Adriano Galliani, a Milan legendája a Colpi da Maestro elnevezésű Podcast-műsor vendége volt és felidézte, hogyan lett Arrigo Sacchi a Milan edzője, hogyan történt az edzők kiválasztása, honnan ered a “Keselyű” beceneve és mely igazolásokra a legbüszkébb a Rossoneri igazgatójaként eltöltött 31 esztendő alatt. Galliani elárulta azt is, hogy melyik volt a legnehezebb igazolása és a legnagyobb húzása a Milanban.
“Ha ki kellene emelnem egyetlen szezont a Milanban töltött 31 évemből, akkor az 1993/94-es szezont választanám.” – nyilatkozta Galliani a Podcast-műsorban.
A SACCHI, CAPELLO ÉS ANCELOTTI FÉLE MILANRÓL
“Akkoriban a Milan nagyban gondolkodott, mert az elnöke, Silvio Berlusconi is nagyban gondolkodott és ezt az egész klubra, az edzőkre és a játékosokra is átragasztotta. Ha visszagondolok arra, amikor Sacchit választottuk edzőnek, akkor emlékszem, hogy az emberek azt mondták, hogy őrültek vagyunk. Arrigo csapatai jól futballoztak, de a Milanba érkezése előtti évben a Parmával nem tudott feljutni a Serie B-ből. Capellóról azt mondták, hogy Berlusconi kedvence, mert évekig nem edzősködött és mással foglalkozott. A harmadik nagy húzás Ancelotti kinevezése volt, akit »sikeres vesztesnek« neveztek, mert a Milan előtt két szezonban a Juventusnál dolgozott és kétszer második lett. Nemcsak a nagy játékosigazolásokat kell kiemelni, hanem az edzőket is. A Milan után visszatértem a Monzához és úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb húzás az volt, hogy a Primavera csapatot irányító Palladinót neveztük ki az első csapat vezetőedzőjének. Az edzőknek óriási hatásuk van egy csapat eredményeire.”
AZ EDZŐK KIVÁLASZTÁSÁNAK FOLYAMATÁRÓL
“Különböző időszakok voltak. Ami Sacchit illeti, Berlusconi számára kulcsfontosságú volt, hogy jó futballt játsszunk. Az azt megelőző szezonban felkészülési mérkőzést játszottunk a Parmával és azt láttuk, hogy az emiliaiak jól futballoznak. Az Olasz kupában is a Parmát kaptuk, akik győzni jöttek Milánóba és nagyon jól játszottak. Berlusconi megkérdezte tőlem, hogy a Parmának jobb játékosai vannak-e, mint a Milannak. Én természetesen azt válaszoltam, hogy nem. Aztán feltette a kérdést, hogy akkor miért játszanak jobban. Azt válaszoltam: »Úgy tűnik, hogy jó edzőjük van.« Abban az idényben a Milan a második lett az Olasz kupa csoportban, amit a Parma nyert meg. A nyolcaddöntőben kit kaptunk ellenfélnek? A Parmát, akik visszatértek Milánóba és másodszor is legyőztek minket. Ekkor már úgy gondoltuk, hogy ez nem lehet véletlen.”
SACCHI ÉRKEZÉSÉRŐL
“A Parma elleni visszavágón megkértük a Parma elnökét, hogy jöjjön el velünk vacsorázni a mérkőzés után és ott találkoztunk Sacchival. Beszélgettünk, de akkor még nem jutottunk megállapodásra. A következő hónapokban meghoztuk a döntést, miszerint Sacchi rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek szükségesek egy edző számára a Milan irányításához. Amikor megérkezett, az első szezonban bajnokságot nyert, a másodikban és a harmadikban pedig BEK-serleget. Amikor Sacchi lett a Milan edzője, nem ő mondta meg a fizetését, hanem rám bízta az összeget. Azt felelte, hogy rendben van, de ha nyer, akkor a szezon közben megduplázzuk a fizetését és a következő szezonban ismét dupla összeggel indul, majd ha újra bajnokságot vagy BEK-et nyer, akkor ismét megduplázódik a bére, majd ugyanez történik a harmadik szezonban is. Így végül vásárolt magának néhány hotelt Milano Marittimán.” – mondta nevetve.
A “KESELYŰ NAPOK” TÖRTÉNETÉRŐL
“Onnan ered, hogy volt egy film, amelynek az volt a címe, hogy a »Keselyű három napja«. Én úgy gondoltam, hogy ez az átigazolási időszak utolsó napjait jelenti. Végül körülbelül 100 átigazolást bonyolítottam le. A pályafutásomat 1975-ben kezdtem a Monzánál és a 2025-ös átigazolási időszakkal fejeztem be. Az első üzlet egy játékoscsere volt: a Monza megszerezte Braidát, Peressinit pedig odaadta a Palermónak. Minden egyes átigazolásra emlékszem. 1975 óta mindig ugyanazt véltem felfedezni, hogy a játékosok értéke csökkent, ahogy haladt előre az átigazolási időszak. Ha el akarsz adni egy játékost, akkor a mercato elején kell megtenned, viszont ha vásárolni akarsz, akkor a végén kell megszerezned. Véleményem szerint minden csapatnak több játékosa van, mint amennyire szüksége van. Ezért az átigazolási időszak utolsó napjainak »Keselyű napoknak« kell lenniük. Nem mindig, de gyakran az utolsó napokban olyan üzletek is sikerrel zárulhatnak, amelyek korábban nem jöttek össze vagy akár olyanok is megvalósulhatnak, amelyek addig lehetetlennek tűntek.”
