Egy gazdasági stabilizációs törvény elfogadása után távozik a hatalomból Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök – közölte az olasz államfő hivatala kedden este. A döntés az után született meg, hogy egyik leghűségesebb szövetségese is nyíltan támadta Berlusconit, majd kormánya egy keddi szavazáson elvesztette a parlamenti többséget. A szavazás után tárgyalássorozatba kezdett, de csak egy kis időt tudott nyerni. A stabilizációs törvényekről november közepén szavazhatnak.
Sajátos stratégiával próbálta meggyengíteni a bukás előtt álló Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt az olasz ellenzék kedden. Az olasz törvényhozás alsóháza a 2010-es költségvetési zárszámadásról szavazott délután, de az olasz gazdaság egyre súlyosabb problémái miatt a voksolás egyfajta bizalmi szavazássá vált.
Az olasz államadósság rendkívül magas szinten áll, eléri a GDP 120 százalékát, és az európai gazdasági válság miatt az olasz állam egyre nehezebben tudja fizetni hiteleit, az olasz államkötvények hozama hétfőn (majd kedden is) rekordmagasságba emelkedett. Az olasz kormány nem tudja átverekedni a megosztott törvényhozáson az államadósság csökkentéséhez szükséges reformokat, ezért és a gazdasági problémák miatt egyre többen követelik saját pártszövetségéből is Berlusconi távozását, több kormánypárti képviselő pedig kivált a frakcióból.
„Egy lépést oldalra”
A keddi szavazást óriási feszültség előzte meg. Berlusconi gyakorlatilag napok óta győzködi szövetségeseit, hogy álljanak ki kormánya mellett, hétfőn is éjszakába nyúló kormányülést tartottak. Berlusconi megrendült pozícióját jelzi, hogy a szavazás előtt egyik leghűségesebb szövetségese, a Lega Nord (Északi Liga) nevű pártot vezető Umberto Bossi is utalt Berlusconi lehetséges távozására.
Bossit újságírók faggatták egy pletykáról, amely szerint már ő is arra kéri Berlusconit, hogy távozzon a hatalomból. Bossi arra a kérdésre, igaz-e, hogy azt kérte Berlusconitól, lépjen hátra, sejtelmesen úgy felelt: azt mondta az olasz kormányfőnek, hogy „tegyen egy lépést oldalra”.
A szavazás előtt bonyolult taktikázás indult. Berlusconi bejelentette, hogy ha a kormány elveszíti a többséget, akkor 24 órán át mérlegeli, hogy az visszaszerezhető-e, és ezt követően dönti el, hogy távozik-e a kormány éléről. Korábban ugyanakkor többször jelezte, hogy ezt felelőtlenségnek tartaná, és a törvényről szóló szavazást megelőző vitában a kormánykoalíció pártjainak szónokai is azzal érveltek: ilyen súlyos gazdasági helyzetben nem lehet magára hagyni az országot.
Berlusconi és Bossi
Kibuktak az „árulók”
Az ellenzék különös stratégiát választott, az ellenzéki frakciók bejelentették, hogy nem vesznek részt a szavazáson. A 630 fős alsóházban így végül 308 igen és 1 tartózkodás mellett elfogadták a törvényt, 321-en pedig nem szavaztak, ami azt jelenti, hogy a kormánypártok többsége odalett. A szavazás után egy kormánypárti képviselő azt mondta a Corriere della Sera című olasz napilapnak, hogy szavazott volna, de vécén volt.
A Repubblica olasz napilap internetes kiadása szerint Berlusconi első dolga a szavazás után az volt, hogy átnézze, kik vettek részt a szavazáson. A lap szerint tizenegy kormánypárti képviselő hagyta ki a voksolást. Berlusconi a szavazás után visszavonult tanácskozni a kormányt támogató pártszövetség vezetőivel. A Repubblica szerint annyit mondott, „kapjuk össze magunkat, gyerekek, és azonnal döntsük el, mit csináljunk”.
