Győzött a Milan és megnyerte történetének 19. Scudettóját

Megpróbálok részletesen reagálni „GKG” szurkolótársnak, ha már ezen a szép napon, amikor 11 év után lett bajnok a Milan, nem biztos, hogy ezzel kellene egymás idejét húznunk. Egyébként gondoltam arra is, hogy esetleg hagyom a francba az egészet, de úgy döntöttem, mégis.

(„GKG” szurkolótárssal egyébként nem ez az első csörténk, pár hónapja Ibrahimovic kapcsán nem sikerült értelmeznie az egyik írásomat, lehet, hogy ez a „kihívás” ennek szól.)

„GKG” néhány gondolata…

„Hol vagytok Lanskyval az élen, akik folyamatosan Piolit kritizálva írtatok elsőnek amikor veszített a Csapat?!?

Hol vagytok MOST, amikor Pioli és Maldini Csapata megnyerte a Scudettot?

Hol vagytok MOST a mámorító estén az öröm mondataival?
Az első 20 kommentben sehol!

Hol vagytok a dicsérettel?”

Elnézést, amiért nem kerültem be a 20 leggyorsabb szurkoló közé, aki jött, és gratulált a csapatnak a scudettóhoz. Egyébként itt vagyok az oldalon már vagy 13 éve, de nem tudtam, hogy ez egy verseny. Örülök, hogy kiemelsz a „kritikusok” közül; ebből mondjuk arra következtetek, hogy ez nem is annyira a többi kritikus hangvételt megütőknek, hanem nekem szól, de lehet, hogy csak az én nevem ugrott be a nagy ünneplésben. Szóval, én itt vagyok.

Igen, én is ünnepelem a csapatot, és természetesen Piolit is. Én nem emlékszem a magam részéről „pioliutozásra” (a kifejezést is rühellem), abban viszont nem vagyok biztos, hogy néhány gyenge meccs után ne merült volna fel bennem, hogy talán nem Pioli az emberünk. Egy esetre biztosan emlékszem viszont, amikor szinte biztos voltam benne, hogy ki fogják penderíteni, ez pedig az Atalanta elleni 5-0-s vereség volt két és fél éve. Sőt, akkor írtam is olyat, hogy le kellene őt váltani. Ezt vállalom, bár akkoriban nagyon nem néztünk ki jól, és az a meccs a kisebb tudás mellett a szervezetlenségről és arról is szólt, hogy nem volt tartása a csapatnak. Hogy az elmúlt időszakban kirúgattam volna, azt nem gondolom. Emlékeim szerint a Rangnick vagy Pioli kérdéskörben is inkább az olasz mellett tettem le a voksomat.

A kritikáról… „GKG” igencsak egyszerű írásának minden részére nem reagálnék; lényege – ha próbálunk a sorok között olvasni – nagyjából annyi, mint amit anyám szokott mondani szinte bármire, ami történik: „NA, UGYE MEGMONDTAM”…

A történet itt annyi, hogy vannak azok, akik abban látják a Milan iránti elköteleződésüket, hogy bármi történik, kiállnak a játékosok és az edző mellett, úgymond „megvédik”. Ha Maldini mondott valamit annak idején, igazat adtak neki, mert ő Paolo Maldini, aki legenda. Ha Baresi, ha Rivera, ha Sacchi, ugyanez. Ez lehet örök optimizmus, reménykedés (pl. ilyen a viszonylag kevés hölgy szurkoló egyike, „Kira”), ők általában nem is nagyon problémáznak azokon, akik kritizálnak, úgy vannak vele, hogy én így fogom fel, ők másként. Vannak viszont olyanok, akik a véleménykülönbséget nem tudják elfogadni. Nekik az, hogy valaki a Milannak szurkol, quasi egyet jelent azzal is, hogy meg kell védeni a Milan volt és jelenlegi játékosát, edzőjét, elnökét, technikai igazgatóját, és aki kritikát fogalmaz meg velük szemben, az „nem is igazi Milan-szurkoló”… Korábban már kaptam én is ilyen ténymegállapítást, de úgy voltam vele, hogy hülyék mindenhol vannak, miért pont a Milan-drukkerek között ne lennének?!

