Kevin-Prince Boateng biztos benne, hogy a Milan képes lesz felvenni a versenyt a Barcelonával a két csapat kedd esti találkozóján.
„Senki sem verhetetlen. Meg kell állítanunk a Barcelona agyát. Ha azt gondolnám, hogy nem tudunk nyerni, akkor nem is lennék focista. Gyerekként mindig az ilyen mérkőzésekről álmodtam. Senki sem verhetetlen.”– mondta Boateng a Gazzetta dello Sport tudósítójának.
„Nyugodtnak és egységesnek kell maradnunk. Az ő pályájukon játszunk, nem szabad hibáznunk a védekezésben. Támadásban kivételes képességű játékosaink vannak, előbb-utóbb úgyis betalálunk. Én 1-1-et tippelek.
Ha nem hagyunk időt Xavinak és Iniestának gondolkodni, akkor nehéz helyzetbe kerülnek és nehezen tudnak gólt szerezni.. Ez a két ember a Barcelona agyának jobb és bal fele. Agy nélkül pedig egy csapat nehezen tud játszani.
Ki az agy nálunk? Egyértelműen Zlatan Ibrahimovic. Ő az aki előrevisz minket a támadásoknál, rendkívül fontos a szerepe a csapatban.”
20 hozzászólás
Ez a baj, hogy nálunk egy csatár az agy. Én bízom a bravúrban. Forza AC Milan!
T.Silva-t is ide raknám mint agy.Elég szép hosszu labdákat osztogat hátulrol:)
Csapatként kell eggyüt játszanunk és ennyi.
Én is 1-1 et tippelek a meccsre csak én Antoninit féltem a meccstöl hogy elfog szédülni a 90percig…
Silván nagyon sok minden fog múlni!
Boateng remélem formában lesz és küzdeni, hajtani fog végig.
Ibrahimovic – Pato dutól is sokat várok, ugyanúgy, mint Cassanotól. Szerintem meglehet őket szorítani, csak hibázni nem szabad.
de az lenne a legjobb ha Pato,Ibra,Cassano egyszerre lenne a pályán.legalább támadásban lenne kreativitás és talán ezzel meglehetne a Barcat fogni.
de nem lesznek mert (már bocs) de allegri (kicsit) hü*ye.
boateng-vanbommel-aquilani
cassano
ibra-pato
így kellene….
Talán Van Bommel helyén el tudnám képzelni Nocerinot. A Lazio ellen szerintem remek volt. Miután beállt volt egy szitu, hogy az ellenfél térfelén kb. 20 méterre a kaputól volt 4-5 Milan játékos és elvesztették a labdát, a Lazió bedig bőven emberelőnyös szituációban támadhatott, de Nocerinon 3-szor egymás után nem tudták átgyötörni a labdát. Hol lábbal, hol fejjel fülelte le a passzokat és ráadásul sokkal erőszakosabb is, mint Bommel. A többi poszttal egyetértek.
Szerintem Van Bommelnek egy sárga lapért cserébe agyon kellene rúgnia Iniestát az első 15-20 percben, aztán a 20. percben lecserélni Nocerinora. Boateng pedig szintén sárgáért kivégezné Xavit, mint annak idején Balackot, ezek után meg már meg is nyerhetjük a meccset.
Bocsánat a durva dolgokért, de jelen pillanatban ezt látom a legeredményesebb Barca elleni fegyvernek. A Real Madrid sem a szép játékkal tudna (majdnem) megfogni az ősi riválist.
Azért remélem Boateng ezzel a mondatával:
„Ez a két ember a Barcelona agyának jobb és bal fele. Agy nélkül pedig egy csapat nehezen tud játszani.” nem arra céloz, hogy fejbe fogja rúgni Xavit és Iniestát. 😀
hát igen valóban itt ez a taktika működne 😀
Boateng bízik a csapatban, én meg bízok Boatengben és mindenki másban. Persze hogy jó lenne nyerni, de a vereség sem lenne szégyen ha egy szoros, színvonalas meccset játszanánk a Barca ellen. Remélem így lesz. Forza Milan
Ahogy ígértem, készítettem egy elemző írást a Barcelona elleni meccsről. A mai nap folyamán valamikor közzéteszem. Ehhez a cikkhez annyit, hogy így kell nekimenni egy meccsnek. A „csak nem kikapni” szemlélet az esetek nagy többségében vereséget szül. Ők a Barcelona, mi meg a Milan. Mi még nem vagyunk készen, és tudunk még fejődni. És verhetetlen csapat nincs.
