Albertini szavai a Milanról és a karrierjéről

Demetrio Albertini, a klub legendája elmondta, hogy a Milannál töltött 20 éve fantasztikus időszak volt az életében és rengeteg szép emléket szerzett. Az 5-szörös olasz bajnok korábbi középpályás beszélt az edzőiről, a Barcelonába igazolásáról, valamint megnevezte a pályafutása legszebb és legrosszabb pillanatát is.

MILYENEK VOLTAK AZ AKADÉMIAI ÉVEID?
“Csodálatos és meghatározó évek voltak, hiszen lehetővé tették, hogy megfelelő módon fejlődjek: egy labda, rengeteg könnyedség és nagyszerű közösségi szellem.”

IGAZ, HOGY LABDASZEDŐ IS VOLTÁL A MILANNÁL?
“Véletlen volt, de része volt annak a sok emléknek, amiket a Milannál eltöltött hosszú éveim alatt szereztem. 11 évesen érkeztem a klubhoz és 31 évesen távoztam. Egy dicsőséges korszakot éltem át. Az egy fantasztikus időszak volt az életemben.”

17 ÉVESEN DEBÜTÁLTÁL A SERIE A-BAN ARRIGO SACCHI IRÁNYÍTÁSA ALATT…
“Minden eszembe jut arról a napról. Igazi hullámvasút volt. Emlékszem Sacchi megszállottságára és a mániájára. Amikor volt egy szabad perce, félrehívott és a taktikáról, a játékelemekről és a mozgásokról beszélt, miközben a tábláján tologatta a figurákat. Hiperaktív volt és egy ritka szenvedély hajtotta őt.”

UTÁNA FABIO CAPELLO VOLT AZ EDZŐD…
“Mindig azt mondom, hogy egy dolog debütálni a Serie A-ban, de az igazi kihívás több mint 15 éven át a legmagasabb szinten maradni. Emlékszem, hogy Fabiónak milyen fantasztikus kapcsolata volt a játékosokkal. Különleges empátiája volt annak ellenére, hogy nem volt túl beszédes.”

KORÁBBAN VOLT VITÁD CARLO ANCELOTTIVAL…
“Kezdjük azzal, hogy minden edzővel vitatkoztam, akivel valaha együtt dolgoztam. Azt hiszem, hogy ez egy rekord. Volt vitánk Carlóval és elég kemény kijelentést tettem, de aztán minden rendeződött. Kiváló a kapcsolatunk és edzőként nagyon tisztelem.”

MI VOLT A PÁLYAFUTÁSOD LEGSZEBB PILLANATA?
“Nehéz egyet kiemelni, de ha muszáj választanom, akkor az 1994-es athéni BL-döntőt mondanám. Fantasztikus év volt és az a meccs tökéletesre sikerült. Massaro duplázott, gólt szerzett a zseni Savicevic és a barátom, Desailly is. Marcellel nagyszerű párost alkottunk.”

ÉS MI VOLT A LEGROSSZABB?
“A 2000-es Európa-bajnokság. Az utolsó percekben kaptunk ki aranygóllal és talán akkor éreztem először, hogy ez lehet az utolsó valódi esélyem arra, hogy Olaszországgal nyerjek. Nagyon fájó volt látni, hogy mindez összeomlott.”

ELVESZÍTETTED A VÁLOGATOTTAL AZ 1994-ES VILÁGBAJNOKI DÖNTŐT IS AZ USA-BAN…
“Igen, borzalmas volt így elveszíteni egy világbajnoki döntőt. Akkor 22 éves voltam és az egész pályafutásom előttem állt. Megvolt bennem a csapat legfiatalabb játékosának vakmerősége és gondtalansága. Emlékszem, hogy Sacchi megkérdezte, hogy akarok-e tizenegyest rúgni és gondolkodás nélkül odaálltam. Miközben voltak, akik a kispad mögé bújtak, csak hogy elkerüljék a büntetőrúgást. A nevüket sohasem fogom elárulni, de az egyik a Milanban, a másik az Interben játszott.”

AZTÁN BARCELONÁBA IGAZOLTÁL…
“Rijkaard, a korábbi csapattársam hívott fel és azt mondta, hogy szüksége van egy vezéregyéniségre az öltözőben. Azonnal mentem. Barcelonában királyként bántak velem. Úgy gondolom, hogy ott inkább az emberi oldal került előtérbe, nem pedig a játékos. Egyszer Baggióval együtt tértem vissza Barcelonába és látva az emberek szeretetét megkérdezte tőlem, hogy mégis hány évet töltöttem ott.”