Nagy valószínűséggel nevelőegyesületében, a River Plate-ben folytatja a Milan argentin balhátvédje.
Vangioni egy évvel ezelőtt ingyen csatlakozott a piros-feketékhez, azonban nem sikerült beverekednie magát a kezdőcsapatba. Debütálására egészen januárig kellett várni és összesen 15 meccsen lépett pályára a Serie A-ban. Mint ismert, Ricardo Rodriguez érkezésével Vangioni létszámfelettivé vált a csapatban.
Úgy tűnik, hogy Vangioni európai kalandja a végéhez közeledik, ugyanis Gianluca Di Marzio, a Sky Sport Italia újságírója szerint a Milan előrehaladott tárgyalásokat folytat a River Plate-tel. A 30 éves balhátvéd közel áll ahhoz, hogy visszatérjen korábbi együtteséhez, amelyben 2013 és 2016 között három évig játszott. Di Marzio hozzátette, hogy közel a megegyezés a felek között, de még nem tudni, hogy Vangioni végleg vagy kölcsönbe távozik.
Rodolfo D’Onofrio, a River Plate elnöke nemrég nyilatkozott és elmondta, hogy nem áll szándékában fizetni Vangioni játékjogáért, mivel egy évvel ezelőtt a szerződés lejártával ingyen távozott.
[adrotate banner=”28″]
11 hozzászólás
Egy Bolognaban élete végéig el tudtam volna képzelni de így is jó. Sok sikert neki a továbbiakban!
Már csak 10 másik hulladéktól kell megszabadulni 😀
Előbb néztem 35 főre lett duzzasztva a csapat, van miből selejtezni. (Cserébe hála az új igazolásoknak 200-ról 300 M fölé emelkedett a keret összértéke.)
Van pár ember akinek nagyon kifelé áll már a szénája… Remélem ezt nem csak én gondolom így hanem a vezetőség is. Ha kell ingyen, de meg kell egyesektől szabadulni mert elég volt már a Zaccardo féle 0 meccs 0 teljesítmény 2 millás fizu játékosokból.
Igazad van, a 30 éves „megfizetett” középszerekért pedig nem lesz hosszú sorban állás. Örüljünk ha valaki elviszi őket.
Ez a srác nem tud megragadni Európában. Folyton rosszkor van rossz helyen, vagy ennyit tud. Esetleg is is.
Ha esetleg ingyen visszaengedjük az élő szerződése ellenére,akkor már valami hasznot azért kellene szerezni . Pl. szemezgetni kellene az ifjoncok között és mondjuk 2 játékosra elővételi jogot szerezhetnénk. És vagy megvesszük majd őket vagy nem. Hátha befut egy ügyes gyerek.
Egy jatekos volt a sok kozul, akiket mennyisegre es nem minosegre szereztunk. Arrivederci!
Valóban, egyike Galliani remek igazolásainak (kukázásainak). Reméljük, mostantól ilyen igazolások nem lesznek!
Egyébként pedig legalább 1-2 millió eurót kéne érte szerezni, nehogy már ingyen menjen egy ilyen igazi bajnok!
Ezekkel a Galliani-féle igazolásokkal több probléma is volt, csak néhányat említenék.
Voltak olyan játékosok, akik esetében lehetett arra számítani, hogy ha képességük alapján nem is ütnék meg a szintet, de koruknál fogva életük lehetőségét fogják látni abban, hogy a Milanban játszhatnak. Erre talán a legjobb példa Nocerino volt.
Voltak olyanok is, akikből már nem nagyon lehetett kinézni azt sem, hogy bármiben segíteni tudnának a Milannak. Általában azért, mert már régen túlvoltak a pályafutásuk csúcsán (Essien például).
És voltak sajnos olyanok, akik leigazolásában egyáltalán nem lehetett látni az elképzelést. Talán Bakaye Traore volt ez a kategória.