én is bízom a csapatban tippmixen szólóba meg is tettem a Milant 😛 8,6os szorzó volt…a bukik kicsit alábecsülnek bennünket :S
amúgy meg ha Silván sok múlik nyílván Nestán is őt ugye könnyebb lefutni de szerintem ő is tudja hogy hétvégén gyengepont volt és összeszedi magát aztán mindenkit levesz a pályáról. és hát a helyzeteinket meg kell becsülni és berúgni ez nem is kérdés
én hendivel megteszem a milant 😀 18as odds
meg egy másik szelvényen simába 😀
szerintem előhúzunk valamit a cilinderből 😉
Bakker … :S, úgy néz ki az 1etlen agyunk is megsérült. Ibra nem játszik holnap …:S
Barcelona-Milan
A Barcelona játékrendszere → A katalánokkal kapcsolatban szinte mindenki fel tud sorolni legalább két olyan játékelemet, amelyet ők alkalmaznak a legkiválóbban. Az alapszisztéma lényegében három elemből tevődik össze, amely csapatjátékot igényel, ezt egészítik ki az egyéni képességeket kiaknázó „díszek”.
1) A labdabirtoklás az alfája és az omegája a stratégiájuknak. Megközelíthetjük ezt úgy is, hogy „a legjobb védekezés a támadás” vagy úgy is, hogy „amíg nálunk a labda, addig baj nem lehet”. Az első tehát, ami a Barcelona kapcsán az embernek „beugrik”, az a már-már abnormálisan magas labdabirtoklási arány, melyet szinte minden csapattal szemben alkalmaznak és alkalmazni képesek. Két adat két nagy meccsükről: a Real Madrid elleni 5:0-s meccsen mintegy 67%-ban volt náluk a labda, de ez esetenként átlépte a 70%-ot is. Hasonló volt ez az arány (65:35) a Manchester elleni BL-döntőben, természetesen szintén a javukra… A labdatartást alapvetően a középpálya környékén, de jellemzően az ellenfél térfelén, annak kapujától 35-40 méterre „kivitelezik”. Ehhez rengeteg mozgás és kiemelkedő technikai képzettség társul. A katalánok rendszerint 5-8 méteres labdákkal operálnak, nagyrészt azonnali passzokkal. A csapatszerkezet 4-3-3-as rendszere ilyenkor rendszerint elmosódik, átalakul „3-4-3”-má. Ezzel meg tudják teremteni azt, hogy a középpályán ne csak két-három ember passzolgasson, illetve adott esetben a háromból egyetlen csatárt se kelljen a játékba bevonniuk, az ellenfél védelme mégis kellőképpen szellős lehessen. A hely megteremtése, az üres területek kialakítása nélkül ennek a taktikának nem sok értelme lenne. A védelemből legalább egy embert mindig bevonnak a támadásba. Ez az esetek többségében természetesen a két szélsőhátvéd, de persze zömmel csak az egyikük. És a taktikai repertoár színessége mutatkozik meg abban is, hogy a középső védők egyike is feltolható a középpályára. Ami miatt ez a rendszer működhet, az az, hogy a középső védők (Mascherano vagy Puyol) is képesek a szélen játszani vagy legalábbis tolódni. Ez a rendszer azonban igencsak kockázatos, mert egy középpálya környéki labdavesztésnél a középpálya esetleges gyors átjátszásával (Mourinho például ezt próbálta meg alkalmazni az utóbbi egymás elleni meccseiken) 3 védőre akár ugyanannyi támadó is juthat, amely már gólveszélyt teremthet.
