Franco Baresi, a Milan tiszteletbeli alelnöke volt az egyik fáklyavivő a San Siro stadionban megrendezett téli olimpiai játékok nyitóünnepségén.
Megkezdődött a 2026-os téli olimpia, amelynek Milánó és Cortina ad otthont és a San Siróban tartották a nyitóünnepséget. A szervezők megadták a módját, hiszen az olimpiai láng Franco Baresi, a Milan ikonja és Giuseppe Bergomi, az Inter legendája által érkezett meg a stadionba. Baresi elmondása szerint hatalmas élmény volt vinni a fáklyát és büszkeséggel tölti el.
“Ezek voltak a sportolói életem legérzelmesebb pillanatai. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Fantasztikus volt a kezemben tartani az olimpiai fáklyát abban a tudatban, hogy ez magában hordozza a sport történelmét, sőt egy darabot az emberi civilizáció történetéből is. Ez egy rendkívül erős szimbólum.” – mondta Baresi.
“Őrületes érzés volt, remegett a lábam és talán még a kezem is. A San Siro 20 éven át az otthonom volt. Az otthon mindenki számára a biztonságot jelenti, ahol jobban érzi magát. Számomra rendkívül megható volt belépni a stadionba és vinni az olimpiai lángot. A fáklya a sport halhatatlan értékeit képviseli, vagyis a békét, a szabályok és az ellenfél tiszteletben tartását, a szeretetet és a fair playt.”
Baresi a 2025-ös év végén tért vissza a Casa Milanba és a San Siróba egy meglehetősen súlyos betegségből való felépülés után. A Milan legendájánál tavaly tüdőcsomót diagnosztizáltak és meg kellett műteni. A 65 esztendős legendát arról is kérdezték, hogy milyen egészségügyi állapotban van a betegsége után.
“Jobban érzem magam, sokkal jobban. A legrosszabbon már túl vagyok, még akkor is, ha nehéz volt. Sokat segített a küzdelemben az a tény, hogy sportoló voltam és a testem lehetővé tette, hogy ellenálljak. Mindig harcoltam a pályán és azon kívül is, soha senki nem adott semmit ingyen. A legnehezebb dolog elfogadni azt, hogy minden egy pillanat alatt megváltozik, előtte senki sem számol ezzel. Senki sincs igazán felkészülve arra, hogy szembenézzen a betegséggel, de aztán muszáj, nincs más választás. Most már a tüdőm újra jól működik és már csak a jövőre koncentrálok. Az emberek tudják, hogy mi történt velem, nincs szükség túl sok szóra. Az emberek szeretete és melegsége nagyon erősen eljutott hozzám.”