Sergio Conceicao a Roma elleni 3-1-es továbbjutást követően összességében elégedetten nyilatkozott, de megjegyezte, hogy a meccs egyes pillanataiban nem tetszett neki a játék. A portugál edző szerint megérdemelt volt a győzelem és kiemelte a San Siro közönségének fantasztikus támogatását, továbbá beszélt az Olasz kupáról, a csapatról, a játékrendszerről, Rafael Leaóról, Joao Félix góljáról és a téli igazolásokról is, valamint elismerő szavakkal illette a bálványát, Claudio Ranierit.
„Ez egy nagyszerű mérkőzés volt. Volt néhány olyan pillanat a 90 perc alatt, ami nem annyira tetszett, de ez része a futballnak. Tovább kell dolgoznunk azzal a céllal, hogy fejlődjünk. Meg kell említenem a szurkolókat, mert fantasztikusak voltak ezen az estén. Fantasztikus hangulatot varázsoltak és köszönjük nekik. Nagyon sokat jelent nekünk, hogy eljöttek egy hideg szerda estén és ilyen szintű szenvedélyt hoztak. A szurkolók nagyon fontosak számunkra és ők nem a 12. játékosok, hanem a legelsők. Egy klub sem létezhet a szurkolók nélkül és a szenvedélyük alapvető fontosságú, hogy a csapatot feltüzeljék. Ehhez nem férhet kétség. Elégedettek vagyunk, de egy mérkőzést nyertünk meg, nem pedig egy kupát. Még három mérkőzés van hátra az Olasz kupában addig, hogy nyerhessünk egy trófeát. Erre kell fókuszálnunk, de mindent a maga idejében, mert most az Empoli elleni bajnokira koncentrálunk. Ami a játékot illeti, megérdemeltük a győzelmet.” – mondta Conceicao a meccs után.
„Korábban olyan dolgokról beszéltem, amelyek alapvetőek a futballban és az életben, mint például a szenvedély, az ambíció és az elszántság, hogy napról napra erősebbek legyünk. Megpróbáljuk átadni a csapatnak, amit meg akarunk valósítani. A Roma elleni meccs előtt csak egy edzésünk volt, hogy felkészüljünk. A játék minden fázisát gyakorolni kell és erre nincs lehetőségem, mert háromnaponta mérkőzéseket játszunk, de a játékosok elfogadják, amit akarunk és boldog vagyok. A második gólunk a középpályán való labdaszerzésből jött, amin dolgoztunk. Még a csereként pályára lépő két játékosunk is azonnal letámadott.”
„Empoli? Nagyon nehéz meccs lesz. Nehézségeink vannak a bajnokságban, de reméljük, hogy ezen az úton haladunk tovább azzal a fejlődéssel, amit egyéni szinten szeretnék, hogy aztán ez a kollektív csapatra is tükröződjön. Az egyensúly nagyon fontos. Ezen a mérkőzésen is bizonyos pillanatokban láttam olyan jeleket, amelyek nem tetszettek. Az első félidő utolsó 10 percében kissé szenvedtünk, majd a szünetben az öltözőben megbeszéltünk 2-3 fontos dolgot. Utána a cserékkel javultunk és ez nem csak erre a meccsre igaz. Bárki áll be csereként, egy kis pluszt kell adnia a csapatnak.”
„Leao? Sokkal, de sokkal többre képes. Hihetetlen képességei vannak. Fel kell ismernie, hogy ugyanolyan fontos játékos a pályán, amikor nála van a labda és akkor is, amikor nincs nála a labda. A játék minden pillanatában a csapat rendelkezésére kell állnia. Tudom, hogy nem könnyű kilépni a komfortzónájából, de számomra az ő munkája elengedhetetlen. Magasabb szintű játékossá válhat, ha megért bizonyos dolgokat, amelyeken minden nap dolgozunk.”
„Azon dolgozunk, hogy kompaktabb és agresszívabb csapat legyünk és ne engedjük az ellenfeleket a kapunk közelébe. Az érkezett játékosokkal jobban tudunk dolgozni azon, hogy megvalósítsuk azt, amit szeretnék, például a kétcsatáros játékrendszerben játszani. Gólokat kell lőnünk és nem szabad gólt kapnunk. Sok évet töltöttem a Portóban és szeretek a játékrendszeren dolgozni. A játékosoknak meg kell érteniük, hogy ez nem könnyű, egyensúlyra van szükség és meg kell tenni bizonyos dolgokat a játékban, hogy egyensúlyt teremtsünk a védelemben. Az új igazolások rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel ezt a játékrendszert meg lehet valósítani.”
„Átigazolási piac? Nagyon elégedett vagyok és örülök a szurkolóknak is. Szenvedélyesen támogattak minket a mérkőzésen és ez boldoggá tesz. Ezt a játékosok is érzik és a szurkolók nagyon fontosak a csapat számára. Köszönöm nekik! Dolgoztunk az átigazolási piacon és nem volt egyszerű megszerezni azokat a játékosokat, akiket akartunk. A vezetőség mindent megtett és boldog vagyok.”
