Bár a Milan továbbra is listavezető a Serie A-ban, a csapat a januári remek meneteléshez képest eléggé ellentmondásosan teljesített februárban. Elveszett a 2011-es veretlenség és a bajnokságban négy “könnyebb” pontot is elhullajtott a csapat. Jó hír viszont, hogy a január végi 4 pontos előnyünk a bajnoki tabellán, egy hónap alatt 5-re nőtt. A vesztett pontokat tekintve február elején az Inter még 6 ponttal volt leszakadva a Milantól, ma azonban csak 5 pont a különbség a két milánói sztárklub között.
A Milan februárban hat tétmérkőzést játszott, 5 bajnoki találkozót és egy Bajnokok Ligája mérkőzést. Az 5 bajnokin a csapat 3 győzelmet aratott és két döntetlent harcolt ki. Örömteli, hogy a gárda javuló tendenciát mutat – feltehetően a sérültek folyamatos visszatérésének köszönhetően -, hiszen a legutóbbi 3 bajnoki nyerték meg Patóék. A Bajnokok Ligájában viszont hazai pályán kapott ki a Milan a Tottenhamtől, de a londoni visszavágón még javíthat az Allegri-gárda.
A csapat a februárt a Lazio elleni hazai döntetlennel kezdte. A 0-0-s döntetlen a Lazio számára hatalmas eredmény volt, a milánói vezetők viszont csalódásként élték meg. Nem elég, hogy rangadóként beharangozott összecsapásra mindössze 38 800 néző volt kíváncsi, de két játékosunk is súlyosnak látszó sérüléssel kellett lejöjjön a pályáról. Azóta szerencsére Bonera és Legrottaglie is jobban van… Allegri mester a csalódást hozó döntetlen után a sok sérültre és a3 naponként hat meccsel magyarázta a Milan helyzetkihasználásában lévő hibákat.
Öt nappal később a Milan Genovába látogatott. A Genoa elleni találkozón az addig sokat bírált Pato szerezte meg a vezetést az első félidő közepén, amit a játékrész hajrájában Floro Flores egalizált. Az ötlettelen, gyenge játék a második félidőben nem hozott újabb gólt, maradt a csalódást keltő döntetlen. A hat védővel felálló Genoa elérte célját, a Milan újabb 2 pontot vesztegetett el egy könnyen megnyerhető meccsen.
Egy hét múlva a Parma volt a csapat ellenfele a bajnokságban és végre kijött a lépés Cassanóéknak. Az olasz “fenegyerek” végre megszerezte első milanos gólját és hosszabb kihagyás után Seedorf is eredményes volt. A 3. és 4. gólunkat a csereként beállt Robinho szerezte.
A győzelmet mindenki jó előjelnek tartotta a Tottenham ellen BL találkozó előtt. Galliani egyenesen azt nyilatkozta, hogy “sorozatban nem eshetünk ki harmadszor a legjobb 16 között”. A 75 500 néző előtt azonban a Milan nem játszott jól, a Spurs pedig egy remek kontratámadásból kihasználta az egyetlen lehetőségét és 1-0-ra megnyerte a meccset. A Milan a leggyengébb továbbjutóként került a nyolcaddöntőbe és – eddig – nem tett csodát: a kiesés szélére sodródott. A papírformára a március kilencedikei londoni visszavágón cáfolhatnak rá Silváék.
Allegri a vereség után azt ígérte, hogy a csapat a bajnokságra koncentrál a továbbiakban. A Chievo elleni meccsen még érződött, hogy a kupában kapott pofon “benne van a csapatban”, de egy zseniális Cassano-Ibra-Robinho kombinációnak köszönhetően már a félidőben vezetett a csapat Veronában. Nem volt könnyű dolga azonban Ibráéknak, mert a hazaiak jól megszervezték a játékukat. A második félidőben megérdemelten egyenlített a Chievo, de a hajrában Pato briliáns egyéni akció végén megszerezte a 3 pontot a Milannak.
Rangadóval zárta a nehezen induló februárt a Milan: a második helyezett Napoli látogatott a 27. forduló rangadóján a San Siróba. A 77 ezer néző előtt lejátszott mérkőzésen a Milan magabiztosan, remek egyéni teljesítményekkel, jó játékkal győzte le a Serie A idei idényének meglepetéscsapatát. A 0-0-s félidő után Ibrahimovic büntetőből szerezte meg a vezetést, majd Pato passzából Boateng növelte az előnyt, végül a mezőny egyik legjobbja, “a milánói Kacsa” maga is eredményes volt, így alakult ki a 3-0-s végredmény, s maradt 5 pont a két milánói gigász közt a tabellán.