2) A letámadás. A labdabirtoklásból levezethető ez a rendszerelem is. Labdavesztés esetén a játékszer minél hamarabbi visszaszerzése a cél. A védekezés ilyenkor nem csapatrészi feladat – tehát nem a középpályán húzódik az elsődleges védelmi vonal –, hanem a csatársor aktív részvételével történik. A katalánok ellenfelei az általuk megszerzett labdát az esetek nagy többségében visszafelé passzolják. Ennek következtében a Barcelona 4-3-3-a akként „módosul”, hogy kialakítanak egy háromcsatáros letámadást (ami ugye adott a három támadóval), amelyet a középpályán néha egy plusz ember igénybevételével alkalmaznak. Ha nevesíteni akarjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a hazaadott vagy valamelyik védőnek hátrapasszolt labdát azonnal támadja az egyik csatár. Amennyiben a kapusnál ragad meg a labda, akkor annak három lehetősége van. Vagy valamelyik szél felé próbálja megjátszani, vagy egy középső védőt keres vele, vagy a legegyszerűbb megoldást vállalja, és visszarúgja a mezőnybe. A két szélen tipikusan Messi vagy Pedro zavarja a labdakihozatalt, középen pedig vagy Villa vagy valamelyik középpályás. A visszalőtt labdáknál a magassága miatt rendszeresen Busquets vagy Pique megy fel fejelni, utóbbi esetben Alves és Abidal középre húzódik. Amennyiben a labdát áthozzák a Barca térfelére, a rendszer ebből a 3-4-3-ból automatikusan visszaáll 4-3-3-ra, sőt, 4-1-2-3-ra, ahol Busquets kerül a védők elé. A védekezésben Busquets a kulcsszereplő: ő teremti meg a kapcsolatot a középpályával, és adja a megszerzett labdát Xavinak vagy Iniestának.
3) Labdajáratás, sok (be)mozgás, egyéni képességek kiaknázása és az ütemváltások. A labdajáratás és a labdabirtoklás közé nem tennék egyenlőségjelet, bár természetesen rengeteg az „átfedés”. Előbbi esetében jóval gólratörőbb játék folyik, amelyben már kialakult némi „ötlet” a tekintetben, hogy miként bontsa meg a Barca az ellenfél védelmét. Labdajáratásnak nevezném az ellenfél 16-osától 5-10-15 méterre lévő sávban a sokak által „tili-tolinak” becézett passzolgatást. Labdabirtoklás persze ez is, de én inkább nevezem labdabirtoklásnak azt, amikor az ellenfél „kicsalogatása” a cél, és amely sok esetben a középpálya környékén zajlik. Ez talán a „legidegesítőbb” az ellenfelek számára. Ahhoz, hogy az ellenfél támadni tudjon, nem árt, ha labdát szerez. Addig azonban, amíg nincs náluk a labda, ez értelemszerűen kivitelezhetetlen. És ilyenkor sok esetben teljesen passzív játékot mutat be a Barcelona. Az ellenfelek rendszeresen abba a hibába esnek, hogy rosszul szervezik meg a labda megszerzésére irányuló mozgásukat, amelynek következtében nem számolnak azzal, hogy így üres területeket hagynak a támadóknak. Megfigyelhető az egyre gyakrabban alkalmazott szélsőjáték a Barcelonánál. Talán nem kell ecsetelnem, mennyire veszélyes az a helyzet, amelynél Daniel Alves a felfutásával játssza be a jobb oldalt, megteremtve Messinek azt a lehetőséget, amellyel gyakorta él is, hogy középre húzódjon. A lyukas területek kialakítása és az ide történő bepasszok még Eto’o idején élték „fénykorukat”, és különösen Ronaldinho volt az, aki őt rendszeresen meg is találta a védők közé lőtt labdákkal. Ezt a feladatot újabban Messi vagy Xavi végzi el, a két leggyakoribb célszemély pedig Pedro és Villa.
