármi is lesz a bajnokság végeredménye -, úgy tűnik, menni fog az idény végén. Capello pusztán délutáni kikapcsolódásként nem nézne meg egy Milan-meccset Gallianival… Galliani pedig a 20-25 éve történtek iránti puszta nosztalgia miatt nem hívná meg őt meccset nézni. (Annak idején Leonardo is nézte a meccseket Gallianival, és edzővé is avanzsált.) A Costacurta-Capello tandem valószínűleg olyan lenne, mint a Mocsai-Csoknyai duó volt annó a kézilabda-válogatottnál. Nyilván Capello lenne a boss, Costacurta meg „valami”. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Capello afféle „segítője”, „másodhegedűse” lenne Costacurtának. Minden tiszteletem Billyé, de ő Capellohoz képest kispályás.

Ami miatt örülnék Capellonak, az az, hogy feltétlen bizalmat kapna. Megnyert szinte mindent a Milannal, így nem annyi volt a referenciája, hogy nyélbe ütötte a Kaká- vagy a Pato-bizniszt (Leonardo), vagy hogy kétszer is a legjobb edzőnek választották Olaszországban… Kemény edzőről van szó, akinél nincs pardon. Ugyanakkor az eredményeit mindenki ismeri, így a játékosok feltétlen bizalommal viseltetnének iránta. Nem tudom, a már általam is említett pletyka (miszerint a játékosok nem elégedettek Allegri edzéseivel) mennyire állja meg a helyét, de nyilván van benne valami.

Amit nagyon fontosnak tartok Capello személyével kapcsolatban megjegyezni, az többek között az igazolásokra vonatkozik. Egy olyan nyár jön, amely során jelentős csapatátalakítás várható. Nem hiszem, hogy Allegri, aki még mindig tapasztalatlan edző a szakmában, egy az egyben keresztül tudott volna vinni egy átigazolási tervet a vezetőségen, sikerrel tudott volna lobbizni az általa kért játékosokért. Ha Capello valakire azt mondja, hogy KELL, akkor nem hiszem, hogy leállnának vele vitázni Gallianiék. És ebből a szempontból (IS) tökéletes választás lenne Capello.

[Mielőtt bárki rosszra gondolna, én kedvelem Allegrit, szerintem jó munkát végzett, de szinte biztos vagyok benne, hogy a felelőssége a sérülések terén megkerülhetetlen. Ezt pedig nem tolerálják a vezetők. Papíron a Serie A legjobb keretével dolgozhatott, gyakorlatilag viszont mégsem. Olyan volt ez a helyzet, mintha lenne egy Ferrarid, de csak a 3-as sebességi fokozatban hajtanál…Nyilván nem csak őt lehet és kell elővenni a bajok miatt, de a fő felelősség VEZETŐedzőként az övé.]

Capello érkezése egyértelműen jelzi a vezetőség célját: Bajnokok Ligáját kell nyernünk. És bár a Milan edzőjének nem is lehet más a végső célja, nagyon nem mindegy, hogy ki az, aki a sereg élére áll. Az nem elég, ha a játékosok hisznek magukban, az is fontos, hogy az edzőben is higgyenek. Allegrinél talán ez hiányzott. A játékosok mintha egyre kevésbé hinnék (hitték volna) el, hogy vele meglehet a legjelentősebb klubtrófea. És innen már csak egy lépés, hogy magukban se higgyenek…

Allegri elkezdett egy csapatfiatalítási projektet, amiben viszonylag jó eredményeket ért el. Ezt azonban úgy fest, nem tudja végigvinni. Amit a csapat szempontjából mindenképpen előnyösnek tartok, az az, hogy Capello nem az a megalkuvó típus. Nála nem tudom elképzelni, hogy bérelt helyük legyen olyanoknak, akik ugyan sokat tettek a klubért, de már nem tudnak pluszt adni az egészhez. Nem féltem Capellot: nyugodt szívvel fogja kijelenteni, hogy X-szel, Y-nal vagy Z-vel nem számol a terveiben. Érkezésével elmozdulás következik be (igen, ez kijelentés, nem pedig valószínűsítés) a vezetőség és az edző viszonyában. Nem fogja az a vád érni a vezetőedzőt, hogy csak egy báb Berlusconi és Galliani kezében, mint ahogyan azt Leonardo esetében vélték.