Érdekes egyébként, hogy az úgynevezett Forma-tabellán a Milan csak a harmadik helyen áll (ez a táblázat az utolsó hat bajnoki mérkőzés eredménye alapján állítja fel a rangsort). Ezen a táblázaton az Inter vezet: Leonardóék a megszerezhető 18 pontból 15-t begyűjtöttek. A második helyen az remek formában lévő Udinese áll 14 ponttal, a Milannak szintén 14 pontja van (mindkét csapat veretlen az utolsó 6 bajnokiján, de 2 döntetlen becsúszott nekik). A további sorrend:
4. Napoli 12
5.-6. Genoa és Lazio 11-11
7. Bologna 10 ponttal.
A Milan márciusban még nehezebb mérkőzések előtt áll. Szombat este a Juventushoz látogatnak Silváék, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy visszavágjanak “a zebráknak” az őszi kör vereségéért. Akkor hazai pályán kaptunk ki 2-1-re, egy olyan mérkőzésen, amely előtt mindenki a Milant tartotta esélyesebbnek. Most a 7. helyen álló Juventusnak az edzőjéért és megtépázott nimbuszáért egyaránt hajtania kell. A két csapat közti jelenleg meglévő 17 pont különbség a játékosállományokat figyelembe véve, tulzónak tűnik…
Négy nappal a rangadó után a Milan Londonban lép fel, a Bajnokok Ligája visszavágóján. A tét a 8 közé jutás, Allegriék egy gólos hátrányból kezdik a meccset.
Március 13-án a Bari látogat Milánóba, a papírforma szerint a Serie A legjobb csapata simán legyőzi a Serie A utolsó helyezettjét.
Március 19-én kezdi a Milan a Palermo elleni sorozatmérkőzéseit. Az első ütközet bajnoki meccs lesz, majd áprilisban és májusban két Coppa Italia mérkőzésen is összecsapnak a klubok.
Ezt követően hosszabb szünet lesz a bajnokságban, majd április elején (3-án) következik az olasz foci nagy derbije: a Milan-Inter csúcsrangadó. Jó lenne, ha akkor még legalább 5 pont maradna a különbség a két csapat között!
A bajnoki meccseken már látszik, hogy egyre erősebb a csapat. A sérültek épülgetnek és a januári igazolásokkal (Van Bommel, Cassano, Emanuelson) erősebb lett a Milan.
A csapatban sok az igazi sikerre (régóta) vágyó játékos (ez látszik például egy-egy gól utáni örömből, vagy egy-egy sikeres meccs végi reakciókból).
Allegri egy-egy döntése, “húzása” is azt mutatja, hogy jó edző, van elképzelése a fociról, ezért bízom a bajnoki címben (a BL-re is nagyon kíváncsi vagyok, például az összeállításra, taktikára, de az a keret nyengébb, tovább jutás esetén is nehéz lenne a döntőig jutni).
Az előző években az volt a Milan-ra a jellemző, hogyha lőttek egy gólt akkor visszavettek és a védekezésre koncentráltak, ami nem jó, mivel a “jujj, ne kapjunk gólt” szinte görcsösség teszi a játékunkat, és így törvényszerű, hogy bekapunk egy gólt. Ilyenkor mindenki csalódott, és akkor előjön a “jujj, lőjjünk egy gólt”. Ez ugyanolyan rossz mint az előző, az is görcsösséget vált ki, és nem sül ki belőle semmi jó, lásd a genovai 1-1.
A Chievo elleni meccsen ügyesen kiküszöbölték a srácok a 2-es rosszat, és nyertünk.
A Napoli ellen még jobban tisztességre méltó, hogy nem védekeztünk, ezen látszik is az eredmény, és jó, hogy végre egy nagy rangadót végre nem 1-2 gól dönt el, és nem egy unalmas döntetlen, vagy egygólos meccs jön, hanem egy izgalmas, sok gólt hozó mérkőzés.
Csak így tovább! A spurs-t nem verjük meg, mivel náluk van minden előny, nekik csak védekezni kell, és a kontrákból ugyanúgy gólt, gólokat kaphatunk, mivel nekünk mindenképp gólt kell lőni.
Hajrá Milan!!!
Blben csak egy gól hátrányunk van nagyon simán nyerhetünk még én a minimum elvárom hogy hosszabbításra mentsünk a meccset de nagyon bízók a csapatban a Napoli ellen jól játszottunk de mintha Ibra kezdene fáradni Pato javul Robi javul és még annyi hogy Yepes nagyszerűen játszott kezdőbe kérem!
hát nem is tudom…. én se látok sok esélyt a győzelemre a Tottenham ellen. Nagy kár hogy sok játékosunk nem játszhat.
Mindenféleképpen Pato – Ibra – Robinhoval kell kezdeni, másképp esélyünk sincs. Remélem Boateng játszhat és hogy T. Silva marad hátvédnek, és nem őt kell előretolni a középpályára. Antonini-t ezen a meccsen már mellőzném, az odavágón rendre hülyét csináltak belőle a Spurs játékosai. Inkább Jankulovski kapjon lehetőséget. nagy kár hogy nincs Cassano, van Bommel….Gattuso. jah és igencsak szellős a középpályánk. Vagy Pirlo-nak, vagy Ambrosininek, de valakinek be kell állnia….. Csoda lenne ha győzni tudnánk…. de azért reménykedjünk. 😉