Mino Raiola, avagy Galliani legnagyobb húzása

Elég egy tekervényes körmondat Gallianitól, és máris közelebb vagyunk ahhoz, hogy megértsük, miért Emanuelson érkezett az egyik hiányposztra és miért nem Bastos, vagy Criscito. A Milan ügyvezető elnöke a Cesena elleni győztes mérkőzést követően azt mondta: „Ami Emanuelsont illeti, Seedorf mondta nekem, hogy minőségi játékos, és bárkivel beszéltem az Ajaxnál, mindenki ezt mondta róla. Én a pályán is szeretném látni, mielőtt ítéletet mondok vele kapcsolatban. Ariedo Baridával figyeltük őt és sikerült titokban dolgoznunk ezen a transzferen. Szeretném megköszönni Mino Raiola közreműködését is, aki sokat segített nekünk.”

A képlet tehát világos. Az a Mino Raiola segített a Milannak a megfelelő – bal oldali – játékos megszerzésében, aki a nyári transzferpiac utolsó perceiben tető alá hozta azt két sztárigazolást, amely alapvetően megváltoztatta a csapat játékát, esélyeit. Robinho és Ibrahimovic is Mino Raiola ügyfelei.

No, de ki ez a játékosügynök, akinek „bűvészkalapjából” ilyen minőségű varázslatok kerülnek elő?

[adrotate group=”3″]

Mino Raiola, Carmine Raiola néven született 1967-ben Olaszországban. A család hamarosan Hollandiába költözik és a Haarlem csapatában focizik. Ott ahol egy bizonyos Gullit is. Raiolából azonban nem lesz a „mi tulipánunkhoz” hasonló világklasszis. Viszont ebben az időben már hat nyelven beszél és a jogi egyetem vonza.

30 éves korában Mino Raiola már irodát tart fenn Monte Carlóban és Amszterdamban. A névjegykártyáján az áll: hivatásos FIFA-ügyvéd. Jogi és adótanácsadással foglalkozik és nem mellékesen játékosok értékesítésével.

Hogy nem ma kezdte a szakmát, arra csak egyetlen adalék: Raiola 1993-ban már közvetítőként dolgozott Dennis Bergkamp olaszországi átigazolásakor (a 79-szeres holland válogatott csatár az Ajaxból igazolt az Interhez ekkor 12 millióért).

Mino Raiola mióta Bergkampot az Interhez vitte sem tétlenkedett. az elmúlt 15 évben cégének már Monacón és Hollandián kívül Brazíliában és Csehországban is vannak irodái. És ahol irodái vannak, ott játékosai is vannak.  Nem véletlen, hogy az ő ügyfele volt (mások mellett) pl. Emerson és a 2003-as aranylabdás, a cseh Pavel Nedved (képünkön Nedved mellett, középen Raiola).

A nyolc nyelven beszélő Raiola (angol, német, spanyol, francia, portugál, holland és olasz) 2010 nyarán került közelebbi munkakapcsolatba a Milan vezetőivel. Az átigazolási szezon utolsó napjaiban hosszas előkészítő munka után a Milanhoz csábították azt az Ibrahimovicot, aki korábban a Juventus és az Inter csapatával is bajnoki címeket nyert Olaszországban. A Mourinho által Eto’ora és 43,5 millió euróra cserélt svéd támadót úgy sikerült a Galliani-Raiola párosnak 4 évre Milánóba hoznia, hogy a rossonerinek a 24,8 milliós árat is csak részletekben kell kifizetnie (ebben az évben Ibrahimovic hivatalosan kölcsönben szerepel a Milan csapatában, de a klubnak opciós joga van 3 évre!).

Ezzel a biznisszel párhuzamosan 2010 augusztusának utolsó napján, a Galliani-Raiola tengely egy másik világklasszis érkezését is bejelentette: a Milanhoz szerződtették 4 évre a brazil válogatott csapatkapitányát, Robinhót. A hivatalos tájékoztatás szerint Robinho18 millió euró plusz bónuszért igazolt a csapathoz, s lett a Berlusconi-éra 17-dik brazilja az egyesületnél.

A Galliani-Raiola együttműködésnek ezzel nem lett vége. 2011 januárjában a Milan hivatalos közleményben tudatta, hogy Rodrigo Ely megkapta az EU-útlevelét és csatlakozhat a Primavera csapathoz. A 17 éves brazil játékos a Gremio csapatától érkezett, Raiola irodáján keresztül.

Mino Raiolát januárban többször is látták a Milan vezetőivel Európa különböző pontjain. Sokan azt vizionálták, hogy a holland-olasz ügynök egyik legértékesebb, legnevesebb ügyfelét, Mark van Bommel milánói transzferét készíti elő.  A bayernes középpályás 2005 nyarán, még a PSV játékosaként a világ egyik legkeresettebb, legjobb középpályása volt. Akkoriban nyerte meg negyedszer a PSV-vel a holland bajnokságot, BL-elődöntőbe jutott a holland sztárklubbal (a Milan verte ki őket!), és elvitte őt a Barcelona. November elején azonban van Bommel bokáját a holland válogatott egyik edzésén egy csapattársa eltörte, s utána a holland játékos már csak árnyéka volt önmagának. Ami rosszabb: viselkedésével, durvaságával, alattomosságával az egyik legellenszenvesebb játékos lett (az ő, Iniesta elleni szabálytalansága volt a 2010-es vb-döntő első, durva belépője, s bizony az emlékezetes 2006-os Hollandia-Portugália vb-meccsen is övé volt az első durva belemenés, ami megadta a kezdőhangját a focitörténelem egyik legbrutálisabb találkozójának – 16 sárga és 4 piros lapot hozott a hírhedt találkozó!).

Nem véletlen, hogy a Milan szurkolói Raiola januári újabb és újabb felbukkanásai alkalmával attól tartottak, hogy a 34 éves van Bommel nyáron lejáró szerződése a nehezen fiatalodó és gyorsuló milanos középpálya újabb „csapdahelyzete” lenne.

Épp ezért okozott kellemes meglepetést Galliani pénteki bejelentése, miszerint a holland Emanuelson érkezik a klubhoz. A játékos hiányposztra jön, fiatal, ambiciózus, olyan, aki nem osztja meg már érkezesekor a szurkolótábort…  S minő véletlen, hogy a holland játékos is Mino Raiola irodáján keresztül jutott Milánóba. Az ügyvezető elnök köszönő szavai egyértelművé teszik: miközben van Bommelről szóltak a „raiolás hírek”, Gallianiék egy másik holland elcsábításán dolgoztak.

Legalábbis első olvasatban. Ugyanakkor szinte biztos, hogy a Galliani-Raiola együttműködés itt nem ér véget. Az olasz és a német sajtó egybehangzó állítása szerint ugyanis Adriano Galliani kisebb kísérettel hétfő  délelőtt Münchenbe érkezett, ahol tárgyalásokba kezdett a bajor klub vezetőivel van Bommel elengedéséről…