Paolo Maldini a Corriere della Serának adott interjújában elárulta, hogy miért mondott le 2 hét után az olasz válogatott technikai igazgatói pozíciójáról és Giovanni Malago elnök hogyan szegte meg a megállapodásukat. A Milan legendája beszélt a Pep Guardiolával való tárgyalásokról, Andrea Pirlóról, Silvio Berlusconi menedzsment modelljéről és arról is, hogy Olaszország egy olyan nemzetté vált, amely nem képes tehetségeket kinevelni és rendszerszintű problémák vannak az olasz futballban.
“Szerencsés helyzetben vagyok, ami a 25 éves pályafutásomnak köszönhető. Nem ragaszkodom görcsösen a pozíciómhoz és nagyon szabadnak érzem magam a döntéseim terén. Hála Istennek nincsenek anyagi gondjaim. Egy pozíció elvállalására az ösztönöz, hogy lehetőségem legyen megfelelően dolgozni és a hozzájárulásomat adjam. Sajnálom, ha valaki ezt arroganciának és makacsságnak látja, de ha felelősségteljes emberként tekintenek rám, akkor kötelességem ennek megfelelően viselkedni.” – nyilatkozta Maldini a Corriere della Sera mikrofonjainak.
MALAGO HÍVÁSÁRÓL
“Malago húsvétkor felhívott engem és azt mondta, hogy lehetősége van arra, hogy az Olasz Szövetség elnöke legyen és engem szeretne maga mellé. Felajánlottam a segítségemet. A futballban csak két dolog létezik számomra: az AC Milan és az olasz válogatott. Ezt követően egy ideig nem hallottam felőle, majd a választás előtti napon Malago ismét felhívott: Azt felelte: »Holnap lesz a választás. Jó esély van rá, hogy sikerrel járok és azt szeretném, hogy ha csatlakoznál a szövetséghez.« Azt válaszoltam, hogy beszélhetünk róla. Azt kérte tőlem, hogy legyek a Club Italia elnöke. Nem csupán a válogatott újjáépítéséről volt szó, hanem az egész olasz futballt kellett újjáépítenünk. Leonardo? Barátság, értékek és elvek kötnek össze minket. Leo nagyszerű szervezőkészséggel rendelkezik és nagyon jól megértjük egymást. Így hát belevágtunk és egy új pozíció létrehozásában gondolkodtunk, vagyis a technikai igazgatói szerepkörben. Ez a poszt korábban soha nem volt része az olasz válogatott szervezeti struktúrájának. Korábban a szövetségi kapitány közvetlenül az elnök felé tartozott jelentési kötelezettséggel, de ez nem volt megfelelő, hiszen az edzőnek másokkal is együtt kell működnie.”
A LEMONDÁSÁNAK HÁTTERÉRŐL
“Az eredeti megállapodásunkat módosították, így végül nem maradt más választásom, mint lemondani. Vagyis pontosabban fogalmazva elállni a 4 éves szerződés aláírásától, melynek augusztus 1-én kellett volna életbe lépnie. A megbeszélések során valójában az első kérdésem Malago felé az volt, hogy ki fogja kiválasztani az új edzőt. Malago azt válaszolta: »Ti választjátok ki a szövetségi kapitányt, én pedig jóváhagyom.« Ez volt a megállapodásunk, aztán a körülmények hatására ez megváltozott. Felhívott minket és azt mondta: »Úgy gondolom, hogy Pirlo nem lehet szövetségi kapitány. Mostantól én döntöm el, hogy ki lesz az edző. Mától megváltoztak a szabályok és én döntök a szövetségi kapitány személyéről, ti pedig jóváhagyjátok.« Ha van egy feladatom, felelősségem és szándékomban áll azokat vállalni, akkor ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Vártunk 24 órát, aztán benyújtottuk a lemondásunkat egy olyan szerződés esetében, amely még hatályba sem lépett. Nem tudom, hogy ez makacsság és önteltség lenne-e, de én máshoz vagyok hozzászokva. Többé nem volt meg a szükséges bizalom ahhoz, hogy véghez vigyünk egy ilyen hatalmas, de ugyanakkor izgalmas feladatot.”
ANDREA PIRLO KINEVEZÉSÉNEK ÖTLETÉRŐL
“Az elképzelésünk technikai jellegű volt, a támadójátékra és a változásra épült. Olaszország sok mindenben lemaradt a futballban és azt szerettük volna, hogy a fiatalok képzése ne a taktika túltolásáról szóljon, hanem a technikai képzettségről, az egy az egy elleni játékhelyzetekről és a támadószellemű mentalitásról. Három jelöltünk volt. Pirlo mellett Daniele De Rossi és Fabio Grosso. Három világbajnokról van szó. Az elnök azt mondta, hogy a megválasztását megalapozó egyezség értelmében – amelyet a Lazio kivételével az összes klub támogatott – nem nevezhetünk ki olyan edzőt, aki Serie A-s csapatnál dolgozik. Így De Rossi és Grosso neve kiesett a jelöltek közül.”
“Egy fiatal edzőt szerettünk volna, aki magáénak érzi a projektet és magas szintű karrier van a háta mögött. Pirlót szakmailag rendkívül felkészültnek tartom. Egy technikai igazgató és egy tanácsadó támogatásával és segítségével ideális edző lett volna. Felteszem a kérdést, hogy a legutóbbi két világbajnok szövetségi kapitány, Scaloni és de la Fuente milyen önéletrajzzal rendelkezett a kinevezésekor?”