Vangioni – de néhány más játékosra ez ugyanígy igaz – leigazolásával kapcsolatban az volt a probléma, hogy bár nem nagyon lehetett kinézni belőle azt, hogy hosszabb távra tervezne vele a csapat, ehhez képest kötött vele a klub egy három évre szóló szerződést, amellyel magához láncolta. Lehetett volna olyan eszközt alkalmazni, hogy például egy 1+1 éves szerződést köt a Milan az illetővel, amolyan „Bizonyíts!” alapon. Furcsa, hogy pl. Vangionit – akit úgy „szerzett meg” a klub, hogy lejárt a szerződése, azaz nem nagyon volt hajlandóság a River részéről, hogy őt megtartsa – ilyen hosszú szerződéssel kínálta meg a Milan, mintha félt volna attól, hogy valaki elhappolja… Hogy ezt mi indokolta, nem tudni.
Amikor az igazolási, illetve szerződéskötési politikát elemezzük, azt is meg kell nézni, hogy ezek az igazolások hogyan menedzselhetőek. A horribilis összegű transzferek sem feltétlenül rosszak, ha a játékos piacképes, fiatal, nagy a marketingértéke stb. Ronaldo, James Rodriguez vagy Pogba például abnormális összegért váltott csapatot, de a Real és a MU valószínűleg nem bukik velük (Jamesszel és Pogbával) olyan sokat – az ő szintjükön persze. Ronaldóval a transzferösszeg tekintetében biztosan bukik a Real, de összességében a nyereség szerintem milliárdokban mérhető 2009 óta.
A lényeg tehát, hogy az igazolásoknál nagyon sok összetevőt kell vizsgálni, és ezek közül csak az egyik, hogy az illető milyen játékos vagy hány éves, van-e benne fejlődési lehetőség. Önmagában Vangioni szerződtetése nem volt rossz ötlet, 29 éves játékosról volt szó, a River Plate nem annyira rossz ajánlólevél. Ugyanakkor figyelni kellett volna arra is, hogy ezt a játékost mire lehet majd használni a jövőben, el lehetne-e passzolni. Számításba kellett volna venni azt is, hogy Vangionit nem a kezdőbe igazoljuk. Figyelembe kellett volna venni, hogy mennyire lehet jó játékos az, aki pályafutása második felében az argentin bajnokságban „ragadt”… Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy a jó (jobb) dél-amerikai játékosok nem Dél-Amerikában játszanak. Ehhez képest kötött a Milan egy relatíve hosszú szerződést Vangionival, aki esetében inkább arra lehetett számítani, hogy ritka lesz, ha a csapatba kerül. Ez is történt, általában sérülések, eltiltások miatt jutott számára lehetőség. Most pedig az a helyzet, hogy egy ilyen játékost kellene elpasszolni. Nem lesz egyszerű. Lám, a River Plate elnöke nem akarna érte pénzt áldozni (bár az indok, hogy azért nem akar fizetni érte, mert egy éve ingyen távozott, teljességgel vicc – annak idején a River „hagyta”, hogy Vangioninak lejárjon a szerződése).
A jelenlegi igazolásokat elnézve azt láthatjuk, hogy a legidősebb játékos az egyaránt 26 éves Musacchio és Borini. Akiket igazolt a Milan, azokban van perspektíva, nem biztos, hogy megváltják a világot, de nem hiszem, hogy annyira rosszul teljesítenének, hogy később ne lehetne őket piacra dobni, így pedig megmarad a Milan mozgástere.
A keret jelenleg nagyon bő, amit sokan a vezetőség hibájaként rónak fel, de szerintem teljesen logikus a Milan mercato-politikája, hogy eddig (és nagyon gyorsan) vásárolt, most pedig sok időt hagy arra, hogy megszabaduljon a felesleges játékosoktól (mint azt Mirabelli nyilatkozta), miközben az érkezők listája is bővülni fog. Teljesen megfelelő taktika, mert inkább legyen jelenleg bővebb a keret, mint hogy egy olyan helyzettel kelljen szembenézni, hogy nem sikerült erősíteni a csapatot, mert a kiszemelteket mások szerezték meg.
Összességében az érkezők névsorát nézve, az eladósorba kerülteket tekintve, a transzferek sebességét, aktivitását is értékelve ez egy nagyon átgondolt, felépített, okos mercato az eddigi nagyjából másfél hónap alapján. A teljes Berlusconi-korszakban is csak viszonylag kevés nagyon jól sikerült transzferidőszak volt; ez a nyár egyértelműen ott van az elmúlt három évtized öt legjobb mercatója között.
Forever Bakaye Traore!! 😀