Fabio Capello, a Milan korábbi sikeredzője a La Gazzetta dello Sportnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a rossz edzőválasztásért és a kudarcot vallott átigazolási stratégiáért vállalnia kell a felelősséget a vezetőségnek. A 68 éves szakember részletezte, hogy mi a közös és mi az eltérés a Milan és a Juve bukott projektje között, valamint kitért arra is, hogy még az Olasz kupa esetleges megnyerése esetén is kudarcként lenne elkönyvelve a Rossoneri idei szezonja, ha nem sikerül kiharcolni a Bajnokok Ligája-indulást.
„Tavaly júniusban mindössze 24 órán belül a Milan és a Juventus is bejelentette az új edzőjét, akikkel hosszú távú projektet kezdtek. Fonseca és Motta is 3 éves szerződést írt alá a klubjával, azonban március végére siralmas a helyzet. Fonsecát 7 hónap után, Mottát pedig 9 hónap után kirúgták, vagyis nagyjából az út negyedénél megtörtént a menesztésük.” – nyilatkozta Capello a Gazzetta mikrofonjainak.
„Ez a nagy klubok átka, hogy az idő kevés és minden az eredményektől függ, de ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a Milan és a Juve problémáiról, nem állhatunk meg itt. Ha két olyan csapat számára – melyek történelmet írtak az olasz és a világ labdarúgásában – már az is győzelemmel érne fel, ha bejutnak a Bajnokok Ligájába, akkor valami nagyon nincs rendben. És ha nagyon valószínű, hogy az idény közben kinevezett két edző, Conceicao illetve Tudor is a szezon végén távozni kényszerül, akkor már nem csak egy egyszerű rosszul alakult idényről van szó.”
„Mindkét klubnál olyan hibákat követtek el, amelyeket nem szabad megismételni és azokért vállalni kell a felelősséget. Bizonyos esetekben pedig meg is kell nevezni azokat a személyeket, akik hibáztak. A Milan vezetőségében például minden rendkívül bonyolultnak tűnik, hogy pontosan ki hozza a döntéseket. Ha a szezon elején kinevezett edző nem meggyőző és ha az átigazolási stratégiák kudarcot vallanak, akkor világosan meg kellene határozni, hogy ki a felelős személy, aki kiválasztotta ezeket a játékosokat és az edzőt. A Rossonerinél viszont továbbra sem világos, hogy ki milyen szerepet tölt be a vezetőségben.”
„Ibrahimovic nem igazgató, hanem a tulajdonos tanácsadója, mégis nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ő a főnök és ő irányít. Ugyanakkor az új sportigazgató kinevezésének folyamata egészen más irányba mutat, hiszen a vezérigazgató, Furlani áll a hierarchia élén. Még a szurkolók is össze vannak zavarodva, mert nem tudják, hogy pontosan kit kell hibáztatni egy olyan szezonért, amelynek következtében erősen fennáll annak a veszélye, hogy a Milan nem lesz ott a Bajnokok Ligája következő kiírásában. Ismétlem: a nagy kluboknál a türelem véges és ez nemcsak az edzőre, hanem a vezetőségre és a játékosokra is vonatkozik.”
„Ezen a ponton a Milan és a Juve útjai elválnak. A Juventusnál az volt a cél, hogy egy új arcokból álló csapatot építsenek, de Thiago Motta irányítása nem vált be és ennek hatásai a játékosokon is meglátszottak, mivel szinte mindenki elveszettnek tűnt a pályán. Ezzel szemben a Milannál olyan nevekre építettek, akiket nemrég még biztos pontoknak hittek a csapatban. Maignan, Theo Hernández és Leao mindhárman olyan játékosok, akik nem tegnap érkeztek a Milanhoz és néhány éve bajnoki címet nyertek a csapattal. Nekik kellett volna vezéregyéniséggé válniuk és segíteniük az edzőket, kezdetben Fonsecát, majd Conceicaót a csapat felépítésében. Ehelyett nemcsak hogy nem vették a kezükbe az irányítást, de épp ebben a szezonban nyújtották a legrosszabb formájukat. Valószínű, hogy mindhárom játékossal kapcsolatban hibás következtetések voltak. Vezéreknek hitték őket, pedig nem azok. Ezért is tűnik a jövő még bizonytalanabbnak, mint a jelen. Felmerül a kérdés, hogy a Milan eladja-e őket, azaz lapot húz 19-re és új csapatot épít Reijnders és Pulisic köré, vagy még mindig bízhatnak bennük.”
