Pirlo szavai a Milanról, a távozásáról és a sikerekről

Andrea Pirlo, a csapat korábbi világklasszis középpályása exkluzív interjút adott a klub televíziós csatornájának, a Milan TV-nek, melyben elmondta, hogy a legszomorúbb és legfájdalmasabb pillanat az volt, amikor a távozásakor elbúcsúzott a csapattársaitól. A BL-győztes világbajnok futballista beszélt a Milannál töltött 1 évtizedről, a távozásának hátteréről, az első BL-trófeájáról, a 2005-ös isztambuli fináléról és a revansról is.

MILYEN ÉRZÉS VOLT ÚJRA VISELNI A PIROS-FEKETE MEZT A MILAN GLORIE MÉRKŐZÉSEIN?
„A Milan az életem és a karrierem egy része volt, a pályafutásom történetének egy darabja. Legutóbb Liverpoolban voltam, ismét egy legendák közötti gálameccsen. Mindig csodálatos találkozni a korábbi csapattársakkal illetve barátokkal és ez mindig megható élmény.” – mondta Pirlo a Milan TV-nek.

A HÍRES SZABADRÚGÁSAID MIATT KAPTAD A MAESTRO BECENEVET…
„Úgy gondolom, hogy ez az én játékstílusomhoz és a futballszemléletemhez kapcsolódott. Talán másképp láttam a játékot, mint mások egy olyan poszton, ami akkoriban más megítélést kapott. Igyekeztem a sajátomra formálni a posztot a képességeimmel és a tulajdonságaimmal. A szabadrúgások pedig egyfajta extrák voltak.”

MINDENT MEGNYERTÉL A MILAN JÁTÉKOSAKÉNT, DE MINDIG HANGSÚLYOZTAD, HOGY A MANCHESTERI BL-GYŐZELEM VOLT A LEGFONTOSABB TRÓFEÁD…
„igen, mert az volt az első Bajnokok Ligája-győzelmem. A csapatból sok játékosnak ez volt az első BL-címe. Hosszú utat tettünk meg a selejtezőktől a döntőig, az elődöntőben az Interrel, míg a fináléban a Juventusszal játszottunk, ami egy rendkívüli szezon csúcspontja volt. Még most is emlékszem arra az érzésre, amikor megérkeztünk az Old Traffordra a szurkolótáborral. Talán ez volt a legérzelmesebb mérkőzés, különösen azért, mert akkor még annak az aranykorszaknak az elején jártunk.”

VAN OLYAN KÜLÖNLEGES EMLÉK, AMI ESZEDBE JUT?
„Arra emlékszem, hogy milyen jók voltunk abban a tíz évben. Egy család voltunk, öröm volt nap mint nap találkozni, edzésre menni és együtt lenni. Semmi sem esett a nehezünkre és talán az volt az erősségünk, hogy sok éven keresztül többé-kevésbé ugyanazok a játékosok alkották a csapatot és valami különleges dolgot hoztunk létre. Minden egyes áldozat, amit hoztunk inkább egy öröm volt, amit együtt éltünk át.”

PIRLO-GATTUSO-SEEDORF-AMBROSINI. EZ VOLT AZ EGYIK LEGJOBB KÖZÉPPÁLYA NEMCSAK A MILAN TÖRTÉNETÉBEN, HANEM AKKORIBAN A FUTBALLBAN IS?
„Véleményem szerint igen és nem csak egy vagy két évig volt. Sokáig játszottunk együtt, ami azt jelenti, hogy a szint mindig magas volt. Fiatalon kezdtük és amikor befejeztük, még nem voltunk annyira öregek. Hosszú időszak volt, tele sikerekkel és nagyszerű bajnokokkal.”

SOK TRÓFEÁT NYERTETEK AKKORIBAN, DE LEHETETT VOLNA MÉG ENNÉL IS TÖBBET NYERNI?
„Igen. Talán nyerhettünk volna több bajnokságot is. Elveszítettünk egy Bajnokok Ligája-döntőt és lehetett volna még több győzelem. Ha visszatekintünk arra, amit elértünk, akkor van egy kis sajnálat, mert úgy érezzük, hogy még több trófeát nyerhettünk volna. Mindenesetre nem szabad túl sokáig rágódni rajta, hiszen végül is sokat nyertünk és nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen trófeákat emeljen magasba.”

