A Milan vasárnap délután a kiesőzónában lévő Fiorentina otthonában lép pályára az olasz bajnokság 20. fordulójában. A kezdőrúgás 15:00-kor lesz a firenzei Artemio Franchi stadionban és a Match4 élőben közvetíti. Forza Milan!
A csapatból nagyon sok játékosnál (többségnél) hiányzik a győztes mentalitás. Érdekelne az is Allegri miért gondolta azt, hogy betesz a kezdőbe egy rakás kevésbé játékban levő játékost és az működni fog? Rotálni kell, de megfontoltan és nem akkor, amikor már rottyon van pár ember. Személy szerint én már sok jót nem várok az elkövetkező meccsektől, úgy érzem jön a lejtmenet.
Az egész szezonra jellemző gyakorlatilag ez az utolsó pillanatban történő lerohanás, ahol javarészt pontokat mentünk, akár meg is nyerjük a meccset. Olyan nincs, hogy ez hosszútávon ne forduljon át és mindig nekünk dobjon a gép.
Olyan, mintha a csapat folyamatos koncentrációs problémákkal küzdene, amit nem tud fentartani 90 percen keresztül. Az utóbbi hetekben tényleg mást sem látni, mint egy folyamatos vergődést, hogy aztán a végén lerohanjuk az ellenfelet, lesz, ami lesz alapon. Kevés az olyan meccsünk, ahol azt mondhatjuk, hogy totál kontrollal, simán hoztuk ezt.
Aki látta tegnap az inter-Napoli meccset és a szívére teszi a kezét, az azért belül tudja, hogy mi attól szinttől messze vagyunk. Vannak olyan peridósaink egy-egy meccsen is, ahol hozzuk azt a szintet, sőt volt már olyan, hogy ezeket átvittük fordulóról fordulóra, de sajnos ez inkább tűnik egy fellángolásnak. Volt egy - mostmár azt mondom - erőn felül teljesített őszünk, erre az alapra kéne valahogy a top4-et megtartani tavaszra, de ehhez több kell, mint az utóbbi hetek csörtéi.
Borzasztóan idegesítő már, hogy a kiscsapatok ellen ennyi pontot hullajtunk. Ahogy jön egy olyan ellenfél, akik nem feltétlenül a győzelemre játszanak és zártabban védekeznek, teljesen impotens a játékunk. Ehhez még hozzátartozik, hogy a legtöbb esetben azért az ilyen meccseken adódik 2-3 ziccerünk, amit a koncentráció hiánya(?) vagy nem tudom mi miatt, de elpuskázunk. Pedig ezek kulcsfontosságúak lennének, hiszen az ellenfél kinyílna és lehetne őket kontrázni, amiben jók vagyunk. Ha megnézünk egy inter meccset, az látható, hogy ha esetleg nem is nyernének, szinte teljesen kontrollálják a mérkőzést, és rá tudják erőltetni az akaratukat az ellenfélre. Nálunk ilyenre csak foszlányokban van példa egy-egy meccsen belül. Ameddig ez így lesz, addig nem is lehet várni konstans jó eredményeket, mert nem mindig lesz szerencsénk, ahogy ez meg is látszik az utóbbi meccseken.
A másik a rotálás... sosem értettem (már Piolinál sem), amikor rotáció alatt azt érti egy edző, hogy amikor már teljesen csapágyasra van hajtva a brigád, akkor leülteti a fél csapatot. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy vagy nem veszi elég komolyan az adott meccset/ellenfelet vagy elengedi azt a meccset. Nem lenne ésszerűbb ha egy-két meccsenként mindig egy-két poszton menne a rotáció? Ezzel ráadásul a kevesebb játéklehetőséget kapó játékosok is jobban tűzben vannak tartva, illetve könnyebben összeszoknak a többször kezdőként szereplőkkel. Így viszont a "fix kezdő" mindig együtt játszik, illetve rotálásnál azon a pár meccsen a "cserék" is. Ha pedig kényszerűség miatt valamelyik cserének mégis játszania kell, persze hogy nem lesz összhang a kezdővel.. Ez igazából csak az én gondolatmenetem, de számomra ez tűnik logikusnak.
Nem mély a keret, viszont minőségben szerintem nagyjából rendben vagyunk, és lehetne kellően rotálni bizonyos posztokat. Egyedül a középhátvéd poszt, ami szerintem hiányos minőségben is, még a kezdő is.
Mindenesetre az utóbbi pár forduló szerintem megadta a választ arra, hogy mennyire kell reménykedni a Scudetto-ban. Hiába csak 3 pont a difi a sinterrel szemben, de valahogy nem az látszik, hogy mi konstansan fogjuk hozni az eredmények a továbbiakban, és szvsz a rangadókon is több pontot fogunk bukni, mint ősszel. Bár személy szerint én eddig is csak nagyon mélyen reménykedtem benne,de reálisan nézve a célunk tényleg csak annyi lehet idén, hogy legyen meg a BL-helyezés