Piolival kapcsolatban nagyon sokszor fogalmaztam meg kritikát. Ezeket nem emlegetném fel, de felesleges is lenne. Itt a kérdés végtelenül egyszerű. Az alapkérdés, hogy lehet-e, szabad-e kritizálni. Ebből továbbgondolva, most, hogy az illető bajnokságot nyert a Milannal, lehet-e a kritikusokat kritizálni, nevetségessé váltak-e ők azért, mert hetekkel, hónapokkal ezelőtt ledorongolták a csapatot, az edzőt, egy-egy játékost. Illetve, önkritikát kell-e gyakorolnunk nekünk, „kritikusoknak”, vissza kellene-e szívnunk minden csúnyaságot, amit Piolira, a csapatra vagy egy-egy játékosra mondtunk, most, hogy scudettót nyert a csapat… Én például azt jósoltam az utolsó 5 meccsünket látva, hogy az Inter nyeri a bajnokságot. Most is ezt jósolnám, mert azt, hogy egy Lazio és Sassuolo elleni idegenbeli meccs meg egy Atalanta elleni hazai 9 pont lesz, igen merész tippnek gondolnám.

Bár úgy tűnhet, mintha „GKG” ezt szeretné, természetesen vállalom a kritikáimat. Hogy igazam volt-e? Itt van például ez az írás tőlem, még február végéről: [https://www.acmilan.hu/2022/02/26/maldini-kiakadt-a-var-ra-es-a-jatekvezetesre/]. Itt inkább Maldininek mentem neki, de persze közvetve Piolinak és a csapatnak is. Minden szavát vállalom. A Salernitana és az Udinese elleni meccsekre vonatkozóan igen sok kritika érte Piolit, a játékosokat. Cserék, bizonyos játékosok játszatása/nem játszatása, játékrendszerbeli merevség, ötlettelenség támadásban, játékfelfogás (ráülünk az 1-0-ra…), volt sok dolog. Piolira ezek közül sokat vissza lehet vezetni. Akárhogyan is nézzük, a Milant ő irányítja, rajta csapódnak le a dolgok. Semmissé lennének a kritikák, amelyeket annak idején megfogalmaztam, mert most scudettót nyert a Milan? Attól, hogy megnyerte a csapat a bajnokságot, még nem igaz az, hogy Pioli egyébként a 4-2-3-1 rabja? Nem igaz, hogy a duplanulla Saelemaekers ellenére egy olyan rendszert erőltet, ami a szélsőkre épít, de aminek csak Leao tud megfelelni? Nem volt egy idióta húzás Pioli részéről, hogy Kessie-t meg Krunicot játszatta támadó középpályás poszton, csak Maldinit nem? (Megjegyezném, ez a rendszer lehet, hogy most kihozta Leaóból a legjobbat, de nem volt ez mindig így, és Pioli akkor is ezt a rendszert alkalmazta orrvérzésig.)

Szóval én itt vagyok. A csapat nagyon nagyot ment, egyre rutinosabbnak tűntek a játékosok a menetelés során. Maximálisan megérdemlik a gratulációt. (Érdekes módon az egyik legstabilabb teljesítményt a hajrában az a Kalulu nyújtotta, aki az egyik legfiatalabb a keretben, ennyit az ún. rutintalanságról, meg hogy nem bírják a nyomást. Lám, csak koncentráció kell, és ott a jó teljesítmény. Ha nem tudnánk, ki hány éves, akkor nyugudtan lehetne mondani, hogy Kalulu jóval rutinosabbnak tűnik a pályán mutatott játéka alapján, mint például Calabria.)

Jelentem, én a jövőben sem fogok változtatni a stílusomon, a hozzáállásomon, és nem fogja determinálni az írásaimat a tény, hogy bajnok lett a csapat. Az élsport ilyen. Jön a következő feladat, csak még nagyobb teherrel, ami tegnap este 8 óta az, hogy a következő idényben a Serie A-ban mindenki a bajnokot akarja majd elkapni, amely pedig a Milan. És most már ott lesz az a teher is, hogy tovább kell jutnia a csapatnak a BL-csoportból, ahol – lévén első kalapos a csapat – csak egy olyan gárdát kaphatunk, amely jobb lehet nálunk. Ezt a nyomást kezelnie kell Piolinak és a játékosoknak. És ha ennek nem tudnak megfelelni, akkor ezért meg fogják kapni a kritikát. És ha Pioli gyengén fog cserélni vagy rosszul nyúl bele a meccsbe, akkor azt szóvá fogom tenni.