A TI IDŐTÖKBEN IS SOK MÉRKŐZÉST KELLETT JÁTSZANI…
„Igen, de ez nem teher, amikor játszol. Mindig játszani akarsz és néha az edző azt mondja, hogy pihentet, de Te mégis pályára akarsz lépni. Amíg lehetőséged van és jól érzed magad, addig nem jelenthet gondot a játék. Talán ma egy-két meccsel több van a szezon során a több versenysorozat miatt, de véleményem szerint ez nem lehet probléma. Persze mindig lesznek sérülések, hiszen ez része a játéknak.”

A 2005-ÖS ISZTAMBULI DÖNTŐ UTÁN JÖTT 2007-BEN A VISSZAVÁGÁS. ÍGY MÁR SZEBB AZ EMLÉK?
„Igen, mert fentről valaki lenézett ránk és megadta a lehetőséget, hogy visszavágjunk. Úgy gondolom, hogy a 2005-ös finálé volt az egyik legjobb meccs, amit csapatként játszottunk és BL-döntőként is kiemelkedő volt. Hatalmas volt a csalódás, mert nagyszerűen játszottunk, mégis veszítettünk. Két évvel később visszavágtunk és kedvezően alakultak a dolgok számunkra.”

EDZŐKÉNT AZ ELSŐ MÉRKŐZÉSED TÖRÖKORSZÁGBAN ÉPP ISZTAMBULBAN VOLT…
„Az első mérkőzésemet elveszítettem, szóval nem volt túl kellemes emlék.” – mondta nevetve. „Visszamentem néhány olyan helyre, ahol annak idején sok időt töltöttünk a mérkőzés után. Aztán az egész évet Törökországban töltöttem és ahogy teltek a meccsek, egyre jobban halványultak az érzelmek is.”

MEKKORA SÚLYA VAN A MILANNÁL TÖLTÖTT 10 ÉVEDNEK A PÁLYAFUTÁSODBAN?
„Ott nőttem fel és ott lettem férfi. Őszintén szólva szerettem volna még néhány évet a Milannál tölteni, de ez nem volt lehetséges és más utat kellett választanom. Tíz év… Talán a legszebb évek voltak. Olyan barátokkal nőttem fel, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, gyakran találkozunk és együtt nyaralunk. A barátság az, ami a leginkább megmaradt bennem a Milannál töltött 10 év után és ez az évek múlásával sem változott.”

ZAVAR EGY KICSIT, AHOGY AZ EMBEREK EMLÉKEZNEK A TÁVOZÁSODRA?
„Igen, zavar, mert talán sokan nem értették meg és azt gondolják, hogy ez az én döntésem volt, pedig ez nem úgy volt, mint ahogy sokan hiszik. Szerettem volna folytatni a Milanban, de ehhez nem voltak adottak a feltételek és ezért más útra kellett lépnem. Az volt az egyik legfájdalmasabb és legszomorúbb pillanat, amikor elbúcsúztam a csapattársaimtól és közöltem, hogy távozom a Milantól. Akkoriban hatalmas szomorúság volt bennem, de előbb vagy utóbb minden út véget ér és ez így alakult.”

VAN OLYAN JÁTÉKOS A JELENLEGI MILANBAN, AKIVEL SZÍVESEN JÁTSZOTTÁL VOLNA EGY CSAPATBAN?
„Sok bajnok megfordult a Milanban és most is vannak nagyszerű futballisták, de úgy érzem, hogy a saját korszakom legjobbjaival játszhattam együtt. Most már másoké a lehetőség, hogy a Milan-mezt viseljék.”

A RÚGÓTECHNIKÁD MÉG MINDIG KIVÁLÓ?
„Az megmaradt. Az állóképességem már nem a régi, mivel nem edzek és így nehezebb. Ettől függetlenül mindig öröm pályára lépni. Rengeteg emlék és sok szép közös élmény van a csapattársakkal, szóval mindig fantasztikus érzés újra viselni a mezt.”