Costacurta szerint még mindig bajnokesélyes a Milan

2 játéknap után azt mondani egy csapatra, hogy nem bajnokesélyes, hülyeség. Ennek következtében Costacurtának tökéletesen igaza van. Ugyanakkor nagyon kell figyelnünk, mert a Juventus – ha hozza a következő meccsét is, mi viszont netán kikapnánk vagy csak döntetlent játszanánk az Udinese ellen – simán kerülhet olyan helyzetbe, hogy ellenünk jó lesz neki a döntetlen is (Bár hazai pályán nyilván nem fognak beállni védekezni, de hogy jobban ügyelnek a védekezésre, mint korábban, az biztos.), hogy megőrizze az 1-3. helyek egyikét. Jó lenne üzenni a többieknek, hogy nem haltunk meg, és számolni kell velünk. Ezt a néhány nehéz meccset át kell vészelnünk, és a „kicsik” ellen – ahogyan jórészt tettük tavaly is – kíméletlenül be kell gyűjtenünk a 3 pontokat.
Figyelnünk kell arra is, hogy a Roma, a Juventus, a Palermo és az Udinese (de ha az Inter BL-vereségét nézzük, akkor decembertől jó eséllyel a kék feketék is) elképzelhető, hogy kizárólag a bajnokságra koncentrálhatnak, azaz még nehezebb dolgunk lesz.(Mert azt nem is feltételezem, hogy ne csússzunk tovább legalább a második helyen a BL-csoportból…)
Természetesen semmi sincs veszve. A Milan kerete bőven a legerősebb Olaszországban, ugyanakkor vannak olyan csapatok, amelyek ha a legerősebb csapatukkal tudnak kiállni, akkor meglephetik még a Milant is, ha mi 3-4 stabil kezdőnket nélkülözni vagyunk kénytelenek. Most a Napoli is azzal nyert, hogy szinte a legerősebb kezdőjével tudott kiállni ellenünk, és az a csapat valóban erősebb volt, mint a mi „B” 11-ünk. Más kérdés, hogy miként lehet az idény elején ennyi sérült, továbbá az is, hogy miért vannak a keretben ekkora különbségek egy-egy poszt játékosai között… Sajnos úgy látom, hogy mi ugyan ki tudunk állítani egy olyan csapatot is, amely bárkit meg tud verni (pl. Abbiati – Abate, Mexés/Nesta, Silva, Taiwo – Boateng, Nocerino, Emanuelson – Robinho/Cassano – Ibra, Pato), de egyelőre azt látni, hogy ehhez túl sok dolognak kellene stimmelnie. Mi ezt az említett kezdőt még sosem tudtuk kiállítani, míg például a Barcelona éppen azért mutat konstans formát, mert a Valdes – Alves, Puyol, Pique, Abidal – Busquets, Iniesta, Xavi – Pedro, Villa, Messi 11-et rendszeresen pályára tudja küldeni Guardiola. (Ha meg nem, akkor 1-2-3 helyen kell változtatnia ÉS a helyettesek simán tudják hozni legalább a 85-90%-át a pótolandó játékosok teljesítményének. Nálunk sajnálatos módon ez nem megy. Ha Nesta vagy Silva kiesik, akkor Bonera vagy Yepes már nem azt a szintet képviseli. Ha Nocerino kiesik, akkor Ambrosini vagy Gattuso már nem ugyanazt jelenti, és láttuk, hogy Boatengnek a hiánya gyakorlatilag bénítólag hat az egész csapatjátékunkra. (Hogy Ibrahimovic kiesése mekkora problémát jelent, arról már említést sem teszek…) De ezen nincs mit siránkozni, ez van. Ezért ér a Barcelona kerete 600 millió, a miénk pedig csak 260 millió eurót. Ezt azonban néha át lehet hidalni (Barca-Milan 2:2), néha meg kiütköznek a hiányosságok (Napoli-Milan 3:1).