Az egyéni képességek kiaknázásáról néhány szót. A Barcelona csapatrendszerét már elemeztem, de itt említeném meg, hogy a legnagyobb veszélyforrás az, hogy rengeteg olyan játékosa van a katalánoknak, aki több poszton is használható. Nemcsak Mascheranora kell gondolni, aki gond nélkül tudott a Manchester ellen is középső védőt játszani, hanem a játék közbeni posztváltásokra is. Ahogyan fentebb írtam, Busquets néha negyedik vagy ötödik védőt játszik, úgy Iniesta (vagy Fabregas) néha negyedik csatárt, Messi vagy Pedro pedig negyedik vagy ötödik középpályást. Ha az egyéni képességeket akarjuk górcső alá venni, akkor kivel is kezdhetnénk mással, mint Lionel Messivel? Immáron harmadik-negyedik éve kísérleteznek azzal védelmek vagy középpályások, hogy megállítsák, vagy a minimálisra csökkentsék az argentin aktivitását. Hogy ez mennyire sikerül, ahhoz csak annyit, hogy tavaly 66 meccsen 57 gólig és 32 gólpasszig jutott… Míg korábban Messi a Ronaldinho által kitalált szerepkörben tetszelgett (szélről befelé cselezve tört kapura vagy passzolta be a labdát), addig újabban ő is kisebb „metamorfózison” megy keresztül. Bár a kiindulási helye megmaradt, Alves mind gyakoribb felfutásai miatt számára Guardiola azt találta ki, hogy középen kérjen labdát, és sokkal inkább kapcsolódjon be a támadásszervezésbe. Ennek szemmel látható jele, hogy tavaly a meccsei majdnem felén adott gólpasszt, míg egy évvel korábban „csak” minden harmadik meccsén… Így sokkal nagyobb a terület, amelyen képes a védelmet „boldogítani”, mégis megmarad a dinamika, amely Alvessel érvényesülni tud a jobb oldalon. A másik két csatárnak nincsen ilyen jellegű feladata; sem Pedro, sem Villa nem képes ilyen szinten részt venni a játékszervezésben, az ő dolguk a labda várása vagy a helycsinálás, a védelem széthúzása, üres területekre befutás. A középpálya kulcsembere egyértelműen Iniesta. Védekező feladata mellett nagyrészt rá hárul a támadásszervezésnek az a szegmense, amely a létszámfölényes helyzet kialakítását célozza. Benne megvan az, ami Xaviban nincs, nevezetesen a lendületből a kapu elé érkezés. Amennyiben az ellenfél leszűkíti a területet, Iniesta feladata a védelem rendszerének megbolygatása. Cselezőkészsége és indulósebessége miatt talán a legnagyobb veszélyforrás – Messi megindulásai mellett természetesen – az, amikor egy középpályás mellett meg tud indulni. Amennyiben fel tud gyorsulni, a védelemből valakinek fel kell adnia a pozícióját, hogy kilépjen rá. (Ez az, ami miatt a Milan a betömörülő védelmeket „nem szereti”, mert nekünk ilyen jellegű játékosunk Kaká óta nincs.) Xavi egyéni képességeit is lehetne boncolgatni, de ő alapvetően a rendező szerepét tölti be, egyfajta komponista, aki a keretet alakítja ki a Barcelona támadásainál. Ő dobálja ki szélre a labdákat, ő határozza meg a játék sebességét, és ő az, aki „rángatja” a Barcelona marionett bábuján a zsinórokat. A Barca játékosainak felépítéséből (kicsik és gyorsak) adódik, hogy hihetetlenül gyorsan képesek ütemváltásra. Fabregasszal most már legalább három olyan játékosuk van (Messi, Iniesta és ő), aki ezeket az ütemváltásokat nagyon érzi. A labdatartásból egy pillanat alatt tudnak sebességet váltani, és másodperceken belül veszélyes szituációkat teremteni. A védelmek számára az egyik legfőbb veszélyt éppen ez jelenti, hiszen a figyelem lankad, ha akár egy percig azt konstatálja, hogy 4-5 méteres passzokkal operál az ellenfél. Mint vezetés közben, amikor arra számít valaki, hogy „nem jöhet semmi”, mégis előugrik valaki, amire reflexből kellene reagálni. Kicsit a „húzd meg, ereszd meg” taktikája ez a katalánoknál. Ütemtelenséget mímelnek, amivel teljesen ki tudják zökkenteni az ellenfelet, majd a legváratlanabb helyzetekben robbantanak.