Berlusconi szorult helyzetét mutatja egy jegyzet, amelyet a parlament épületébe is magával vitt, és amelyet az olasz állami hírügynökség riportere lefotózott. A papíron a találgatások szerint Berlusconi az előtte álló lehetőségeket sorolta fel. A jegyzeten többek között szerepelt, hogy 308 (-8 áruló), illetve felírta rá azt is: „tudomásul veszem, benyújtom a lemondást”.
Hosszúra nyúlt végjáték
Berlusconi néhány perccel később elhagyta a parlament épületét. Ignazio La Russa védelmi miniszter azt mondta a Repubblicának, senki nem becsüli alá a szavazás eredményét, a kormányfő találkozik az olasz államfővel. Berlusconi végül több mint három órára eltűnt, ez alatt biztosan találkozott Bossival, aki azt mondta, hogy az elnöki palotában derül majd ki, mit hoz a jövő. Járt az államfőnél is, akivel több mint egy órán át tárgyalt, majd bejelentette, hogy 21 órakor ismét összeül a kormánytöbbséget adó pártok képviselővel.
A Repubblica a kormányfőhöz közel álló, meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, Berlusconi nem mond le, este nyolc körül mégis azt közölte a köztársasági elnöki hivatal: a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásán Berlusconi felajánlotta, hogy lemond, ha a parlament elfogadja azokat a stabilitási törvényeket, amelyek rendezik az olasz gazdaság helyzetét, és megnyugtatják Olaszország európai partnereit.
A közlemény szerint a stabilitási törvényekről november közepén szavazhatnak, ezek elfogadása után Berlusconi távozik a hatalomból. A köztársasági elnöki hivatal azt is közölte: Berlusconi távozása után az összes politikai párt részvételével folyó tárgyalásokon kíván dönteni az olasz államfő arról, hogy milyen formában folytatódjon az ország vezetése.
A Repubblica szerint Berlusconi az államfővel folytatott megbeszélés után közölte: „a kormánynak nincs meg többé az a többsége, amelyről azt hittük, hogy létezik. Úgyhogy realistán tudomásul kell vennünk a helyzetet és az olasz helyzettel kell foglalkoznunk, és azzal, ami a piacokon történik. A stabilizációs törvény életbe lépése után lemondok olyan módon, hogy az államfő tárgyalásokat kezdhessen a jövőről: nem tartozik rám, mi történik ez után, bár én úgy látom, hogy az egyetlen megoldás az új választás, mert a parlament most meg van bénulva”.
15 hozzászólás
Nem lepett meg a lemondása, ugyanakkor ez kihatással lehet szeretett klubunkra is.
Kiváncsian várom a fejleményeket!
Monnyon le!
Igazolási hírek ide, igazolási hírek oda, a csapatunk és Olaszország gazdaságának érdekében is, nagyon örülnék ha végre lemondana. Miniszterelnökként már megbukott, nemzetközi porondon is már elveszitette a bizalmat. Az ő neve sok jót nem jelent politikai szinten…. és emiatt a vállalkozásai is meghanyatlottak, köztük az AC MILAN is.
Remélem lemond, és ezután több ideje jut majd a vállalkozásaira. Jobban oda fog tudni majd figyelni.
Az egyik legjobb politikus a világon, sok hasonló kéne. Üde színfolt volt mindig is, aki bátran szembe mert menni akár az Unióval is. Képességeit jól mutatja, hogy a kormányfaló Itáliában sok évig tudott miniszterelnök maradni. Egyáltalán nem vagyok biztosa abban, hogy a klubnak ez jót jelent, mivel politikai ellenfelei minden lépését árgus szemekkel figyelik majd és ott támadják majd ahol, lehet. Akár a Milanon keresztül is. Jó egészséget főnök!
