Serie A: Megbízható teljesítményt nyújt Allegri Milanja

Elkezdtem olvasgatni a hozzászólásokat. Csak néhány megjegyzés.

1) Ha a Milan történetének egyik legsikeresebb edzőjéről ír valaki, tisztelje már meg azzal, hogy helyesen írja le a nevét. Carlo Ancelottiról van szó, nem pedig Anchelottiról.

2) Rocco, Thiago Silva kb. egy évvel ezelőtt kényszermegoldásként szerepelt a középpályán, és én nem emlékszem, hogy azóta a középpályán szerepelt volna. Az elképzelhető, hogy felhúzódott a középpályára, sőt, a Barcelona ellen gólt is fejelt, és átlövésgólt is jegyez, de ő attól még a balhátvéd melletti középső védőnk… A 8-9 védőjátékos nagyon érdekes meglátás, bár inkább azt mondanám, úgy hülyeség, ahogyan van. Az egész csapat támad és védekezik. Ha Van Bommelre vagy Ambrosinire gondolsz, igazad van, ők inkább védekeznek. Nocerino viszont legalább annyira részt tud venni a támadásokban is, mint a védekezésben. Az Allegri által kitalált 4-3-1-2-es hadrend lényege éppen az, hogy egy stabil védekezésre épül, de a védők előtt általában csak ketten ügyelnek főállásban a védekezésre. Korábban a 4-1-2-1-2-ben is volt ám ennyi védekező játékos! Ha 5-6 támadóval képzeled el a csapatot, akkor rossz helyen jársz. Ne a Barcelonából indulj ki, amelyben 5 támadóbb felfogású játékos rohangál…

3) Valaki írta, hogy Allegri nem tud belenyúlni a meccsbe. Inter elleni kupadöntő? Lazio elleni pontmentés? Udinese elleni pontmentés? Lecce elleni fordítás? Szerintem van néhány. Mit jelent a „belenyúlás”? Nem feltétlenül cseréket, hanem olyan húzásokat, amiket már egy másik cikknél írtam. Olyan dolgokat, amiket nem könnyű észrevenni, mert csak annyi történik, hogy feljebb húzódik a védelem vagy letámad a csapat.

4) Abban van valami igazság, hogy csak a 4-3-1-2-t ismeri. De az is többször előfordult, hogy a 3 védők előtti középpályás egyike szinte szélsőt játszott, ami már hasonlított egy 4-2-2-2-es felálláshoz. Azt ne várja senki, hogy 4-3-3-at vagy 4-2-3-1-et játsszunk, mert nincsenek gyors szélső középpályásaink a széljátékhoz. A Milan mindig is a pálya közepét akarta uralni. Most is ezt látjuk. Olyan nagy gondot ez ügyben nem érzek.

5) A fiatalok játéklehetősége… Alapvetően még mindig idősnek mondható a csapat, de a Milan sosem volt híres arról, hogy a wengeri „minél fiatalabb, annál jobb” taktikát követve tinikkel állt volna ki. Pato például fiatal. Ehhez képest a helyére hoznánk Tévezt, aki 5 évvel idősebb nála… Az felejtsük el, hogy majd a fiatalok elárasztják a csapatot. A Milan sosem kísérletezhet velük. Ezért pl. El Shaarawy jóval kevesebbet játszhat, de ki fog jönni a tehetsége. És a többieké is, ha valóban olyan jók.

6) A rangadók kérdése. Nos, itt valóban vannak problémák, de tavaly egészen jól teljesítettünk e téren. A Roma szerezte a legtöbb pontot a rangadókon, utána pedig mi következtünk. Eddig három vereségünk van, az Inter, a Juve és a Napoli ellen. Az idénybeli 4 vereség pedig nulla. Jó formában lévő csapatoktól kaptunk ki minden esetben, úgy, hogy vagy rengeteg sérültünk volt vagy nem álltunk össze. Nem hinném, hogy olyan nagy gond lenne, de az tény, hogy nem lehet bajnokságot nyerni, ha csak a kicsiket tudjuk megverni. Most jó passzban vagyunk a sérültek ellenére, jönni fognak a győzelmek is.