A Barcelona elleni lehetséges taktika. A fentiek alapján jogos lehet a kérdés, hogy miként lehet őket kontrollálni. Minden csapatnak van gyengéje, így a Barcelonának is. Ha a 4-3-3 kontra 4-3-1-2-ből indulunk ki, akkor nevesítsük is a két (lehetséges) csapatot.
Barcelona: Valdes – Alves, Pique, Mascherano, Abidal – Busquets, Xavi, Iniesta (Fabregas) – Pedro, Villa, Messi.
Milan: Abbiati – Abate, Nesta, Silva, Zambrotta – Nocerino, Van Bommel, Aquilani (Emanuelson) – Boateng – Pato, Cassano. (A csapatunkat abban a tudatban „állítottam össze”, hogy jött a hír Ibrahimovic sérüléséről.)
Ebből kiindulva a követendő taktika az alábbiakban foglalható össze.
A) Folyamatos nyomás. Ha igaz az, hogy egy csapat legfontosabb egysége a középpályája, akkor az is igaz, hogy az erre történő nyomásgyakorlással megfoghatóak a katalánok. Ez így egyszerűnek tűnik, de a kivitelezés persze más tészta. Lehet brutálisan nyomás alatt tartani Xaviékat (lásd Mourinho taktikája), de lehet úgy is, ha az ő fegyverüket próbáljuk alkalmazni e rendszer ellen. Alapvetően lassú emberekkel ezt kivitelezhetetlennek tartom. Küldhetünk fel 3 Ambrosinit és 4 Gattusot is ellenük, ezzel még nem érünk célt. A Barca idegközpontján (Xavi, Iniesta) folyamatosan rajta kell tartanunk a kezünket.
B) Védekezés. Védekezésben az elsődleges feladatnak azt tekintem, hogy a terület szűkítését megoldjuk. Nem szabad lyukakat hagyni, folyamatosan figyelniük kell a szélső védőknek arra, hogy a szélen játszók nem az oldalvonal mellett fognak zavart kelteni. A Barcelona ellen bármelyik csapat képes fejpárbajt nyerni, a Milannak ettől azt gondolom, nem kell tartania. Abate és Zambrotta (Allegri helyében Emanuelsonnak szavaznék bizalmat, bár erre nem sok esélyt látok) 90 percen keresztül arra kell hogy készüljön, hogy keresztmozgásokat végez Pedro, Villa és Messi is. Thiago Silvának eléggé nehéz dolga lesz, mert arra nem lehet számítani, hogy a 90 perc alatt egyik szélső védőnket sem verik meg egy az egyben a Barca támadói. Itt kerülnek képbe vagy a védők vagy a középpályások. A tolódás megszervezése élet és halál (nem gól és gól) kérdése. A (nekünk) bal oldalon Zambrottára hárul az a feladat, hogy Messire és Alvesre felügyeljen. Erre ő nem lesz képes. Egyedül biztosan nem. Ezért arra az oldalra még egy gyors embert kellene tennünk, Emanuelson sebességét itt mindenképpen kihasználnám. A másik oldalon Abidal, Iniesta és Pedro a veszélyforrás. Itt Nocerino és Abate képes lehet arra, hogy megfékezze a támadásokat. Mi van akkor, ha Messi befelé tör a jobb oldalukról? A védőink feladata kontrollálni a szélsőket, egyúttal követni az elmozgásokat (a már említett lyukak „betömése”). Van Bommel mellett Nocerino lehet az, aki az ütközéseket kivitelezi. Remélhetőleg nem játszik majd egyikük sem tisztátalanul, mert abba bele sem merek gondolni, hogy 10 emberrel mire tudnánk menni a Barca ellen a Camp Nouban… A védekezésünket amennyire csak lehet, meg kell próbálnunk feltolni a középpályáig. Arra kell készülnünk, amire a Manchesternek is kellett volna, hogy hiába az erőteljes középső védők, ha jóval kevésbé fordulékonyak, mint a náluk 15-20 centivel alacsonyabb katalánok. Nocerinonak kulcsszerepet szánnék a középpályán. Az ő feladata lenne, hogy a megszerzett labdát megtartsa, és amint lehet, pl. Boatenghez juttassa. A labdaszerzést nem kell feltétlenül forszírozni, mert a katalánok a legritkább esetben mennek bele olyan helyzetekbe, amely labdavesztést eredményez. Ha kell, akkor inkább beiktatnak 8-10 extra passzt, és arra semmi szükség, hogy fejetlenül rohangáljunk a középpályán. Ha a tolódást megfelelően meg tudjuk oldani, akkor igenis lehet esélyünk. Nem szabad engednünk, hogy kontroll nélkül tudjon lendületbe jönni Iniesta vagy Messi. Fontos, hogy mindenki tudja, mikor és hol kell besegítenie. Labdát szerezni elsősorban úgy fogunk tudni, ha megfelelően zárunk és lesz ember, aki besegít a védekezésben egy-egy ütközéssel vagy jó ütemű szereléssel.
