A Serie A ötödik fordulójának legnagyobb és legjobban várt összecsapása kétségtelenül a Milan-Napoli rangadó lesz. A piros-feketék vasárnap este a bajnoki címvédő és egyben listavezető Napolit fogadják a San Siro stadionban. A bajnokság két legjobb formában lévő csapata mérkőzik meg egymással és ez lesz az első igazán komoly megmérettetés a Rossoneri számára. A meccs vasárnap 20:45-kor kezdődik és egyik magyar sportcsatorna sem közvetíti, hanem a Net4+ online előfizetéses streaming platformon lesz megtekinthető. Forza Milan!
Nagy vàrakozàs előzi meg ezt a mérkőzést.
😂az biztos. De ne így legyen🙏
Köszönjük a heti kibeszélőt és a kemény munkát hetrol hétre.
Végre itt van a nagy nap: Milan–Napoli. Az a mérkőzés, amire mindenki várt, hiszen eddig a szezonban a Milan szinte szárnyalt. Allegrivel a kispadon a csapat szinte tobzódik a helyzetekben – tényleg, már lassan statisztikai rekordot döntenek abban, hogy hány kihagyott ziccer fér bele egy mérkőzésbe. De hát a futball lényege nem is a gól, hanem a lehetőség, ugye? És abban mi vagyunk Európa királyai.
Allegri megmutatta, hogy ő nem egyszerűen egy edző, hanem egy filozófus. Minden döntése mögött mély gondolat van: például miért kell 70 percen át fennhagyni a csatárt, ha Gimenez úgysem találja el a kaput? De hát az igazi mester nem a gólokat, hanem a folyamatot értékeli. És ebben tényleg senki sem veheti fel a versenyt vele.
És ha már Gimenez: ő az a játékos, akinek a neve lassan szinonimája lesz az „ügyetlenségnek”. Ha van helyzet, ő garantálja, hogy a közönség felugorjon a székéből – de nem örömében, hanem fejét fogva. Ha szobrot kéne állítani a kihagyott ziccerek tiszteletére, akkor az biztos, hogy Gimenez arcát faragnák bele a márványba. Mondhatni, ő az ellenfél legbiztosabb védője. Pedig a Milan tényleg megállíthatatlan eddig. Támadás támadás után, dominancia a középpályán, szebbnél szebb akciók. Allegri filozófiája itt csúcsosodik ki: ha nem kapunk gólt, van esélyünk döntetlenre, és ha nagyon szerencsénk van, akkor még nyerünk is. Az ultrák visszatérése külön történet. Végre újra hallhatjuk a legendás kórusokat, amelyek olyan erősek, hogy talán még Gimenez is jobban célozna tőlük – de erre azért ne fogadjunk. A San Siro újra igazi pokollá válik, ahol az ellenfél nemcsak tizenegy játékossal, hanem több tízezer torokkal is meg kell küzdjön.
A Napoli persze nem jön feltett kézzel. Ők majd megpróbálnak futballozni, kombinálni, passzolgatni – teljesen feleslegesen. Mert mi úgyis hozzuk a „megállíthatatlan” szellemiséget: vagy mi rúgunk gólt, vagy Gimenez menti meg az ellenfelet. Ez a kettő közül valamelyik biztosan megtörténik.
Szóval minden adott egy felejthetetlen meccshez: Allegri bölcsessége, a Milan helyzetcunamija, Gimenez balfácánsága, az ultrák hangja és a Napoli próbálkozása, hogy ebből valahogy ép bőrrel kijöjjenek. És bármi lesz az eredmény, egy dolog biztos: megállítani ezt a Milant tényleg nem lehet. Maximum saját magukat.
Forza Milan
Ilyen felvezető után esélyes egy Gimenez dupla 💪❤️🖤
Óriási meccs volt, a kiállításig Abszolút kézben tartotta a csapat a mérkőzést, maga a kiállítás szerintem kicsit szigorú volt.
Modric emberfeletti teljesítményt tett le a pályára és világklasszis szinten játszik még ma is. De az összes többi játékos is kimagaslót nyújtott, ez a csapat most nagyon egyben van. Félretéve a korábbi tapasztalatokat… Jól láttam, hogy Leao nem úgy hajtott, sprintelt pl. visszafelé mint ahogy egy friss embertől, mikor a csapat emberhátrányban van elvárható lenne?!
Bravo fiúk!
Forza Milan
Nem gondolnám, hogy 1 hónap kihagyás után egyből képes lenne a maxra. Várjunk vele 1-2 meccset.
