Tonali a Milanról, Pioliról és az eltiltásáról

Sandro Tonali felidézte a Milannál töltött időszakát, a 2020-as átigazolását, a nehézségeket, valamint beszélt a sportfogadás miatti eltiltásáról és a visszatéréséről is. A Newcastle olasz középpályása – aki 2022-ben Scudettót nyert a Milannal – elmondta, hogy milyen hatása volt Stefano Piolinak a játékosokra és a csapategységre.

A BRESCIÁBÓL VALÓ TÁVOZÁSÁRÓL
„Szardínián voltunk Cistanával és Torregrossával, akik a csapattársaim voltak a Bresciában és egy étteremben találkoztunk Matthijs De Ligttel. Ez volt az az év, amikor egymás ellen játszottunk a Serie A-ban a világjárvány évében. Nagyon elismerő szavakkal beszélt a Juventusról és játékosként azt tanácsolta, hogy gondolkodjak rajta. Azokban a napokban a Milannal tárgyaltam. Egy mérkőzés után beszélgettünk. Előfordul, hogy rövid ideig elbeszélgetsz az ellenféllel, még akkor is, ha nem ismered a személyt, főképp tiszteletből. Egész nyáron arról szóltak a hírek, hogy nehezen elképzelhető, hogy visszamenjek a Serie B-be a Bresciával. A Milan, az Inter és a Juventus is képben volt és mindenki azt mondta: »Gyere az Interbe! Gyere a Milanba! Gyere a Juventusba!«” – nyilatkozta Tonali.

A MILANBA IGAZOLÁSÁRÓL
„Őszintén szólva az utolsó bresciai szezonomban évi 200 ezer eurós fizetésem volt. Egy olyan nyaram volt, amikor egyáltalán nem tudtam, hogy melyik klubhoz fogok aláírni és tényleg csak az utolsó 5 napban derült ki, hogy melyik csapathoz kerülök. Végül a Milanhoz mentem, ahhoz a klubhoz, amelynek gyerekkorom óta szurkoltam. Hirtelen egy körülbelül 2,5 millió eurós szerződésem lett és azt mondtam magamnak: »Oké, megcsináltam! Megérkeztem, kész, ennyi. Mit kellene még tennem?« Egy kisvárosból jöttem egy nem gazdag családból és azt gondoltam, hogy most már nem kell gondolnom semmire és csak élveznem kell a pillanatot. Egy 20 éves srácként kerültem Milánóba a barátnőmmel, rengeteg pénzt kerestem, álmaim csapatában játszottam és hirtelen nem voltak többé céljaim. Ez pedig a pályán is visszatükröződött.”

A NEHÉZSÉGEKRŐL
„Az emberek nem ugyanazt várták el tőlem, mint a Bresciában. Az első néhány mérkőzésen normál módon kezdtem és nem volt semmi különös. Majd jött egy köztes időszak, ami a legnehezebb volt a sok mérkőzés miatt, amihez nem voltam hozzászokva. Bresciában hetente egy mérkőzést játszottunk, aztán a Milanhoz kerültem és hirtelen ott volt az Európa Liga-selejtező, a Serie A, az Európa Liga és az Olasz kupa is. Ki voltam merülve és sokat szenvedtem. Néhány mérkőzésen inkább nem is akartam játszani, így érthető, hogy milyen időszakot éltem át.”

A MÁSODIK MILÁNÓI SZEZONJÁRÓL
„Az első idény végén kiharcoltuk a Bajnokok Ligája-indulást és azt mondtam magamnak: Elég volt ebből és most már játszanom kell, 37 meccsen léptem pályára, de ezek közül egyszer sem mondták a sajtóban, hogy hűha, micsoda meccse volt Tonalinak! A második szezontól kezdve minden megváltozott. Elmentem nyaralni, ez egy elég sajátos nyaralás volt, mert akkoriban nem tudtuk, hogy a Milan végleg meg fog-e vásárolni engem vagy sem. Bresciában maradtam a tóparton és minden nap a telefonomat nézegettem. Feszült hangulat volt. Nem akartam elhagyni a Milant és ez nagy súllyal nehezedett a vállamra. A klub felhívott és azt mondták, hogy rendben, maradhatok, de bele kell mennem a fizetéscsökkentésbe és beszélnem kell. Azt gondolom, hogy a második szezonom első két mérkőzésén túlléptem a nehézségeken. Ezek egy kicsit életre-halálra meccsek voltak számomra, hogy vagy megváltozok vagy megyek vissza oda, ahol korábban voltam.”

AZ INTERREL VALÓ HASONLÓSÁGRÓL
„A mai Inter a Pioli által irányított Milanomra emlékeztet. Ez azért van, mert jó nézni a játékukat és olyan futballistáik vannak, mint Frattesi, aki még ha nem is sokat játszik, de amikor pályára lép, akkor hatalmas tűzzel játszik. A mi csapatunk is ilyen volt a Milanban.”