C) Támadás. Boateng. Bár azt vizionáltam, hogy az ő feladata sokkal inkább a támadásépítés lesz jelen szezonban, de ha ez (és a védekezés mellőzése) valahol luxus, akkor a Barcelona ellen mindenképpen. Boatengnek is részt kell vállalnia a védekezésből, és amilyen gyorsan csak lehet, eljuttatni a labdát a csatárokhoz. A katalánok védekezése már a labdakihozatalnál „megkezdődik”. Egy lehetséges megoldásnak tartom, hogy a középpályát minél gyorsabban megpróbáljuk átjátszani. Cassano feladata az lenne, hogy üres területekre fusson be, és Patot vagy Boatenget megtalálja a labdáival. Prince feladata komplexebb lesz ennél. Rendszeresen fel kell érnie a támadásokkal, és vállalkoznia kell lövésekre, emellett azonban vissza is kellene érnie, hogy legalábbis minimális védekezési feladatot ellásson. A katalánok védekezése nem kimondottan magas szintű, rendszeresen zavarba hozhatóak a védők a kisebb passzokkal. (A letámadással éppen azt próbálják elkerülni, hogy a védelem MÁR ne is avatkozzon játékba.) Nagyon fontos, hogy vélhetően nem túl nagy számú helyzetünkkel minél jobban gazdálkodjunk. A magas vagy jól fejelő embereinkben (Nesta, Van Bommel, Ambrosini, ha lesz) bízhatunk, és gyakran kell kísérleteznünk távolról lövésekkel (mint ahogyan azt nem tettük a Lazio ellen…). Pato biztosan szerepet kap a meccsen. Abidal oldalán kell játszatnia Allegrinek, mert ott biztosan jobban érvényesül a gyorsasága, mint Alves oldalán. Kaphat ő jó labdát Boatengtől vagy Cassanotól a 16-oson belül is, de az ő igazi fegyvere a gyorsasága. Ha ezt nem aknázzuk ki, akkor ő nem több, mint egy csatár a sok közül. Láthattuk, hogy Hulk mennyire meg tudta kavarni a katalán védelmet pár hete. Ha Patonak lenne helye és ideje felgyorsítani, és ezáltal egy védő ellépne az irányába, akkor az ilyen szituációkból veszélyt tudnánk teremteni. A Barcelona kontráitól nem igazán kell tartanunk, a visszarendeződésre viszont figyelnünk kell, és az lehetőleg ne abból álljon, hogy visszafutunk a 16-osunkig. A letámadást ésszerű keretek között kell megoldanunk, mert Messi rendszeresen a félpálya környékén megáll, és nem segít be a „mélyebb” védekezésben. Őt egyedül hagyni Antoninivel felér egy öngyilkossággal. (Ahogyan anno Mourinho a Bayern elleni BL-döntőben megtiltotta Lúciónak, hogy átlépje a félpályát, úgy Allegrinek azt tanácsolnám, hogy ugyanezt tegye meg – Thiago Silvával.) A Lazio ellen láthattunk szép passzokat a 16-os környékén Ibrától Cassanonak például. Ezeket a Camp Nouban is megléphetjük, bár kérdés, Ibra távollétében (nem mellesleg a Barca nem a Lazio) ezt milyen hatékonysággal tudjuk kivitelezni.