Az első félidő nagyon parádés volt Csak forgattam a szemeim, hogy milyen labdakihozatalok, meg milyen passzok voltak. A másodikért kár volt. Valaki asszem' a cseten feldobta a kérdést, hogy nem szüntették meg a dupla büntetést? Tehát az hogy tizi+piros lap. Ha nincs a kiállítás biztos vagyok benne, hogy nem ennyire izgalmas végjáték. Csak így tobább srácok!
Modric,Saelemaekers,Pavlovic nagyon jók voltak ma is, persze Pulisic is,de neki tényleg elég 2-3 labdaérintés, hogy eldöntse a meccset. Juve-Fiorentina-Roma, nagyon kemény meccsek jönnek, kíváncsi vagyok, hogy mit tudunk letenni az asztalra ellenük, ez lesz az igazi próbatétel, hogy mennyire tudjuk stabilan hozni ezt a teljesítményt. Persze le a kalappal Allegri előtt is, mert nagyon hamar kialakított egy stabilnak tűnő rendszert, én egyenlőre erősebbnek érzem a Juvet, mint a Napolit.
Mire bekapcsolódtam a meccsbe, már 2-0 volt. Ha már lehet a meccs emberére szavazni, akkor lehetne minden a meccs jelenetére is. Mert arra lehet, hogy Allegri sípszó utáni labdaelrúgását jelölném...
Nagyon rövid idő alatt nagyon látványos a fejlődés, amit Allegri elért a csapatnál. A középpálya kapcsán mindig Modricot és Rabiot-t emeljük ki, ami azért érdekes, mert egyikük sem júliustól lett a csapat tagja, a horvát is később csatlakozott a kerethez, Rabiot meg úgy esett be. És azért felmerülnek kérdések. Hogy lehet, hogy ők ketten ilyen rövid idő alatt ennyit dobtak a középpályán? Amennyiben kiszednénk mindkettőt, mi történne? Összeomlana (illetve látványosan visszaesne) a középpálya? Nem annyira Allegri munkája, hanem ennek a két játékosnak a jelenléte eredményezi a jó teljesítményt? Nyilván jó játékosok, de az akkor is egy kicsit furcsa, hogy mindketten tkp. beesnek egy teljesen új csapathoz (Modric a nyelvet sem beszéli), és úgy teljesítenek, mintha évek óta itt játszanának. Akármilyen rutinosak is, ez amennyire örömteli, annál többet elmond a többiekről.
Allegri azonban a passzív és az aktív védekezést is rendberakta, ezt nem lehet Modric és Rabiot érdemének tekinteni, bár ők is sokat melóznak. Labdavesztésnél teljesen más a mozgás, a rendszer, nem hagyunk annyi időt az ellenfélnek, nem az van, hogy akkor visszafutuni, hogy az ellenfél zavartalanul építkezzen. Mennek ketten-hárman a labdásra, zárjuk a passzsávokat. Persze vannak hibák, de szenzációs, ahogyan a pályára kivetül, hogy gondolkodnak a játékosok, illetve tudják, hogy mi a dolguk. Mennek a váltások, labdakihozatalnál a labdás játékos felé mozognak a többiek, segítenek, alakítják ki a passzopciókat, illetve többször is úgy alakítják a labda felhozatalát a szűkebb területeken (pálya szélei), hogy egy esetleges labdavesztésnél az ellenfél ne tudjon könnyen kontrázni. Nagyon fura azt látni, hogy viszonylag gyorsan ezeket a nem egyszerű és könnyen tanulható elemeket igen ügyesen elsajátította a csapat. És az is fura, hogy Conceicao vagy pláne Fonseca mennyire nem tudta a csapatjátékot összerakni. Bizonyos elemek időnként működtek, de stabilan, kiszámíthatóan nem. Allegri Milanjánál már most több kiszámítható, működő elemet láttunk, mint a két portugálnál talán egy teljes idény alatt sem.
Ami nagyon jó, hogy lassan el lehet mondani, hogy ezt a Milant nagyon nehéz lesz megverni.
Allegrivel kapcsolatban még egy dolog. Az egy év kihagyás több tekintetben is jól jött neki, de úgy gondolom, nem kizárólag a pihenés miatt. Simán el tudom képzelni, hogy "dolgozott" a futballal kapcsolatos felfogásán, hozzáállásán is, mintha változtatni akart volna a tipikus "allegris" futballon. Mert az, amit a Milan egyelőre mutat, az játékban elmozdulás ahhoz a futballhoz képest, amit Allegri korábban játszatott a csapataival. Más jellegű a játék, de nem úgy, hogy a védekezés kisebb jelentőséget kapott, hanem úgy, hogy a stabilitást is meghagyta, de mintha a támadójáték is javult volna. Bár még kicsi a minta, de én úgy látom, Allegri is "fejlődött".