Szerintem is jó politikus! Legyél kettős állampolgár,és túrd ki Viktorunkat! 🙂 Arra az emberre aki bárzongorista volt egy hajón és utána Olaszország első embere lett,csak felnézni lehet! Azt viszont nem értem szeretett csapatát miért sz@rja le egy olyan ember aki mindig mindenhol,legyen az sport vagy politika,mindig ELSŐ akart lenni!? 🙁
ÉN kicsit ellentmondást érzek abban, amit andrijcar írt, mindazonáltal hogy egyetértek vele. Szerintem is jó politikus, a klubbért pedig soha senki nem tett annyit, mint ő. Tudom, nem a múltnak kell élni, de az nem azt jelenti, hogy a múltat el kéne felejteni. Amúgy meg idén is olasz bajnok csapatot hozott össze, ha jól rémlik… Így a ténykedése nem csak a múlt, hanem a jelen is. Azt meg ne kérje már számon senki rajta, hogy nem tud (akar?) a Real-lal és a Barcával versenyezni. Ott annyival kedvezőbbek az adózási szabályok, hogy a sztárjátékosok azért mennek oda és nem a klubok miatt feltétlenül.
Ahol az andrijcar által leírtakban az ellentmondást érzem az az, hogy ha politikusként tökösnek lehet nevezni, mert szembe mert menni mindennel, akkor ezt klubvezérként is tegye meg és igenis ezek után mindent tegyen meg a Milan-ért, amit politikusként nem tehetett. Legyen itt is tökös és mutasson fügét mindenkinek! 🙂
andrijcar! Az, hogy valaki miniszterelnök, mellette pedig egy klubnak is – kimondva-kimondatlanul – az első embere, jó és rossz is lehet. Mindenki tudja, hogy hiába Galliani papíron a Milan elnöke, az „igazi” első ember Berlusconi. A támadások kereszttüzében állt, áll és fog állni, akár miniszterelnök (volt), akár nem. A politikai ellenfelei számára Berlusconi egy potenciális veszélyforrás. A médiabirodalma révén fantasztikus lehetősei vannak, de őt az sem fogja megmenteni a támadásoktól, hogy lemond. Eljárások vannak vele szemben, és sokak szemét szúrhatja, ha a Milan jól teljesít, és sokan – jogosan – az ő döntését sejtik egy-egy milanos üzlet mögött. És ilyenkor jön a kérdés, hogy „ha ennyi ideje van a Milanra, akkor hogy jut ideje Olaszország ügyeit intézni”? Jómagam inkább örülnék annak, ha a Milant nem mint miniszterelnök irányítaná. Ő sem egy fiatal srác, nem hiszem, hogy a munkájával járós stressz, a folyamatos idegeskedés jót tesz egy ennyi idős embernek. Hiába tűnik úgy, hogy a kapcsolatai révén bármilyen hurokból ki tudja húzni a fejét, maga a tudat, hogy próbálnak rajta fogást keresni, nem éppen megnyugtató. És ha Balzac örökérvényű megállapítására gondolunk („minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik”), akkor joggal félhet attól, hogy egyszer találnak is rajta fogást. Nem teljesen értek egyet tehát azzal a megállapításoddal, miszerint lemondása a miniszterelnöki posztról a klubnak nem jelent jót, és hogy ennek következtében „minden lépését árgus szemekkel figyelik majd”. Ez ugyanis azt jelentené, hogy eddig miniszterelnökként nem volt kitéve olyan támadásoknak, mint amilyenekkel lemondása után vélhetően szembe kell majd néznie. Berlusconit azóta támadják, hogy az üzleti élet meghódítása után a politikai életben is tényezővé vált. Nem először miniszterelnök, és eléggé ellentmondásos személyiség, hogy ne mondjam, megosztó. Ő akart Olaszország első embere lenni, tehát vállalta az ezzel együtt járó gondokat. Úgy gondolom, helyesen cselekszik, ha lemond.
