Luka Modric exkluzív interjút adott a Corriere della Sera mikrofonjainak és elmondta, hogy az élet mindig tartogat meglepetéseket és mindig úgy érezte, hogy ha a Real Madrid után valaha még játszana egy csapatban, akkor az mindenképpen a Milan lenne. Az Aranylabdás klasszist kérdezték a Scudettóról, a hosszú sportolói élet titkáról, a személyiségéről, a horvát futballról illetve a korábbi edzőiről is. Modric megjegyezte, hogy a Milan egy kör bezárulását jelenti számára, amivel valószínűleg arra utalhatott, hogy ez lesz a pályafutása utolsó klubja.
IGAZ, HOGY GYEREKKÉNT MILAN-SZURKOLÓ VOLTÁL?
“Ez igaz. A Milannak szurkoltam a gyerekkori példaképem, Zvonimir Boban miatt, aki Horvátország csapatkapitánya volt és közel állt ahhoz, hogy a válogatottal megnyerje az 1998-as franciaországi világbajnokságot.” – mondta Modric.
SÚLYOS IGAZSÁGTALANSÁG ÉRTE A HORVÁT VÁLOGATOTTAT, HISZEN FRANCIAORSZÁG AZ ELŐDÖNTŐBEN THURAM EGYÉRTELMŰ SZABÁLYTALANSÁG UTÁN EGYENLÍTETT…
“Mégis hihetetlen élmény volt számunkra. Egy kis ország, amely egy pusztító háború után emelkedett fel és szembenézett az egész világgal. Mindannyian nagyon büszkék voltunk. Még 13 éves sem voltam, amikor az édesapámtól kaptam egy AC Milan-melegítőt.”
ÉS MOST ITT VAGY MILANELLÓBAN…
“Az élet mindig tartogat meglepetéseket. Olyan dolgok történnek, amelyekről sohasem gondoltad volna, hogy lehetségesek. Meg voltam győződve arról, hogy a Real Madridban fejezem be a pályafutásomat, de ehelyett most itt vagyok. Mindig is azt gondoltam, hogy ha valaha játszanék még egy csapatban, akkor az az AC Milan lenne. Azért vagyok itt, hogy nyerjek.”
LEHETSÉGES A SCUDETTO MEGNYERÉSE?
“A Milannak mindig a győzelemért kell játszania. Csak és kizárólag a győzelemért.”
MÁR AZ IDEI SZEZONBAN ÖSSZEJÖHET A BAJNOKI CÍM?
“Lehetséges, de hosszú út vezet oda. A futballban mérkőzésről mérkőzésre kell gondolkodni. Ha hónapokkal előre tervezel, akkor eltűnsz.”
MI A TITKA A HOSSZÚ SPORTOLÓI ÉLETNEK? HOGYAN TUDSZ 40 ÉVESEN IS ILYEN SZINTEN JÁTSZANI?
“A titok a szeretet. A futball szeretete, a futballra fókuszálni és a futballért élni. A család mellett a labdarúgás a legfontosabb dolog az életemben és a titok a szenvedélyben rejlik, az étrend és az edzés másodlagos. Szív szükséges ahhoz, hogy sokáig a csúcson maradj. Ugyanolyan boldog vagyok az edzéseken, mint amilyen gyerekként voltam játék közben.”
A VILÁG EGYIK LEGJOBB FUTBALLISTÁJA VAGY, MÉGIS TELJESEN HÉTKÖZNAPI EMBERNEK TŰNSZ…
“Pontosan. Szeretem a normalitást. Egy normális családot, egy normális életet, az apró dolgokat. Nem érzem magam különlegesnek. Az életem során egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy bárkinél is több lennék. Ha nem futballista lennék, akkor szívesen lettem volna pincér.”
HORVÁTORSZÁGNAK KEVESEBB MINT 4 MILLIÓ LAKOSA VAN. MI A TITOK?
“A mentalitás. Tudni szenvedni és soha nem feladni… Arra tanítottak minket, hogy ha el akarsz érni valamit, akkor harcolnod kell érte és meg is kell védened. A tehetség számít, de önmagában nem elegendő. A háború tapasztalata nagy hatással volt az egész generációmra.”
AZ OLASZ FUTBALL VISZONT KOMOLY NEHÉZSÉGEKKEL KÜZD. A MENTALITÁS HIÁNYZIK?
“Talán igen, de remélem, hogy újra látni fogom Olaszországot a világbajnokságon. Gyerekként az olasz futball legendáin nőttem fel.”
SOKAN ANDREA PIRLÓT LÁTJÁK BENNED…
“Köszönöm nekik, megtisztelő az összehasonlítás. Pirlo 6 évvel idősebb nálam és ő taposta ki az utat. Boban mellett Francesco Totti volt a példaképem. Fantasztikus játékosok voltak a Serie A-ban. Néztem őket és azt mondtam, hogy én is ilyen futballt akarok játszani.”
KI FOG JUTNI OLASZORSZÁG A VB-RE?