„A szezon legfőbb paradoxona mindkét csapat számára, hogy még mindig van miért küzdeniük. A Milan már megnyert egy trófeát a rijádi Szuperkupa elhódításával és még egyet nyerhet, feltéve ha az Inter nem állja az útját. Az Olasz kupa egy elérhető cél a Rossoneri számára, azonban ha nem sikerül kvalifikálniuk magukat a Bajnokok Ligájába, mellyel szemben jelenleg 6 pontos hátrányban vannak, akkor ez a szezon így is kudarcként lesz elkönyvelve.”
„A legfontosabb az, hogy a Milan és a Juventus is világosan felismerje, hogy mire van szükség az újjáépítéshez. Egy győztes csapat felépítéséhez nem algoritmusok kellenek, hanem olyan emberek, akik képesek megítélni, hogy egy adott játékos elbírja-e a San Siro vagy a Juventus Stadion nyomását. Enélkül nem lehet messzire jutni.”
3 hozzászólás
,,Ha a szezon elején kinevezett edző nem meggyőző és ha az átigazolási stratégiák kudarcot vallanak, akkor világosan meg kellene határozni, hogy ki a felelős személy, aki kiválasztotta ezeket a játékosokat és az edzőt.”
Mennyire jól látja Capello, nem lehet belekötni egy szavába sem, legalábbis én nem tudok.
#CapelloPleaseComeBack
Sajnos tényleg tökéletesen látja a dollgokat.
Érthető a kritika, hiszen Capello mindkét csapattal nagy sikereket ért el, és sok szempontból jogos is. Ugyanakkor a helyzet összetettebb annál, hogy egyoldalúan elítéljük a klubot. Fontos kiemelni, hogy az interjúban nemcsak a Milant és a Juventus érintette, hanem többnyire az olasz futball egészére vonatkozó problémákról beszélt és Allegri kinevezését is erősen támogatta. A Milan valóban nem mutatta azt a fegyelmet és mentalitást, amit a csapattól elvárnánk, és ez részben a vezetőség felelőssége. Ugyanakkor tény, hogy számos új igazolás bevált, és a klub több területen is komoly előrelépést tett idén. A fő problémák valóban a vezetői struktúrában keresendők, de legalább annyira a játékosok hozzáállásában is. Csak ezt kevésbé illik kimondani. Fonseca kinevezése egyértelműen hiba volt, de ha megnézzük a futball világát, akkor melyik klub nem tévedett még az edzőkérdésben? Maldini távozása után sokáig nem volt egyértelmű sportigazgató, de Paratici érkezése most stabilitást hozhat, és ez rövid távon minden kritikát csendre kell, hogy intsen. A szezon közben elkövetett gyermeteg hibák és fegyelmezetlenségek valóban aggasztóak voltak. De ki gondolta volna, (én, el sem tudtam képzelni) hogy a két világsztárunk számára még a pálya másik oldalára átsétálni is néha nehéz lesz? Vagy hogy a csapatkapitány élő adásban megy neki az edzőnek egy győztes meccs után? Az önjelölt edző pedig azóta is eldöntheti, ki rúgja a 11-est csak most már a padról… És ezek csak azok, amik a kamerák előtt történtek. Nem nehéz kitalálni, hogy a háttérben ennél jóval több probléma lehetett, mindez pedig jól mutatja, hogy Pioli keze mennyire is engedte ki az irányítást a csapat felett. Capello kritikája tehát jogos, de a projekt nem zsákutca, hanem egy félresikerült szezon, amelyből megfelelő döntésekkel építkezni lehet. Nem lehet mindent felszínesen megítélni a futballban (és az életben is) sok kérdésre csak az események végén kapunk választ. Ibrahimovic nyilatkozatát sem igazán értem ebben a kontextusban, hiszen egyértelműen korrigált, és jelezte, hogy meggondolatlan volt. Furlani pedig Ibrahimovic felett áll a hierarchiában, és a sportigazgató is fölötte lesz, így ez a kritika kissé félrement. A konklúzió? A klub többször nem fog tapasztalat nélküli szakembert sportigazgatónak kinevezni. A Milant kritizálni most lényegesen több kattintást hoz. De a sportigazgatói káosz, a játékosok hozzáállása és az egyéni hibák valódi problémák voltak. A klub simán védhető, de nem hibátlan. Ha pedig Paratici érkezik, a vezetőség felismeri a hibákat, és megfelelő edző jön (vagy marad), akkor ez csak egy átmeneti válság, ami minden hosszú távú projekt elején előfordul, főleg egy olyan klubnál, amely nem is olyan rég még teljes káoszban volt, anyagi problémákkal küzdött, és az utánpótlásrendszere szinte nem is létezett. A nyár izgalmas és kulcsfontosságú lesz!