Massimiliano Mirabelli, a klub sportigazgatója beszélt a tulajdonosváltás előtti időszakról, a nyári átigazolásokról és a Milan kiszemeltjeiről is. Az olasz szakember leszögezte, hogy a csapat célja 2-3 éven belül az elitbe kerülni és fontos, hogy a játékosok minden meccset teltházas San Siróban vívjanak meg.
„Bátor döntést hoztam, amikor elhagytam az Intert anélkül, hogy garanciákat kaptam volna, de akkoriban a pozitívan alakuló tárgyalások okot adtak erre. Amikor adódott a lehetőség, nem kellett kétszer gondolkodnom. Azonnal beleegyeztem és elfogadtam a Milan ajánlatát, nagy kockázatot vállalva ezzel. Nem voltak élvezetesen a tulajdonosváltás előtti hónapok. Nem volt könnyű, nagy volt a bizonytalanság és folytatnunk kellett a munkát abban a tudatban, hogy egy napon a világ egyik legsikeresebb klubját fogom képviselni.” – mondta Mirabelli.
„A legkönnyebb igazolás Andrea Conti volt. Az első telefonhívástól kezdve csak a Milan mezét akarta viselni. A legkáprázatosabb Bonucci volt. Minden nagyon gyorsan történt, fel sem fogtuk, mennyire. Azt mondtuk a Juvénak, hogy vagy lezárjuk most, vagy nem beszélünk róla többet. Sergio Ramos mellett Bonucci a világ legjobb belsővédője. Az évek során megtanulta hogyan kell győzni. Minden szempontból fontos igazolás számunkra. Nem volt könnyű, de egyúttal ez egy erődemonstráció is volt.”
„Azonnali lépéseket kellett tennünk a piacon a keret megerősítésére, hogy pozitív előjelekkel és erős csapattal kezdhessük meg a Milan történetének ezt az új fázisát. Emellett, ahogy más csapatoknál, a Milannál is szükség van komoly játékosmegfigyelő hálózatra. A Milan a jövőben erre nagy hangsúlyt fog fektetni, mind az első csapatnál, mind az utánpótlásnál.”
„Első naptól kezdve Donnarumma szerződéshosszabbítása volt a lehetetlen küldetésünk. Egy lejáró szerződésű játékost örököltünk, akivel az előző menedzsmentnek nem sikerült hosszabbítani. Ekkor érkeztünk mi és az oddsok nem a mi oldalunkon voltak. Végül azonban szerencsére úgy alakult minden, ahogy szerettük volna és valóra váltottuk Gigio és családja álmát, hogy a fiú a Milannál maradhasson.”
„Sajnálom, ha Cairo elnök urat felbosszantotta az érdeklődésünk Belotti iránt. Több játékos van képben nálunk, Belotti is ilyen. Beszéltem a Torinóval és tudattam velük, hogy érdekel minket a játékos. A csatárkiszemeltjeink egy része a médiában is megjelent, de vannak olyanok, akiknek a neve nem hangzott el. Morata? A kezdetektől fogva érdeklődtünk iránta, a játékost érdekelte az új Milan projekt. Jött azonban egy időszak, amikor több potenciális vevő is képbe került és így más irányba kezdtünk mozogni. Nem zárom ki, hogy újra felvegyük a kapcsolatot a leigazolása érdekében, de csak a mi feltételeinkkel. Renato Sanchest még a Benficás időszakából ismerem. Az előző szezonban a Bayern Münchenben nem kapott elég játéklehetőséget. Ha felmerül újabb középpályás leigazolásának igénye, képben lehet, de csak bizonyos kondíciók mellett. Ghezzal szabadúszó, érdekes játékos, de jelenleg nem prioritás, viszont elképzelhető, hogy érkezik még egy szélső.”
„A Milan jelenleg olyan, mint egy nyitott építési terület. Az új és régi elemeket kell összerakni egy működőképes újjá. Azzal számolunk, hogy 2-3 éven belül a legszűkebb elitbe térünk vissza. A következő szezon célja, hogy megőrizzük a szurkolói lelkesedést, amit létrehoztunk. Minden meccset meg akarunk nyerni, de az út még nagyon hosszú. Új ciklust akarunk kezdeni. A csapatnak teltházas San Siro előtt kell minden meccsét megvívnia. A célunk több annál, hogy a Juventus, vagy más csapatok mögé felzárkózzunk. A célunk, hogy átvegyük a helyüket és újra elsők legyünk.” – tette hozzá,
[adrotate banner=”28″]
21 hozzászólás
Eddig elég jól csinálják az urak. Ebbe nem igazán lehet belekötni. Hetek óta tátom a szám a munkájukon és egyre jobban… már nincs is hova, a következő nagy igazolásnál szét fog szakadni!
