Zlatan Ibrahimovic az új könyvében részletezte a Milanból való távozásának körülményeit és megjegyezte, hogy az átigazolása előtt néhány héttel Adriano Galliani, a klub akkori vezérigazgatója közölte vele, hogy nem fogják értékesíteni.

Ibrahimovic 2010 nyarán szerződött a Milanhoz a spanyol élvonalban szereplő FC Barcelonától és rögtön bajnoki címhez és Olasz szuperkupa-győzelemhez vezette a Rossonerit. A svéd csatár 42 meccsen 22 gólig és 12 gólpasszig jutott az első milanos idényében, a következő szezonban pedig felülmúlta ezt a teljesítményt: 44 meccsen 35 gól és 12 gólpassz volt a mérlege és toronymagasan házi gólkirály lett.

2012 júliusában a Paris Saint-Germain bejelentkezett Ibrahimovicért, továbbá Thiago Silváért. A két játékost összesen 62 millió euróért igazolta le a PSG, ebből 42 milliót a brazil védő, míg 20 milliót a svéd gólvágó ára tett ki.

Nemrég jelent meg Ibrahimovic új könyve angol és svéd nyelven “Én vagyok a futball” címmel, amely a pályafutásáról szól. A könyvben Ibra részletezte, hogy 2012-ben hogyan távozott Milánó piros-fekete feléből.

“Galliani a következőket mondta nekem: ‘Ne aggódj, Zlatan! Nem fogunk eladni.’ Néhány héttel később a vaxholmi házamban pihentem és éppen jetskizni voltam, amikor láttam, hogy 5 nem fogadott hívásom van Minótól. Közölte velem, hogy Leonardo fel fog hívni. Visszakérdeztem, hogy ki ő, aztán rájöttem, hogy a PSG sportigazgatója. Azt mondtam Minónak, nem fogom felvenni a telefont, mert Galliani megígérte, hogy nem adnak el. Mino egyszerűen ezt mondta: ‘Tudom, de már eladtak téged.’ Azt feleltem neki, hogy próbáljuk megnehezíteni az üzletet a PSG számára.” – olvasható a sztori Ibrahimovic könyvében.

“Ugyanannyi fizetést kértem a PSG-től, mint amennyit a Milannál kerestem és arra számítottam, hogy sokallni fogják. Azt kértem Minótól, hogy készítsen egy listát az összes kívánságomról. Amint végeztünk, azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt soha nem fogják elfogadni. Mindössze 20 perccel később Mino felhívott és azt mondta: ‘Mindent megkapsz, amit kérsz.’ Ezen a ponton nem volt visszaút. Mondtam Minónak, hogy rendben és készítsen elő mindent.”

“Én olyan ember vagyok, aki állja a szavát.”

Ibrahimovic négy szezont töltött Párizsban és ezen időszak alatt 180 tétmérkőzésen 156 alkalommal volt eredményes.

6 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Az egy dolog, hogy Silvát Ibrát és Kakát és Sevát hiba volt eladni, de az, hogy ilyen gusztustalan módon adja el mindegyiket… Csak gratulálni tudok gallianinak, hogy tönkretette a klubbot berlusconival együtt. Most ugyanezt csinálják a Monzával.

  2. Végtelenül dühítő, amit 2012-ben Galliani és Berlusconi tett a Milannal. Maximálisan elismerem a sikereiket, amit a klub élén elértek 3 évtized alatt, de ez egy olyan lépés volt a részükről, amellyel elindították az általuk imádott Milant a lejtőn. Hihetetlen, hogy képesek voltak kivenni a védelem és a támadósor két oszlopát, ráadásul egy marék szotyiért. A PSG pedig az évtized egyik legnagyobb üzletét kötötte ezzel a két játékossal. Mindketten pályafutások csúcsán, világklasszisként mentek oda. Szomorú, ha belegondolsz, hogy például mit tettek Ibrával. Sosem szerettem korábban, viszont nagyon megkedveltem az itt töltött ideje alatt. Arrogáns és bunkó és pozitív értelemben egy állat, de a képességei vitathatatlanok.

    Évek után úgyis minden sztori ki fog derülni. Bár már akkor tudni lehetett, hogy sem Ibra, sem pedig Silva nem akart menni, őket gyakorlatilag eladták és innentől kezdve a szavuk nem számított. Nem számított, hogy mit akarnak, csak a pénz. Silva szemszögéből is kíváncsi lennék a történetre, őt is rendesen átvágták, az biztos. Szerződéshosszabbítás, majd néhány hét múlva hello.

    Talán furcsán hangzik, de ha annyira imádták volna a klubot, akkor nem süllyesztik le ennyire az utolsó 4-5 évben. Az utolsó évek már csak a bohóckodásról és a hazudozásokról szóltak, hülyének néztek mindenkit. Játékosoktól kezdve edzőkön át egészen a szurkolókig. Egy egyszerű szurkolóként el nem tudom képzelni, hogy mégis ilyen vagyonnal 80 évesen miért sajnálta a lóvét a Milantól. Ő sem fog 120 évig élni és nem viszi magával a pénzt a sírba.

    • Az utolsó bekezdésed egy az egyben az én gondolataim. Sokszor sok helyen elmondtam már ugyan ezt. Nagyon egyetértek minden szavával. berlusconi egy sóher ***házi. Én 2009 óta szurkolok a csapatnak. Egy scudetto , amit megéltem , az ő sikeres nagy korszakukból, de máig nyögjük, hogy milyen módon vonták el a pénzt a csapattól. Ráadásul aki nem hülye, az tudja, hogy igen komoly pénzeket bukott a saját idiótaságán. Adta volna el azt a csapatot egy az egybe jóval többért. Lehet lett volna ellenfele a Madridnak a döntőkben… Az a csapat a Barcelonaval partiba volt… Míg élek rühellni fogom azt a ***láda sóher berlut.

    • Berlunak arra kellett a csapat h. az önös személyes céljait elérje, mint politikus. Miután a politikából végérvényesen kijátszotta magát, a csapat is másodrangú lett. Ha ekkor lelép, megmarad volna presidentének mindenki szemében. Sajnos pár évig még itt maradt páváskodni, címlapokra alkart kerülni a csapat farfizén, közben az sem számított h. totál leépíti. Emiatt legalább annyi szurkoló tartja senkiházinak, mint amennyi magasztalja. Itt igazságot nem lehet tenni, ha nem lett volna Berlu, valószínű én sem vagyok Milan szurkoló, a legtöbben ezen a fórumon.

  3. Durván szembesìt a valósággal az írás. Állìtòlag sokan sokat köszönhetnek a 2 öreg szenilis ***nak de èn is azt mondom ők tolták a Milant a szakadèkba. Berlu az állìtòlagos szerelmèt többször alázta meg, árulta el mint bárki. Azóta sem bírtunk lábra állni.

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Please enter your name here