“Nem lesz könnyű, de bízom benne.” – mondta Modric, amikor betoppant Allegri, megölelte és mosolyogva megjegyezte: “Figyeljetek a Maestróra, mindig igaza van.”
MILYEN A KAPCSOLATOD ALLEGRIVEL?
“Nem mondhatok semmit addig, amíg ki nem megy a szobából…” – mondta nevetve, majd folytatta: “Viccet félretéve, elképesztő személyisége van. Egy kicsit olyan, mint Ancelotti: érzékeny, vicces és szeret tréfálkozni. De a pályán edzőként egy igazi mester. Úgy ismeri a futballt, ahogy nagyon kevesen. Boldog vagyok, hogy most ő az edzőm.”
MIT GONDOLSZ ANCELOTTIRÓL?
“Carlo a number one. Nehéz szavakat találni rá és az öltözői képességeire. Sokszor beszéltünk egymással a Milanról, amikor Madridban együtt dolgoztunk. Ez a hely számára is különleges. Emlékszem, amikor először találkoztam vele. Egyedül voltam a városban, felhívott és azt mondta, hogy menjek el vele vacsorázni. Órákig beszélgettünk egymással, mindenről… A futballról, a családról, az életről. Általában az edzők nem bíznak a játékosaikban, ő viszont igen.”
MOURINHO?
“Különleges, edzőként és emberileg is. Ő volt az, aki meg akart szerezni a Real Madridnál. Mourinho nélkül soha nem lettem volna a Real játékosa. Azt sajnálom, hogy csak egy szezonig volt az edzőm.”
KI A LEGKEMÉNYEBB EDZŐ A HÁROM KÖZÜL?
“Mourinho. Láttam, ahogy Cristiano Ronaldót sírva fakasztotta az öltözőben. Azt a játékost, aki mindent belead a pályán. Csak azért tette, mert egyszer nem követte az ellenfél szélsőhátvédjét. Mourinho nagyon közvetlen a játékosaival, de őszinte is. Ugyanúgy kezelte Sergio Ramost és az új érkezőt. Ha el kellett mondania valamit, akkor megtette. Max is ilyen: szemtől szembe megmondja, hogy mi jó és mi nem. Az őszinteség alapvető fontosságú.”
MILYEN A KAPCSOLATOD IBRAHIMOVICCSAL?
“Jó. Amikor találkozunk, a saját nyelvünkön, szerb-horvátul beszélünk egymással és senki más nem érti.”
2020-BAN IBRAHIMOVIC MAJDNEM 40 ÉVESEN VISSZATÉRT A MILANHOZ ÉS MEGNYERTE A SCUDETTÓT…
“Meglátjuk, hogy meg tudjuk-e ismételni. Jó pozícióban vagyunk a tabellán, hosszú az út és sok erős ellenfél van, de sikerülhet. Soha ne mondd, hogy soha. Sok tartalék energia van még bennünk. Az edző nagyszerű munkát végez és mindig a csúcs kell legyen a célkitűzésünk. Mi vagyunk az AC Milan. Ez számomra egy kör bezárása, most napról napra kell megélni. A futballban – akárcsak az életben – nem szabad túl sokat rágódni a jövőn. Minden mérkőzés után jön a következő.”
MILYEN VOLT A KAPCSOLATOD A NAGYAPÁDDAL?
“Büszkén viselem a nevét. Gyerekként nem jártam óvodába, mert mindig sírtam, ezért elvittek ő hozzá a Velebit-hegy lábához, Dalmáciába. Ez volt az útkarbantartók háza. A nagyapám az út karbantartásáért felelt. Körülbelül 30 percnyi sétára volt a szüleim házától. A nagyapám megtanított havat lapátolni, szénát rakodni és kihajtani a nyájat a legelőre. Állatok között nőttem fel és azt hiszem, hogy ott tanultam meg focizni, a juhok és a sziklák között.”
SZERB CSETNIKEK GYILKOLTÁK MEG A NAGYAPÁD?
“Nem szeretek erről beszélni, mert egy szörnyű sebet tép fel újra.”
NE HARAGUDJ…
“1991 decembere volt, 6 éves voltam. Egyik este a nagyapám nem jött haza, ezért keresni kezdték. Lelőtték őt egy mezőn az út szélén. Hatvanhat éves volt. Soha nem tett rosszat senkinek. Emlékszem a temetésére. Apám odavitt a koporsóhoz és azt mondta: »Fiam, adj egy puszit nagyapának! « Még ma is felteszem magamnak a kérdést, hogy hogyan lehetett megölni egy jó embert, egy igazságos embert.. Miért…”
MIÉRT ÖLTÉK MEG?
“Mert háború volt. Az apám önkéntesként vonult be. Egyik napról a másikra mindent hátra kellett hagynunk. A barátainkat, a szeretteinket, a holmijainkat. Először Makarskában, az árvaház menekülttáborában találtunk menedéket, aztán Zadarban.”