Alessandro Nesta, a Monza vezetőedzője szombaton a korábbi klubja, a Milan ellen irányította a csapatát és a mérkőzés 2-0-s vereséggel zárult számára. A legendás olasz védő a meccs után beszélt a Rossoneri-szurkolók tiltakozásáról, a Milan helyzetéről, valamint a saját jövőjére is kitért, megerősítve azt, hogy távozik a Monzától.
„Ha elesel, akkor azonnal talpra kell állnod és ez rám is nagyon igaz. Nem tudom, hogy hol fogom folytatni, de újra fogom kezdeni. Nyitott vagyok minden lehetőségre, még külföldön is. Újra kell kezdeni az emberekkel. A mi időnkben sok jó játékosunk volt, de ők egyben nagyszerű emberek is voltak. Szomorú így látni a San Sirót. A stadion közönsége ért a futballhoz és ha kifütyülnek, akkor az azért van, mert nem teljesítesz jól.” – nyilatkozta Nesta a Milan elleni 2-0-s vereséget követően.
„A Milannál töltött tíz évem alatt a szurkolók soha nem tiltakoztak ellenünk, pedig volt néhány gyengébb szezonunk is. A San Siro ismeri a jó futballt és a közönségnek igaza van. A Milan – akárcsak a Real Madrid – túl nagy múltú klub ahhoz, hogy ilyen történjen. Csalódás így látni a csapatot. Hiányzik a Milanizmus? Nem tisztem ilyen mély ítélkezéseket tenni.”
„A Monzánál szerzett tapasztalataim itt véget érnek. A mi párosunk nem működött igazán és remélem, hogy a Monza nélkülem jobban fog szerepelni és én is jobb leszek a Monza nélkül. Egy biztos: újra fogom kezdeni. Egy olyan helyet keresek, ahol újrakezdhetem, összeszedhetem magam és rendbe tehetem a stábomat. Aztán visszajövök Olaszországba és újra megpróbálom. Még nem beszéltem a Monza vezetőségével. Ha lett volna valami, akkor szóltak volna. A búcsú egy természetes dolog. Szeretnék köszönetet mondani Gallianinak és a Berlusconi-családnak.”
„Sok hibát követtem el. Néhány hibába beletörődtem, míg másokat nem kellett volna elfogadnom, de nem szeretném részletezni. Úgy szeretnék távozni innen és elköszönni Gallianitól, amilyen hangulatban érkeztem. Olyan tulajdonosunk van, aki mással foglalkozik az életben. Nem akarok olyan dolgokat mondani, amivel csak panaszkodnék.”
„Ancelotti? Ő olyan volt számunkra, mint egy apa. Ő egy különleges ember. Nem közhelyes, mindent szívből csinál és ezért imádja őt mindenki. Úgy gondolom, hogy nem szabad összehasonlítani a mi időszakunkat a jelen futballjával. Ezek más generációk, a maiak sokkal törékenyebbek. Az edzőnek nem a múltat kell néznie, hanem meg kell találnia a helyes megoldást. Berlusconi? Ő garancia volt a győzelemre. Ha nyertünk, mindannyian erősnek éreztük magunkat és ő még erősebb játékosokat hozott. Különleges víziója volt és mindannyiunkat elkényeztetett. Ő egy rendkívüli elnök volt, egy megismételhetetlen személy.”