Santiago Gimenez exkluzív interjút adott a mexikói ESPN mikrofonjainak és elmondta, hogy gyerekkora óta arról álmodott, hogy egy napon a Milan játékosa legyen és nagyra értékeli a klub bizalmát. A mexikói válogatott csatár megosztott egy történetet a szomszédjáról, Luka Modricról és az olaszországi életről is beszélt.
ÉRZED A KLUB BIZALMÁT?
“A bokám rendben van. Valamit biztosan látnak bennem, mert ugyan nem teljesítettem úgy, ahogy szerettem volna és még nem tudtam megmutatni igazán, hogy ki vagyok és mire vagyok képes, de bíznak a képességeimben és sokszor megvédtek a kritikákkal szemben. Ezt nagyon nagyra értékelem.” – mondta Gimenez a mexikói ESPN-nek.
MILYEN ÉRZÉS A MILAN JÁTÉKOSÁNAK LENNI?
“Gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy egy nap egy olyan csapatban futballozzak, mint a Milan. Dida, Kaká, Crespo, Ronaldinho és Pirlo játékát néztem és libabőrös voltam. Hatalmas büszkeség számomra viselni a Milan-mezt. Az álmok tényleg valóra válhatnak. Igazán hálás vagyok, hogy annak ellenére is bíznak bennem, hogy még nem értem el nagy eredményeket.”
MOST MÁR LUKA MODRIC CSAPATTÁRSA VAGY…
“Ő a szomszédom. Nagyon jól kijövünk egymással, hiszen beszél spanyolul, ráadásul a szomszédban lakik. Van egy vicces történetem is: átjött, becsengetett és elkérte a masszázságyat. Akkor érkezett a fizioterapeutája és tudta, hogy nekem van egy masszázságyam. Éppen a családommal voltam, amikor átjött és mindenki közös fotót akart készíteni vele. Beszélgetett velük, Luka egy fantasztikus ember. Rengeteget segített nekem, hiszen nagy tapasztalattal rendelkezik és kiváló vezér. Remek csapatszellemet teremt.”
MILYEN AZ ÉLET OLASZORSZÁGBAN?
“Mindent szeretek Olaszországban, különösen az embereket. Elsőre talán mogorvának tűnnek, de amikor befogadnak, akkor olyanok, mintha a testvérük lennél. Ezt nagyon szeretem. Az olaszok nagyon közvetlen emberek és olyanok is megölelnek, akik nem is ismernek. Ezt a csapaton belül is látom. Imádom az ételeket. Itt nincs csilipaprika, de van minden, pizza, tészta… Az olasz konyha művészet, a város elegáns. A legexkluzívabb és a legegyszerűbb kávézók megférnek egymás mellett és minden teljesen természetesnek tűnik.”