Egy rendkívül fontos dologban nem értek egyet vele. Ramos mint a világ legjobb védője… Vicc. 😉
🙂
Szerintem nem vicc.
Vagy tudnál jobbat egy Ramos-Bonucci belső védő kettősnél?
én se tartom viccesnek
Thiago Silva-Bonucci
Személy szerint Hummelst, Thiago Silvát, Vertonghent, J. Boatenget, Godint, Alderweireldet, Kompanyt (ha egészséges) és Chiellinit is jobbnak tartom.
Ramos ugyanolyan idióta, mint Paletta, csak a spanyolnak jóval nagyobb a respektje. Technikailag rendben van, viszonylag gyors, de a középső védő posztjára – RAMOS HELYETT – egyértelműen a fentiek közül választanék valakit, ha lehetne.
Világos mellébeszélést nélkülöző értelmes nyilatkozatok. Amennyire szkeptikus voltam az új vezetőséggel kapcsolatban most annyira szinpatizalok velük. Forza Milan
Ezt a nyilatkozatot hasonlítsátok össze a tavalyi és korábbi, régi vezetőségi nyilatkozatokkal: bajnokaink vannak, jön Mister X, jó úton haladunk, csak akarni kell és jönnek az eredmények, bla-bla-bla. Kiráz a hideg.
Egyébként Bonucci leigazolását még mindig nehéz elhinni, ereje teljében van, éppen 30 éves, van benne még 3 jó év. Eddig a Juve elképzelhetetlen volt nélküle, szinte ikonikus alakja volt. Pirlo már levezetni ment a Juvéba, 32 évesen, bár igaz, hogy bejött az átigazolása.
Bonucciban van még simán 5 év is védőben…
Hehe, hogy hiányzik a „már most tele van a csapat bajnokkal” vakítás…:D
Nekem az a megdöbbentő, hogy egy juventushoz is így oda tudnak menni, hogy vagy most pontotteszünk a végére vagy nem beszélünk róla többet… Kvázi 1-2nap alatt kihúzták az egyik lábukat alóluk, igaz ez még akkor is, ha Bonucci része volt az öltözői problémáknak. Nyilván akkor sem egy közvetlen riválisnak, nyomott áron akarták eladni. Persze a Chelsea vonal ezek szerint még sem volt annyira konkrét, de akkor is:-) A jelen vezetés ÉS elsősorban Ki úr NEM az elmúlt évekből és szenvedésekből indul ki, neki van pénze, megvette a szakértelmet hozzá, s ehhez jelenleg nem csak mi szurkolók, de a futballvilág sincs hozzászokva. Döbbenet és csodálatos.
Li
Tényleg hihetetlen ez a mercato!
DE azért azt ne felejtsük el, hogy pénzzel teli zsákkal könnyebb tárgyalni.
Szerintem amit Galliani csinált éveken keresztül az hatalmas meló volt, gyakorlatilag pénz nélkül hozott ide embereket, úgy, hogy – valljuk be – semmi kecsegtető nem volt a Milanban akkor. A mostani vezetés sem tudott volna jobbat kihozni az elmúlt években.
Ami még fontos lehet, hogy minél több embert igazoljunk most hosszútávra, mert minket is utol fog érni az átigazolási eltiltás…
El vagyok én is képedve, de inkább azon, hogy mostanában a cikkekhez olyan emberek is pozitív dolgokat írnak, akik folyamatosan csak szidták a szeretett csapatunkat ! Mint amikor egy gyerek megkapja az elveszettnek hitt játékát !
És hogy ne legyünk előre becsapva,és megcsalatva,bátran kijelentem előre, hogy ezek az emberek majd az első vereség után itt fogják szidni azt a mercatót, amit pár hónappal ezelőtt ajnároztak ! Szar lesz a vezetőség, bénák az idehozott játékosok, ecetera,ecetera !
Mondom előre !
Itt senki nem szidta a csapatot max a vezetőséget, és volt is okunk bőven!