“Orosz fogadóiroda arca? Ennek természetesen volt hatása. Mi nem tudtunk erről. A közvélemény megtette a magáét. Jogilag azonban semmi sem akadályozta volna meg Andreát abban, hogy az olasz válogatott szövetségi kapitánya legyen. Azt mondanám, hogy ez inkább egy ürügy volt. Minden bizonnyal teljesen eltúlozva kihasználták ezt az ügyet. Pirlo hajlandó volt arra, hogy megszakítsa a kapcsolatát az orosz fogadóirodával. Ő egy nagyon tisztességes ember és nem érdemelt ekkora felháborodást. Az etikai kódexre és a méltóságról szóló rendeletre hivatkoztak, de ha az lett volna a cél, hogy őt nevezzék ki szövetségi kapitánynak, akkor semmilyen jogi akadálya nem lett volna.”
A GUARDIOLÁVAL VALÓ TÁRGYALÁSRÓL
“Ő az az edző, aki a leginkább megtestesíti a technikás, támadó futballt. Néhány barátján keresztül jelezte, hogy érdekli egy nemzeti csapat irányítása. Elmentünk hozzá Barcelonába, együtt ebédeltünk és egy egész napon át beszélgettünk. Nagyon csábította a lehetőség. Nagyon közel volt ahhoz, hogy elfogadja és még a játékosokról illetve az összeállításokról is beszéltünk. 20 millió eurós fizetés? Ez egyáltalán nem igaz. A pénz soha nem volt kérdés. Pep egyértelmű volt és azt mondta: »Ha egy euróval kevesebbet fizettek, mint amennyit az előző szövetségi kapitány keresett, akkor nekem megfelel.« A fáradtság miatt mondott nemet. Guardiola tíz kimerítő és megterhelő Premier League-es idényen van túl, hátműtéten esett át és pihenni szeretne. Nagyon komoly megbeszélések voltak és tanulmányoztuk a válogatott kereteit az U17-es korosztálytól kezdve. Ezt követően kerestük meg Pirlót. Malago mindenről tudott, hiszen lépésről lépésre tájékoztattuk őt mindenről.”
BERLUSCONI MODELLJÉRŐL
“Berlusconi mindent megnyert úgy, hogy kevesebbet költött, mint más olyan klubok, amelyek milliárdokat szórtak el, mielőtt végül nyerni tudtak. Külföldi csapatokra gondolok, a Chelsea-től a Paris Saint-Germainig. Berlusconi AC Milanját tanulmányozni kellene. Megtanította nekünk, hogy egy klub szervezeti felépítése alapvető fontosságú és fontos a szerepek tiszteletben tartása. Akiknek dönteniük kellett, azok meghozták a döntéseket, majd vállalták, hogy a döntéseik alapján ítéljék meg a munkájukat. Nem hiszem, hogy ez ma már így működik. Mindennek a felelősségvállalás az alapja, legyen szó bármilyen munkaszerződésről. Ha hibázom, akkor a saját elképzeléseim miatt követek el hibát. Berlusconi nemcsak a menedzsmentet változtatta meg, hanem a kultúrát is. Milanellóban minden nap jött valaki, hogy tanítson nekünk valamit. Kimerültek voltunk Sacchi edzéseitől, aztán jött valaki és tanított nekünk angol nyelvet, táplálkozást vagy éppen sporttörténetet. Kezdetben értetlenül álltunk előtte, aztán rájöttünk arra, hogy ennek fontos szerepe van. Manapság már nem lehet nemzetközi szinten versenyezni, ha az ember nem fejlődik minden téren.”
AZ OLASZ FUTBALLRÓL
“Technikailag egy olyan ország vagyunk, amely már nem nevel ki tehetséges játékosokat. Valami rendszerszinten nem működik megfelelően. Mindkét gyermekem ezt tapasztalta a Milan utánpótláscsapataiban. Csak a taktikán van a hangsúly és ha egy srác tehetséges, akkor az problémát jelent. Ez teljes mértékben szembemegy a modern futball szabályaival. Emellett elavult stadionjaink vannak és a sportlétesítményeink nem megfelelőek. Azt szerettük volna, hogy mindenkit bevonjunk annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megváltoztassuk a szabályokat és az előírásokat. Olyan szabályokra lenne szükség, amik arra ösztönzik az olasz futballistákat, hogy a Serie A-ban, a Serie B-ben és a Serie C-ben szereplő csapatokban játsszanak. Kötelezővé kellene tenni az utánpótlásba történő befektetést. Többé már nem tudjuk, hogyan kell védekezni és azt sem, hogyan kell támadni. Lassúak vagyunk, a játékvezetők pedig túl sokszor fújnak a sípjukba.”
FRANCO BARESIRŐL
“Mélységes szomorúságot érzek és végigpörgettem magamban Franco életének utolsó 40 évét. Ebből 25 évet töltöttem el vele. Ez nem csupán barátság volt. Amikor valakivel együtt játszol, napokat és éjszakákat töltesz vele, együtt nevettek, együtt szenvedtek és együtt nyertek, akkor nagyon szoros kötelék alakul ki közöttetek. Franco számomra egy példa a vezetői képessége terén, amely tökéletesen illett a karakteremhez, ami akkoriban még a mostaninál is zárkózottabb és visszahúzódóbb volt. Ő mutatta meg nekem, hogy milyen akartam lenni: kevés szó és sok cselekedet.”