Luka Modric nem titkolta, hogy az volt a legnagyobb vágya, hogy a Real Madridban fejezze be a pályafutását, azonban úgy érzi, hogy a Milanba igazolás volt a legideálisabb helyzet számára, mivel ez volt az a klub, amelyet a gyerekkorában a legjobban szeretett. A 40 esztendős Aranylabdás klasszis egyáltalán nem bánta meg a döntését és elmondása szerint nagyon boldog Milánóban és élvezi az ittlétet.
A MILÁNÓI FOGADTATÁSRÓL
„A város csodálatos. Az emberek fantasztikusan fogadtak, a klubon belül és azon kívül egyaránt. Minden kiváló: a csapattársaim, az edző, a szurkolók. Látszik, hogy a Milan egy nagy történelemmel rendelkező klub és egyben a világ egyik legnagyobb klubja. Ezt minden egyes lépésemnél érzem, ezért nagyon boldog vagyok és élvezem az egészet.” – mondta Modric az ArenaSport mikrofonjainak.
A REAL MADRIDTÓL VALÓ TÁVOZÁSÁRÓL
„Őszintén szólva nem volt könnyű, mert 13 évet játszottam ott. Tulajdonképpen az életem egyharmadát egy klubban és egy városban töltöttem. Az volt az életem egyik legjobb időszaka. Talán viszonylag későn, 27 évesen érkeztem a Real Madridba, de pont megfelelő időben. Készen álltam arra a lépésre. Négy évet töltöttem Angliában és az rengeteget segített. Egészen hihetetlennek tűnik, amit azután Madridban átéltem és elértem. A trófeákon és a győzelmeken túl hihetetlen az a tény, hogy 13 évet töltöttem egy olyan klubnál, mint a Real. Mindenki tudja, hogy mekkora klubról van szó, ahol nem elégednek meg a középszerűséggel. Elképesztő dolog ennyi éven keresztül ott maradni és ilyen sikereket elérni. Korábban úgy gondoltam, hogy elégedett lennék, ha 35 évesen fejezném be a pályafutásomat, de a karrierem jóval túllépte ezt a határt. Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy hála Istennek még mindig ezen a szinten vagyok és ez hihetetlen.”
A KLUBVÁLTÁSÁRÓL
„Korábban mindig azt mondtam, hogy a Real Madridból akarok visszavonulni és ezt nem puszta udvariasságból mondtam és nem is azért, hogy hízelegjek a szurkolóknak vagy a klubnak. A legnagyobb vágyam az volt, hogy a Real Madridból vonuljak vissza, de egyszerűen mindennek megvan a maga kezdete és a vége.”
A MILANRÓL
„Mindig azt mondtam, hogy a Real Madrid után bárhová is mész, az visszalépés. Efelől nincs kétség, ezt minden játékos megerősítheti, de úgy érzem, hogy egy olyan klubhoz érkeztem, amely a hírnevét és a történelmét tekintve nagyon közel áll a Real Madridhoz. Ez volt számomra a legideálisabb helyzet, különösen azért, mert imádom a Milant és gyerekkoromban az olasz futballon nőttem fel. A Milan volt az a klub, melyet a legjobban imádtam. Amikor felmerült a lehetőség, hogy a Milanhoz jöjjek, akkor azonnal tudtam, hogy ez a megfelelő választás.”
A SZÜLEIVEL VALÓ KAPCSOLATÁRÓL
„Azt akartam, hogy a szüleim büszkék legyenek rám, a fiukra, hogy jó útra léptem, megfelelő nevelésben részesültem és az elvárásaiknak illetve a hitüknek megfelelően cselekedtem. Ma már nekem is vannak gyermekeim és tudom, hogy egy szülő számára nincs annál nagyobb boldogság és gazdaság, mint amikor valami jót tesznek.”
A KARRIERJE ELEJÉN FELMERÜLT KÉTSÉGEKRŐL A FIZIKÁLIS ADOTTSÁGAIVAL KAPCSOLATBAN
„Ez egyáltalán nem ingatott meg, mindig is nagy önbizalmam volt. Soha nem érdekelt mások véleménye, mert az nem egyezett azzal, amit én gondoltam magamról. Más lett volna, ha úgy érzem, hogy talán kicsi és gyenge vagyok, de nem. Az én véleményem éppen az ellenkezője volt. A futball nem csak az erőről és a magasságról szól. A futball ennél sokkal többről szól: technikáról, intelligenciáról, érzékenységről. Az elme a legfontosabb. Az erő és a gyorsaság soha nem győzi le a technikát és az intelligenciát. Az emberek pontosan ezekért a dolgokért szeretik a futballt.”
A MENTORÁRÓL, TOMISLAV BASICRÓL
„Különleges volt és megelőzte a korát. Magas szinten értette a futballt. Azért is volt különleges számomra, mert ő volt azon kevés emberek egyike, aki a kezdetektől fogva hitt bennem. Egyszerű szavakkal nem lehet kifejezni azt a hálát, amit iránta érzek. Ő ajánlott engem a Dinamo Zagrebnek, ahol nem ismertek. Az ő szavának köszönhetően vettek fel engem a klubhoz.”
A CSALÁDJÁRÓL
„Nem tudok és nem is változtam meg, mert nem gondolom, hogy különleges lennék csak azért, mert elértem mindazt, amit elértem. Még mindig egy átlagos srácnak tartom magam, akinek természetesen vannak jó és rossz napjai. Emberileg sokat fejlődtem. Az ember változik, fejlődik, de nem tudsz mindenben megváltozni, mint ami eredetileg vagy. A feleségemet, Vanyát még a Zapresicnél ismertem meg és hatalmas stabilitást adott nekem. Nagyon sokat jelent, ha van valaki otthon, aki lehetővé teszi számodra, hogy a legfontosabbra, a futballpályára tudj koncentrálni. Ez manapság nagyon ritka, hogy valaki teljes mértékben neked és a karrierednek szentelje magát, mint ahogy a feleségem tette. Ebben a tekintetben megnyertem a főnyereményt.”