STEFANO PIOLIRÓL
„Amellett, hogy Pioli egy jó edző, mindig nagyon jó volt a csapategység kialakításában, amit ő maga épített fel. Soha nem magától értetődő dolog, ha olyan játékosok alkotják a csapatot, akik alig játszanak, de mégis imádnak edzésre menni és a kispadról ünnepelnek egy 2-0-s vezetésnél annak ellenére is, hogy tudják, hogy nem fognak pályára lépni. Soha nem voltak problémák és ha esetleg valami történt vagy valaki rosszkedvű volt, akkor az edző azonnal megoldotta. Pioli nagyon jól kezelte a helyzeteket és mindenkit motiválni tudott. Mondok egy példát: Rebic boldog volt, amikor a Juventus ellen beállt és gólt szerzett, mert felszabadultan játszott. Nem tudom, hogyan csinálta, de Pioli még a Sassuolo elleni 5-2-es vagy a Lazio elleni 4-0-s vereség után is mindig képes volt úgy kezelni a játékosokat, hogy közben ne törje meg a csapategységet. Sokat követelt a pályán, de ugyanakkor mindig megkérdezte a játékosait, hogy minden rendben van-e otthon és van-e valamilyen problémájuk. Pioli olyan volt, mint egy apa. Amikor a Lazio ellen gólt szereztem, teljesen önkívületi állapotban ünnepelt. Ezt részben a pillanat hevéből és részben a koromból adódóan tehette. Egyszer kitett a csapatból, mert kihagytam a reggelit és a megbeszélést is, miután 40 percet késtem. Sajnos a korán kelés mindig is problémás volt számomra és ez valószínűleg mindig így is marad.”

A SPORTFOGADÁS MIATTI ELTILTÁSÁRÓL
„Tudom, hogy hibáztam, megfizettem érte és sokat dolgoztam azon, hogy jobb emberré váljak. Az elején az első 5-6 hónapban még nem értettem teljesen a hibámat és az járt a fejemben, hogy nem követtem el hibát. Ez volt az igazi veszély. Ha nem veszítesz semmit, akkor nehéz megértened a hibát. Ha holnap elveszítenéd a munkádat és a családodat, akkor azonnal rájönnél arra, hogy valamit rosszul csináltál és automatikusan elindulna benned az önvizsgálat. Az én helyzetem egy kicsit más volt, mert senki sem vette el a fizetésemet, csak felfüggesztették a munkámat. Ekkor hogyan mondhatná bárki is azt, hogy rendben, egy éven át heti négyszer pszichológushoz megy, még akkor is, ha nem kötelező ahelyett, hogy otthon maradna…”

A PÁLYÁRA VALÓ VISSZATÉRÉSÉRŐL
„A visszatérésem után az első 3-4 mérkőzést óriási akarattal, energiával és adrenalinnal játszottam és elértem egy nagy csúcsot, de már a következő mérkőzésektől kezdve fáradtságot éreztem. Egy ponton mindenki ugyanazt a teljesítményt várta el tőlem és amikor visszaesett a formám, akkor mindenki azt kérdezte, hogy mi történt velem. Pedig ez teljesen normális dolog volt. Sikerült találnunk egy megfelelő utat és jól kezeltük a helyzetet. Augusztus és november között néhány alkalommal voltam ott a kezdőben, de még így is sok játékidőt kaptam, mert rendre 45 vagy 30 percre álltam be csereként. Soha nem 1 percre cseréltek be, mert annak nem lett volna értelme.”

A PSZICHOLÓGIAI HATÁSRÓL
„Egy évig jártam pszichológushoz, heti négy alkalommal. Az elején nem volt könnyű, mert nem szedhettem gyógyszert az antidopping szabályok miatt. Nehéz megértetni a hibáját valakinek, akinek mindene megvan. Az első két hónapban edzettem, de nem láttam a végső célt és nem volt motivációm. Ha nem kell senkivel versenyezni, nem kell jobban edzeni a csapattársaknál a csapatba való bekerüléshez, akkor nincs, ami motiváljon. A második-harmadik hónapban egy ponton úgy éreztem, hogy semmi nem motivál engem. Reggel elmentem az edzőközpontba és azon gondolkoztam, hogy mit keresek itt. Két héten keresztül kifejezetten azon dolgoztunk a pszichológussal, hogy visszaszerezzem a motivációt, mert volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem akartam menni.”

A HAZÁJÁTÓL VALÓ NAGY TÁVOLSÁGRÓL
„Szerencsés voltam, hogy Angliában laktam. Hét hónapig éltem telefon és tablet nélkül, míg a televízióban csak meccseket és filmeket néztem. Nem néztem híradót, nem értesültem a hírekről. El tudom képzelni, hogy abban az időszakban nem csak annyi jelent meg rólam a hírekben, hogy hibáztam. Teljes megkönnyebbülést adott, hogy elszakadtam a közösségi médiától. Fogalmam sincs, hogy mi történt azokban a hónapokban és nem is érdekel – ez a szép benne. Tudom, hogy hibáztam. Nem érdekelt, hogy a közösségi médiában lógjak és rákeressek a nevemre, hogy mit írnak rólam. Telefon nélkül élni kicsit problémás volt, főleg a családommal való kapcsolattartás miatt. Mindig a barátnőmön keresztül kellett elérniük engem, mert ő volt mellettem. Autóval jártam az edzésekre telefon nélkül és nem zavart. Az edzés időpontjait is a barátnőm telefonján keresztül néztem meg. Aztán pár hónap után visszakaptam a telefonomat, amikor rájöttem arra, hogy már nem jelent veszélyt rám.”

A SAN SIRÓBAN LŐTT GÓLJÁRÓL
„Folyamatosan ez járt a fejemben, amikor kiderült, hogy a San Siróban fogok játszani az olasz válogatottal. Nem gondoltam, hogy gólt fogok szerezni, de reménykedtem benne. Nagyszerű érzés volt betalálni.”

A SZERDAI MILÁNÓI DERBIRŐL
„A Milan nehéz időszakot él át és az Inter sokkal nyugodtabban várhatja a meccset, de a futballban soha nem lehet tudni. Remélem, hogy egy bizonyos végkimenetele lesz, de tudjuk, hogy az Inter szilárdsága és a tapasztalt játékosainak képességei a különbséget jelenthetik. Mindenképpen nézni fogom a meccset.”