„A csapaton belül versenyszellem van. Abraham két gólt szerzett, amikor érkezett egy új játékos a posztjára. Jó volt látni, ahogy a végén megölelték egymást és ilyen szellemben kell tovább folytatnunk. Versenyképesebbek vagyunk és ez örömmel tölt el. Joao Félix gólja? Rengeteg kvalitással rendelkezik. Boldoggá tesz ilyen szép mozdulatot látni egy olyan játékostól, aki csak most érkezett és akitől mindenki nagy dolgokat vár. Tetszik, ez a futball szépsége. Ez egy csodálatos sportág.”
„Ranieri? Nagyon, nagyon örülök a szavainak, amit mondott. A mérkőzés végén odamentem hozzá és köszönetet mondtam neki. Ő egy bálvány számomra. A mérkőzés előtt rápillantottam a jegyzőkönyvre és örömmel töltött el, amikor megláttam a nevét. Köszönöm neki a szavait és gratulálok neki.”
5 hozzászólás
Na, mindjárt még szimpibb lett Conceicao, én Ranierit tisztelem a legjobban a vezetőedzők között, ezek szerint nem vagyok egyedül. 🙂
Egyébként ha lassan is, de látszik Conceicao keze nyoma, egyértelműen energikusabbak és kompaktabbak vagyunk. Nem egetrengető a különbség egyelőre Fonsecához képest, de érezhető a változás, sokkal profibb a csapat így ránézésre, erősebb mentálisan.
Az meg nem csoda, hogy nem egetrengető a különbség, egyrészt eleve nehéz a változás (persze vannak kifejezett impact edzők, SC nem ilyen), de tényleg 3-4 naponta játszunk, igazából alig lehet edzést közbeiktatni, nemhogy átfogóan megtanítani egy új rendszert.
Én azt várom tőle, ami felé apró lépéseket már tettünk. Kompaktságot, harapjunk, legyünk erősek fejben. Tőle nem Flick féle űrfocit kell várni, az biztos, legyünk egy erős, profi csapat. Kb mint a Porto volt, csak a valamennyivel jobb állomány miatt valamennyivel jobbak.
Már a harmadik Milan edző mondja el Leao-ról, hogy sokkal, de sokkal többre képes. 😄 De eddig még egyiknek sem sikerült kihozni ezt. Maximum néhány meccsre. Van méret különbség, de mire Leao begyorsulna, Felix hatszor körbefutja a pályát.😀😀😀😀😀
Ranierit azért valóban lehet tisztelni, hogy a szenvedélye a futball, és hogy még ennyi idősen is edzősködik. De nagyjából csak ezért lehet. A több évtizedes edzői pályafutása alapján nagyjából egy hármas alát érdemel.
Van olyan, hogy valaki inkább a kisebb csapatokkal tud mit kezdeni, és nem is nagyon vágyik többre, mert tudja, hogy nem való neki sztárcsapat. Gasperini például ilyen. Egy nagyobb csapattal, sztárokkal nem tud(na) alkotni, lehet, hogy az a fajta győzelmi, trófeanyerési kényszer nem ízlik neki, ami egy nagy klub sajátja, Bergamóban viszont nyugodtan dolgozhat, építhet, és vélhetően szobrot is fognak neki állítani. És vannak, akiknek a nagy csapatok valók, akik ebben a közegben tudnak lubickolni, akiknek kellenek a sztárok, jól is kezelik őket, és e kluboknál tudnak jól teljesíteni, de a nulláról csapatépítés annyira nem megy nekik. Ancelotti ilyen. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy Ancelotti rosszabb edző, mint Gasperini (vagy fordítva), egyszerűen más karakterek.
Ranieri viszont mindkét utat próbálta, és talán el is hitte magáról, hogy van olyan jó, hogy sztárkluboknál is maradandót alkosson, de ő inkább a kisebb vagy közepes klubokhoz való.
A Leicester bajnoki címe a XXI. század legnagyobb meglepetése a klubfutballban, mert bár voltak totógyilkos meccseredmények (Anglia Izland elleni veresége vagy a görögök menetelése, majd Eb-győzelme), itt egy nagyon hosszú sorozatot sikerült megnyerniük, ráadásul a világ legerősebb bajnokságát. Ezt senki sem veszi el Ranieritől, de ettől ő még egy legjobb indulattal is középszerű edző, aki a nagyobb klubokkal gyakorlatilag semmit nem tudott nyerni, pedig megtalálta őt az Inter, a Juve, a Chelsea is. Az, amit edzőként elért a majdnem 40 év alatt, semmiképpen sem helyezi őt a szakmailag tiszteletet érdemlő trénerek közé.
Persze, nem is azt mondtam, hogy a legnagyobbak közt van (bár ahogy írod, amióta én focit nézek, toronymagasan a legnagyobb bravúr az ő nevéhez fűződik). Viszont nagyon sok kiscsapatnál tett rendet, a viselkedése makulátlan és példamutató, ő tipikusan az az ember, akit majdnem mindenki szeret. Nem csoda.
Nagyjából Mou ellentéte mindenben.
Ranieri egy tipikus projekt edző, abban viszont talán a legjobb. 🙂
Ha ki kell rángatni valakit a sz@rból, vagy tüzet oltani, akkor tökéletes, emellett egy nagyon szerethető alázatos figura, de valóban nem egy felső polcos edző zseni. 🙂