A meccs esélyesei egyértelműen a katalánok. A várható labdabirtoklási fölényükkel nem kell foglalkoznunk, nekünk más a játékunk. Dinamikusabbak lettünk, mint 1-2 éve voltunk, jobbak a védőink és jobbak a támadóink is. A vereség benne van a pakliban, a súlyos vereség viszont meglepne. Nagyon fontos az első 15-20 perc. Ha szembesülünk azzal, hogy ők is csak emberek, akik hibáznak és hibára késztethetők, akkor jó esélyünk van a pontszerzésre. A győzelem nincs ugyan benne a jelenlegi csapatban, de Allegri nyilatkozatával – miszerint a katalánokkal nem tudjuk felvenni a versenyt – nem értek egyet. Igenis megvannak azok az embereink, akik gólt, sőt, gólokat tudnak lőni a Barcelonának. A tippem egy szoros vereség vagy egy döntetlen. Győzelemre nem igazán számítok, mert még nem vagyunk igazán formában, legalább két alapemberünk hiányozni fog, és csak két bevethető csatárunk van. Ennek ellenére remélem, meglep a csapat egy szép eredménnyel. Forza Milan!
Ez most Ctrl+C, Ctrl+V, vagy ennyi szabadidőd van? 😀 Amúgy gratu.
A nagyja elkészült már hétvégén, de Ibra sérülésére nem számítottam.
Hát igen a Barca előszeretettel alkalmazza a 3-4-3-at…ami nekünk jó is lehet.
labdabirtoklásban mi is hasonló eredményeket szoktunk elérni….erre alapozunk mi is…. nem tudom melyik meccs volt az utolsó, amikor nem mi birtokoltuk a labdát 55-60-70%-ban….. viszont nem mindig tudtuk ezt kihasználni…….
Ott volt pl. a Tottenham elleni BL meccs…..
mi uraltuk a játékot.. alig volt náluk a labda, mégis ők szerezték meg az egyetlen gólt, amivel ki is ejtettek minket a BL-ből…
Szóval rosszul is elsülhetnek a dolgok, ha nincsenek megfelelő embereink a támadásban….. és ha a támadásainkhoz felzárkóznak a védőink is, mert egyszerűen egy esetleges kontránál, nem győznek visszafutni, és ha elől a a támadóink nem tudják kihasználni a labdatartásunkat.. és nem tudunk gólt, gólokat szerezni, akkor igy értelmetlen az egész.
És most ezzel, hogy Ibra lesérült… acch.
Allegri azt nyilatkozta, 1 előretolt ékkel kezdünk és hogy nem fogunk védekezni….
Hát mondjuk sok értelme igy nincs is… mert a kontrákra mi sajnos nem épithetünk…
de én azért csak azért is azt mondanám… hogy védekezzünk… a védelmünk legyen nagyon rendben, mert nagy szükség lesz rá.
Lansky … le a kalappal :O !
Lansky a magyar Mourinho.. 😀 Általában mindig van 1-2 apró szöszenet amiben nem értek veled egyet, de ez most tökéletesre sikerült. Arra még kíváncsi leszek, hogy Bommel durvaságára mennyire fognak appelálni.. szerencsére?! Gattuso és Flamini nem játszik, a jelenlegi védekezőközéppályánk inteligensebb nélkülük, úgy érzem azonban, hogy a barcát nem a favágó stílussal lehet megállítani, a jó helyezkedés többet ér ellenük.
95′-ben az Ajax volt hasonlóan toronymagas esélyese a BL-nek,mint most a Barca.A Milan lesajnált csapata szintén egy csoportba került velük.Igaz,mindkétszer kikaptunk a csoportkörben 2:0-ra,de rengeteget tanultunk ezekből a meccsekből és a döntőben csak a szerencsén múlt,hogy nem nyertünk.Szóval nem baj,ha kikapunk egy jobb csapattól,persze a tisztes helytállás legyen meg,de ezektől is tudunk fejlődni.Ezt el is várom a csapattól!A bomba majd robbanjon csak a döntőben!
Mármint az Ajax szerencséjén!:D