Capello kinevezése egy igen merész lépés Berlusconi részéről, amely leginkább a Florentino Perez-José Mourinho viszonyhoz hasonlítható. Amikor 3 éve Perez Pellegrinit nevezte ki edzőnek, nyilvánvaló volt, hogy egy kisebb befolyással bíró, ha nem is „bábot”, de olyan embert akart, aki nem akar konfrontálódni a vezetőkkel, aki elfogadja a „felsőbb utasításokat”. Pellegrinit ráadásul nem is igen hagyták csapatot építeni, mert tkp. a csapat mellé igazoltak edzőt… Ez a helyzet változott meg Mourinho kinevezésével. Perez belement abba, hogy megnyirbálja önnön „jogait”, és szinte szabad kezet adjon a csapat irányításában Mourinhonak. NEKI elnézték és elnézik azt, hogy egy 65 millióért vásárolt Kakával kapcsolatban kijelenti, legfeljebb csereként számol vele, NEKI elnézték azt, hogy Sahint több millióért vették, mint amennyi meccsen ebben az idényben pályára lépett, elnézték neki azt, hogy az egyik erős embert, Valdanot „távozásra bírta”… Ami miatt bátor és okos húzásnak tartom Berlusconi részéről Capello kinevezését, azt éppen a fentebb leírtak miatt gondolom. Capello érkezése egyet jelent azzal, hogy Berlusconi eggyel hátrébb lép, „jogait” szűkíti, ezzel megnövelve a vezetőedző jogosultságait. Quasi „lemond” arról a kiváltságáról, hogy „üzengessen” Allegrinek, miszerint Patonak játszania kell, hogy a csapatnak úgy kellene fociznia, mint a Barcelonának, vagy – mint azt Leonardo esetében láttuk -, amikor Silvio kijelentette, hogy a keret alkalmas lett volna valamilyen trófea megnyerésére…
Bátor tett lenne tehát Capello kinevezése, de egyúttal nyilvánvaló üzenet is a szurkolóknak: én mindent megteszek a Milanért, mert igazi edzőzsenit szerződtettem. És Berlusconi valószínűleg belátta azt is, hogy ez egy igen kényelmes pozíciót generál a számára is, mert nem érheti az a vád, ami Leonardo vagy Allegri idején, miszerint nem a szurkolók által megkívánt edző kezébe adja a marsallbotot…

Jómagam azt várom Capellotól, hogy visszaadja a játékosok – szerintem elveszett vagy elveszni látszó – hitét, azt, hogy Európa csúcsára érhetünk. Azt gondolom, Allegri jó munkát végzett, de mintha tavaly jobban dolgozott volna… Ebben az idényben nagyobb előrelépésre számítottam. Nem kellett volna persze BL-t nyernünk, de nagycsapatot alig tudtunk elkapni. Egyedül az Arsenal elleni 4:0, amire büszkék lehetünk. Többnyire gyenge játék a rangadókon, ezt nem tolerálta Berlusconi és Galliani. Valahol érthető is.

Nagyon remélem, hogy Capelloval az Allegri által elkezdett munka végre befejeződik. Szeptemberre készen kell állnia annak a Milannak, amely számára – most már leírnám – KÖTELEZŐ a bajnoki cím és legalább az elődöntő a Bajnokok Ligájában. Lehet, hogy lenne alkalmasabb ember ehhez a feladathoz, mint Capello, de hogy az egyik legjobb edző a világon, az tagadhatatlan.

Azt azonban nem felejthetjük el Allegrinek, hogy neki köszönhetően újra jegyzett klubbá vált a Milan, amelyre újra figyelnie kell mindenkinek, és amelyet már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Köszönünk mindent, Massimiliano!

Nagy esély volt a BL-serlegre?
– Jelenleg két terhelhető középső védőnk van.
– Szélső védőinkkel kapcsolatban… 100 Milan-drukkerből 99 szerint legalább egyik oldalra kellene erősítés…
– A középpálya kreatív emberének egyedül Boateng mondható, mert Emanuelson nem. A többi középpályás meg 90%-ban védekezni tudó játékos.
– A csatársor pedig – ez bebizonyosodott – csak nevében erős. Kiesett Pato és Cassano, Robinho helyett meg én is játszhatnék…

Ha szerinted ilyen kerettel nagy esélyünk lett volna a BL-győzelemre, akkor nagyon nem vagy tisztában az erőviszonyokkal.
A Real Madrid jelenleg az a csapat, amely közelít a tökéleteshez. A játékosok képzettek, gyorsak, erősek, jól fejelnek. Jó védőik vannak, a középpályáján van technikai tudás, de keménység is, tudnak támadást vezetni kontrából, de kicsiben is, van szélsőjátékuk, amiről mi csak hallomásból tudunk, a csatársor meg klubrekordokat döntöget. Nem mellesleg van egy extraklasszisuk Ronaldo személyében, és egy minden hájjal megkent edzőzsenijük. Az a csapat elbírja azt is, hogy egy Sahin szóhoz sem jut, hogy egy Kaká a kispadon ünnepelhette a 30. születésnapját… Már írtam valahol, hogy ezt az összképet igen erőteljesen lerontja, hogy taktikailag szerintem nem eléggé érettek, elveszítik a fejüket, de azt hiszem, szeretnénk mi is néhány embert a csapatunkban tudni abból a Madridból…