Egyelőre maximálisan meg vagyok elégedve Allegri munkájával. Ezt sem gondoltam volna, mikor kinevezték.
@lansky akkor nem vagyok teljesen vak. Talán az előző meccstopiknál írtam Janinak válaszban, hogy nekem ez pont nem tipikus Allegris foci.
Szerintem egyáltalán nem vagytok vakok :). Amit látunk, az nagyon meglepő ezzel együtt is. Még magam sem értem pontosan, hogy mi és hogyan történt ebben az első 5 fordulóban (+ kupameccsek). a 12/15 pont eleve minden várakozásomat felülmúlta (nem véletlenül, hiszen ezzel vezetjük is a tabellát). Olvastam egy cikket Allegriről a napokban. Arról szólt, hogy az őt ismerők szerint egyfajta dühödt bosszúvágy vezérli őt ezekben az időkben. Annyira leírták, gúnyolták az utóbbi években, dinoszaurusznak nevezve, hogy az valóban késztethette őt a futballfilozófiájával kapcsolatos átértékelésre. Cassano még a ma reggeli cikkében is úgy fogalmazott, hogy Allegrinek - mint edző - vége, befellegzett. A Milan pedig meg sem érdemelte a Napoli elleni sikert. FantAntonio kedves szavaiba most nem mennék bele, mert olyan szinten komolytalanok, hogy az már méltatlan lenne. De az szemmel látható, hogy ez valami olyan filozófia, ami megőrizte az allegriségét, de közben nem mond le arról, hogy tovább nyújtozkodjon, ha a körülmények lehetővé teszik. A Napoli elleni meccs ennek iskolapéldája volt mindkét irányba.
A meccs első felében (a kiállításig) Allegri egészen másképp meccselt, mint az elmúlt 15 évben a rangadókon szokott. Korábban rendkívül passzívan, az 1 pontért (se több, se kevesebb!) ment ezekre a meccsekre, egy hiperóvatos, kockázatoktól tökéletesen mentes játékkal. Vasárnap az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a Napolinak itt erre a napra nem tervezett be pontot Allegri. Egyet sem. Egy könyörtelen és vad Milan lépett pályára, amely szerintem belőle magából is áradt és következett. Aztán amikor jött a kiállítás, akkor viszont egyetlen percig sem gondolkozott, és egy pillanat alatt le tudott mondani erről a mindsetről, és átjött, hogy "oké, itt ma már kapura lőni sem fogunk, meg csúnya meccs lesz, de nem érdekel, ti a büdös p....ba akkor sem fogtok gólt rúgni". Így is lett. Pedig a statok szerint a több, mint 35-40 perces emberhátrányok esetében manapság 90%-os valószínűséggel nem lehet kapott gól nélkül megúszni (a 11-es most nem számít ugye ebből a szempontból). Vagyis úgy mntünk neki az 53. perctől, hogy 10-ből 9-szer ebből egyenlítés szokott lenni. Nagyon kevés edző merte volna bevállalni, hogy szinte 100%-ban lemond még a támadásvezetés esélyéről is, mert annyira hisz abban, hogy a megfelelő fegyelmettséggel 40akárhány percen át nem is lesz szükség erre.
Leaót okosan felpakolta mint egyetlenegy támadót, mert a sebessége és ázsiója éppen annyi félelmet keltett a védőkben, hogy mint egyszemélyes hadseregtől is féljenek annyira, hogy hátul hagyjanak pár embert őt fogni. Sokat kritzálták őt a meccs után, de könnyen lehet, hogy ezen a döntésen múlt a győzelmünk, mert így sosem tudtak akkor emberfölényt kialakítani, ami a hátul lévő 8 mezőnyjátékos ne tudott volna megoldani. A kép, amikor a rettegő nápolyi védelem 1vs.7-ben üldözi a portugált, szerintem elég bizonyíték arra, mennyire bevoltak szarva tőle. Allegri ezt tudta. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha nincs a kiállítás, Leao vasárnap még nem lépett volna pályára. Utoljára tőle (Allegri) az első érájában, és korábban Ancelottitól láttam ennyire okosan lemeccselt mérkőzést. Szerintem ez önmagában nem semmi.