A LEGBÜSZKÉBB IGAZOLÁSAIRÓL
“Kezdjük az első ‘keselyű’ igazolással, Carlo Ancelottival. 1987-et írtunk és Sacchi mindenáron őt akarta, ezért erősen szorgalmazta Ancelotti megszerzését a térdproblémái ellenére is. Sacchi azt mondta, hogy a térdet lehet kezelni, de az elmét nem. Az átigazolási időszak utolsó előtti napja volt és a Roma elnöke folyamatosan nemet mondott. Én már kissé kezdtem feladni, de Braida ügyesen megszervezett egy vacsorát a Romával. Aznap este rájöttünk arra, hogy bár az elnök folyamatosan nemet mond, de a fia és a sportigazgató, Perinetti igent mondanak. Aztán a fia másnap meghívott Rómába és megszervezett egy találkozót az apjával. Másnap reggel repülőre ültem és Rómába utaztam. Megtörtént, ami addig lehetetlennek tűnt. Ancelotti nagy segítségünkre volt.”
“Egy másik ‘keselyű’ igazolás 1997-ben volt Párizsban, amikor megszereztük Leonardót a PSG-től. Capello visszatért hozzánk és mindenáron Leonardót akarta. Berlusconival már nem akartunk több pénzt költeni és ezt meg is mondtuk Sacchinak. Aztán valami hihetetlen dolog történt: Floridában voltam és másnap kellett volna visszautaznom Milánóba. Éppen indultam a repülőtérre és megláttam egy hatalmas Leonardo feliratot. Azonnal felhívtam Berlusconi elnököt és mondtam neki, hogy volt egy látomásom, ezért Párizsba repültem, hogy megszerezzem Leonardót. Szerencsére jól ismertem a PSG tulajdonosait és azonnal fogadtak engem, így meg tudtuk szerezni Leonardót.”
“Ha egy másik nagy ‘keselyű’ igazolást kellene megneveznem, akkor kétségtelenül Alessandro Nesta nevét mondanám. Szardínián voltam és minden reggel együtt kávéztam a Lazio elnökével, Cragnottival. Megállapodtam vele egy hatalmas átigazolási árról, 60 milliárd líráról, de Berlusconi elutasította. Akkoriban megnyertük a selejtező mérkőzéseket, így részt vehettünk a Bajnokok Ligájában. Aznap este Berlusconi Koppehágában volt több miniszterrel együtt és a hírekben láttam egy vele készült interjút, amiben megkérdezték tőle, hogy a miniszterei szabadon mozgathatják-e a költségvetést. A válasza az volt, hogy a miniszterek a kereten belül úgy mozgathatják a költségvetést, ahogy jónak látják. Ekkor megragadtam a lehetőséget, az egyik testőrén keresztül sikerült beszélnem Berlusconival és megkérdeztem tőle, hogy a Milan vezérigazgatójaként én is olyan vagyok-e, mint egy miniszter. Igennel felelt, én pedig azt mondtam neki, hogy ha leigazoljuk Nestát, akkor megnyerjük a Bajnokok Ligáját és ez rengeteg bevételt fog termelni. Berlusconi – részben a fáradtság miatt, hiszen hajnali 4 óra volt – közölte velem, hogy leigazolhatom Nestát.”
“A barátom, Fedele Confalonieri mindig azt mondja, hogy szerencsés voltam, mert azonnal megértettem, hogy Berlusconi mikor mondott igent és gondolt igent, mikor mondott igent és gondolt nemet, mikor mondott nemet és gondolt nemet illetve mikor mondott nemet és gondolt igent. Nesta megérkezett hozzánk, mi pedig megnyertük a Bajnokok Ligáját, ami örökre a szívünkben marad. Talán soha többé nem ismétlődik meg újra az, hogy az elődöntőben legyőztük az Intert, majd a döntőben a Juventust. Nesta óriási segítséget jelentett számunkra.”
A LEGNEHEZEBB ÁTIGAZOLÁSI ÉJSZAKÁRÓL
“Az Ibrahimovic-ügyet mondanám. Barcelonában voltam a Barca elnökével és Mino Raiolával. Egy évvel korábban a Barcelona hatalmas összegért igazolta le Ibrát az Intertől, ezért azt gondoltam, hogy lehetetlen megszerezni mindössze 1 év után. Néhány nappal az átigazolási időszak vége előtt Raiola – aki az átigazolási piac mestere volt – felhívott engem és azt mondta, hogy menjek Barcelonába, mert lehetséges az üzlet. Elutaztam és nagy csatába kezdtem Ibra megszerzéséért. Végül sikerült kölcsönben elhoznom őt egy vételi opcióval. Mivel Ibrát is meg kellett győznöm, ezért elmentem a házához, ahol a felesége és a gyerekei is ott voltak. A felesége reggel elment otthonról, majd kora délután tért vissza és ott talált engem a házban. Nem is kérdezte meg előtte, hogy ki vagyok. Aztán Ibra elmondta neki és hozzátette, hogy azt mondtam neki, hogy addig nem hagyom el a házat, amíg alá nem ír a Milanhoz. Zlatan végül aláírt és abban a szezonban megnyertük a Scudettót.”
EDIN DZEKO MEGHIÚSULT ÁTIGAZOLÁSÁRÓL
“Braidával együtt Szarajevóban rejtőzködtünk, ahol még mindig láthatóak voltak a háború nyomai. Nagyon közel voltunk Dzeko megszerzéséhez. Dzeko szobájában Gullit és Van Basten képei voltak a falon.”
A MESTERMŰ IGAZOLÁSRÓL
“Marco Van Basten leigazolása volt a legnagyobb húzás, amit Braidával együtt hajtottunk végre. Talán nem ez volt a legnehezebb igazolás, de véleményem szerint Marco volt a legjobb mind közül.”