Azon miért vagy elképedve, hogy hosszú évek kritikán aluli vezetői, edzői teljesítményét, a hazudozásokat, a semmire való nagyzolást, a nagyszámú középszerű vagy kifejezetten gyenge játékos pályán mutatott nagysemmijét sokszor igen durva kritikával illette sok hozzászóló?
Azon miért vagy elképedve, hogy most, amikor látszik a vezetőségen a törekvés, hogy valami történjen, amikor van jövőkép, amikor a nyilatkozatok alapján nem azt érezni, hogy megint át leszünk b…va; amikor végre olyan játékosok érkeznek, akik többségében elnyerik a „kritikus tömeg” tetszését; hogy most, amikor hosszú évek után van miért lelkesedni, akkor egyszerre alábbhagy a kritika, és a kritikusok úgy érzik, „visszakapták” a játékukat?! Nem logikus?
Nyilván vannak, akik mindenben megtalálják a negatívumokat, engem is ért az a vád, hogy „nem tudok lelkesedni”. Vannak örök optimisták is persze, jó nekik.
Azért valljuk be, az elmúlt időszakban nehéz volt optimistának maradni, nehéz volt a drukkernek nem felidegesítenie magát, amikor ezredszer vágtak át mindenkit azok a vezetők, akik elvileg imádták a Milant és a szurkolóit… Nehéz volt higgadtnak maradni, amikor a vezetők a szép, új jövőről beszéltek, és Bakaye Traorékat meg Francesco Acerbiket igazoltak, katasztrofális, sehová sem vezető szerződéseket kötöttek középszerű játékosokkal. Kritizálod a kritizálókat? Szerintem éppen a mostani mercato a bizonyíték arra, hogy az a kritika, ami éveken át megfogalmazódott a drukkerekben – és amely hol a vezetőségen, hol az edzőn, hol a játékosokon csattant -, nem volt alaptalan. A Milan annyira mélyen volt, hogy itt nem volt elég a sebtapasz, ide már szike kellett. Igazolni, igazolni, igazolni, a piac valamennyi szereplőjéhez képest más sebességgel. Önmagában nem Traoréval meg Pasaliccsal volt problémája a drukkereknek, hanem azzal, hogy ezek a Milanban játszottak, nem pedig – képességeik alapján – a Crotonéban vagy a Palermóban. Viszont őket szerezték meg a vezetők, az edző őket rakta be (Traorét szerencsére csak néha) a csapatba, ők játszottak úgy, ahogy, ezért a kritika őket is elérte, nem csak a vezetőket…
Ha valakiket, hát a Milan szurkolóit nem lehet divatdrukkerséggel vádolni. A 2007-es klubvilágbajnoki cím óta eltelt 10 évben három trófeát nyert a Milan, de csak egy számottevőt. Sokan már ezt megelőzően a Milan szurkolói voltak, és voltak olyan „szerencsétlenek” is, akik csak ezt követően választották kedvencüknek a Milant, mert azt hitték, hogy a buli folytatódik… A sok-sok kritika, helyenként a durva hangnem éppen azért jelent meg, mert ezeknek az embereknek a Milan sorsa nem volt közömbös.
Olvasva a mostani mercatóval kapcsolatos hozzászólásokat, azt érzékelem, hogy a Milan-drukkerek 99%-a álmodni sem mert ilyen mercatóról. Éppen emiatt gondolom azt, hogy amennyiben NETÁN nem jönnének a győzelmek, trófea nélkül maradna a Milan, vagy a legfőbb kitűzött célt – BL-helyet jelentő 4. pozíció – nem sikerülne elérni, úgy a szurkolók nem fogják szidni a mercatót vagy a vezetőséget. Hogy miért nem? Mert a vezetőség csinálhat hibákat, benne van, hogy néhány igazolás besül, ez elkerülhetetlen. Amit azonban díjazni kell a Fassone-Mirabelli tandemben, hogy sokkal nyíltabbak elődeikhez képest, igyekeznek, tárgyalnak, látni a koncepciót a ténykedésükben. „Tedd vagy ne tedd! De ne próbáld!” Ezen yodai elv szerint munkálkodnak, egyértelmű céljuk, hogy olyan keretet rakjanak Montella alá, amellyel a kitűzött célok elérhetőek. Szerintük is, és azt gondolom, nincs olyan Milan-szurkoló, aki azt gondolná, hogy ezzel a garnitúrával a bajnoki negyedik hely elérése irreális elképzelés lenne.