Arra utaltam, hogy miniszterelnökként könnyebben „oldott meg” kényes szituációkat. Ha politikai ellenfelei kerülnek hatalomra, könnyebben tudják támadni. Abban is volt előny, hogy miniszterelnök és abban is, ha nem az. A legjobb az lett volna, ha nem lép a politikai pályára és marad dúsgazdag üzletember és terelgeti a klubot. De nincsen ha, így történt. Mindössze attól tartok, hogy ha az olasz baloldal kerül hatalomra, nem kímélik majd és ha vele valami történik, az a klubnak sem lesz kedvező. Márpedig nekem ez számít.
Értelek. Sajnos az, amit írsz (baloldal hatalomra kerülése, majd Berlusconi támadása), szerintem borítékolható. Az egyes politikai csoportosulások saját legitimációjukat szinte kivétel nélkül azáltal próbálják megteremteni-erősíteni, hogy a bűnbaknak kikiáltott elődökkel szemben mindent bevetnek. Ha pedig rosszul mennek a dolgok, elég csak visszafelé mutogatni: „Lám, akkora baklövéseket követtek el az elődeink, hogy mi sem tudunk mit csinálni…” Az egyik legprimitívebb, de leghatásosabb módszer, valljuk be. 🙂
nem azért.. de örülök neki:D
én azt se bánnám ha a Milant job bekzekbe adná:) csak az se csessze el a klubbot:)
köszi berlu
Remélem így több időt tölt majd a csapatavál és csak a Milannal fog foglalkozni !
Ha a Milanrol is lemond akkor nalam csak egy ember johet szoba aki jo baratja berlunak. Putyin szerete volna mar regota a klubot es sokkal tobb penze is van mint berlunak de ha egy mod van ra akkor maradjon berlusconi papa hogy pato meg maradjon sokaig a klubnal
Na most ha Berlu lemond (amit nem bánnék) és megveszi a csapatot egy arab emberke remélem hogy nem fog olyan bevásárlásba kezdeni mint a Man city , Real Madrid, Chelsie, vagyis bízom benne h továbbra is első sorban olasz játékosokat fog igazolni! Nem szeretném ha az említett csapatok sorsára jutnánk!
ha lemond ez lesz amit leírtál. Ami válságba juttatta az olasz focit az a rettentő gyenge utánpótlás, ha egy arab sejk megveszi a klubbot nyilván nem olasz sztárokat fog vásárolni mert nincs. Bekel látni, hogy az olasz foci már rég nincs azon a színvonalon amin volt, ezért kell külföldön keresni embereket. Nem találnák 10nél több olasz klasszist(még annyit se) akikkel érvényesülni tudnánk a nemzetközi porondon. Ez van, évek múlva lehet, hogy majd sikerül olyan olasz játékosokat nevelni akikkel vb-t lehet majd nyerni, de ez nem most lesz, így külföldön kell körbe néznünk, hogy az AC MILAN ismét elfoglalja jól megérdemelt helyét a Real Madrid és a Barcelona előtt.
FORZA MILAN!
engem az lep meg, hogy csak most 🙂
szép nyugdíjas éveket kívánok!
Üdv!!!!
Érdekes világban élünk,a görögök „beválságoztak”–majd két hétig be akart dőlni az EU!!!.Most Berluék unták meg,hogy az IMF megmondja,hogyan kell élni.Olyan ez mintha egy ismerőstől kölcsönkér az ember,az meg utána meg mondja hogyan élj!!!A nem oly türelmes déli emberek nehezen nyelik ezt a békát.Aztán minden rá lehet fogni az olaszokra–két hét múlva vagy a spanyolok,vagy a portugálok fogják a forintot rontani.Ki érti ezt?????Lassan megérjük,hogy elmagyarázzák „szakértők”,délben nem 12 óra van.A baj csak az ,el is kell majd hinnünk!!!!!!