Korábban azt lehetett érzékelni, hogy még a törekvés sincs meg a vezetőségben arra, hogy egy jobb Milant építsenek. Belenyugodtak a középszerűségbe, abba, hogy Kilpin, Nordahl, Rivera, Baresi és van Basten csapata fényévekre került az elittől, sőt, a dobogóra is lényegében esélytelen, de eközben verték a mellüket a 29 trófeára, „a nemzetközileg legsikeresebb klub” titulusra, Berlusconi meg még arra is, hogy ő a valaha volt legsikeresebb klubelnök. Hogy kétszázmilliós adósságot halmoztak fel az évek alatt, hogy a mercatók során folyt a nyálunk, amikor egy rivális 10 millió euróért leigazolta azt a játékost, akiért mi 2.3 milliót ajánlottunk hat részletben kölcsön+opció keretében, az ugye mindegy… Ezek voltak azok az idők, amikor a szurkoló nem bírta cérnával. Szerintem sokan sok mindent tapasztaltak ebben a néhány évben, máshogyan értékelik a csapatért való tenni akarást. Itt – legalábbis ezt gondolom – a drukkerek legalább 90%-a azzal is elégedett lett volna, ha csak 4-5 játékos érkezik, ehhez képest másfél hónappal a mercato vége előtt összejött egy teljes kezdő, nem is akármilyen játékosokkal…
A leírtak miatt tehát jómagam nagyon csodálkoznék, ha a szurkolók egy gyengébb játék/teljesítmény/eredmény esetén – vagy az első vereség után – leszaroznák a vezetőséget, lebénáznák a játékosokat…
Bárhogy is alakul ez az idény a vezetőségre nem lehet panasz, de ha ezután is azt látom ,hogy egy játékos heti 90 percben évi x millióért nem képes 100%ig oda tenni magát azt hadd szidjam kedvemre…!
Remélem a szurkolótársaimnak lesz türelme is mert az eredmények nem biztos, hogy azonnal jönnek. Jó úton járunk, de sok idő kell lehet 2-3 év mire össze áll a csapat és komoly tényező lesz Európában. Forza MILAN!
Én közömbös drukkerként azt gondolom, hogy olcsón is lehet jó játékosokat szerezni, nem kifejezetten a túlárazott játékosok azok, amik be vállnak. A játékos figyelők, akik a klubnál voltak, nem voltak alkalmasak, nem volt szemük ahhoz, hogy jó játékosokat találjanak, akik épp bontogatják a szárnyaikat. Pár száz ezerért is lehet jó játékost, fiatal tehetséget találni, de összességében a Milán egyik legnagyobb problémája az, hogy a háttérszemélyzet és a csapat edzése elég érdekesen működik. Sokan emlékezhetnek a rajongók közül a drámai lesérülésekre, rossz teljesítményekre, öltözőn belüli pletykákra. Első sorban a tréner stábot nézném meg és cserélném le, meg a módszereken kell változtatni, ha azt akarják, hogy erőnlétileg a játékosok toppon legyenek.
Évek óta nézni az ember azt, hogy a játékosok alig bírnak mozogni a pályán és fejben hamar elfáradnak, mintha egy magyar meccset nézne az ember. Természetesen nem lehet ettől a csapattól sem elvárni, hogy azonnal jó eredményeket érjenek el, mert össze kell szokni és az általam említett stábbal kell kezdeni valamit, hogy jó formában legyenek a játékosok és legyen kedvük játszani is.
Sok játékos nem érte el azt a szintet, amit a Milánban elvárnak az emberek, ettől függetlenül a zömük, akik futó kalandot éltek át a csapattal, azok sem lennének meg volt mind feltétlen rosszak, csak egyszerűen a csapatépítés kudarcot vallott.
A másik, hogy a Milánt mind nagy csapatot sok ember a topra várná és nagy elvárásokat támasztanak alá, nagyjából mint mindegyik gazdag nagy csapat, ahol mindenkor a cél, hogy dobogó, élcsapat legyen és bl esetleg más nemzetközi kupa szereplés legyen. A Leicester pl egy jó példa arra, hogy egy relatíve kisebb csapat is lehet képes nagy dolgokra, megfelelő emberekkel és mentalitással.
Ez a csapat első ránézésre 3-2 helyig képes eljutni, de még össze kell szokniuk és el kell kerülni a lesérüléseket, aki oda került az gyorsan sérülékennyé vált, tehát ezen változtatni kell.
Kellene egy szerkesztés gomb, elnézést az írási hibákért.