Sergio Conceicao, a Milan trénere kifejtette, hogy mi történt a mérkőzés lefújása után a Davide Calabriával való heves összetűzésekor és elmondta, hogy tisztázták a dolgokat és előfordulnak ilyen helyzetek a futballpályán. A portugál szakember úgy érzi, hogy mindig közvetlen és őszinte a játékosaival szemben. Továbbá a Parma elleni 3-2-es győzelem után kitért Theo Hernández és Rafael Leao félidei lecserélésének okára, a meccs alakulására, a csapatszellemre és Strahinja Pavlovicra is.
„Nagyon szenvedélyesen rajongunk ezért a sportágért, a futballért és azzal a világos céllal vagyok itt, hogy a lehető legtöbb győzelmet érjek el ezzel a történelmi klubbal. Néha egy szóval többet mondunk ki. Egy család vagyunk. Néha még a saját fiaimmal sem vagyok túl kedves, de ezek a dolgok előfordulnak a pályán és végül nem számít. Ezeket megbeszéljük az öltözőben és ennyi. Egy csapattá kell kovácsolódnunk és azon vagyunk, hogy ez sikerüljön. A szellemiségünknek köszönhetően nyertük meg ezt a mérkőzést. Természetesen bizonyos dolgokban javulnunk kell, de ezen dolgozunk.” – mondta Conceicao a mérkőzés után a Milan TV mikrofonjainak.
„A Parma az első kaput eltaláló lövéséből gólt szerzett, mert Theo elcsúszott és előtte nem jutottak el a kapunkig. Volt 2-3 gólhelyzetünk, amit jobban ki kellett volna használnunk és gólt szerezni. Előfordulnak ilyen szituációk és meccsek, amikor az ellenfél először eljut a kapuig és ebből gólt szerez. Jobbnak kell lennünk, még keményebben dolgozni és akkor az ellenfeleink nem fognak ilyen könnyen helyzetbe kerülni. Én és a játékosok tisztában voltunk azzal, hogy a Parma egy jó csapat és számos remek játékosuk van. Itt Olaszországban minden mérkőzés nehéz.”
„Leginkább a mindennapi munkára fókuszálok, ez magabiztosságot, önbizalmat és jó morált ad. Aztán a munkának vasárnap látjuk az eredményét. Őszintén szólva nem lehet egész héten aludni, majd megnyerni a meccset. Mindenki nyerni akar és profiként nagyon fontos a mentális felkészülés minden egyes nap. A célok világosak, rajta vagyunk az ügyön és javítanunk kell a dinamikán illetve a játékunkon.”
Conceicao szavai a DAZN mikrofonjainak: „Calabria? Minden nap ideges vagyok…” – mondta mosolyogva. „Ilyen adrenalinnal és szenvedéllyel élem meg a futballt. Ezek jó hatással vannak rám, a mérkőzésből adódó szituáció volt. Ha egy fiam helytelenül viselkedik, akkor elmondom neki. Én ilyen vagyok, közvetlen és őszinte. Van, hogy egy szóval többet mondunk, ez nem probléma, sőt… Valójában mindig megvédem a játékosaimat és láthattuk, hogy a csapatszellemmel nyertünk.”
„Negyedik győzelem hátrányból felállva? Nem akarom, hogy hátrányba kerüljünk, szeretném hamarabb megnyerni a mérkőzéseket és kényelmes helyzetben lenni, azonban ez is a karaktert és a csapatszellemet mutatja. A szünetben hozott döntések a cserékről a csapat teljesítményének javítását szolgálják, függetlenül a játékos nevétől. Theo és Leao nagyon sokat adott a csapatnak az elmúlt időszakban. Nincs mit hozzáfűznöm. Mindketten fontos játékosok és Zágrábban játszani fognak. Ezek edzői döntések, azért fizetnek engem.”
„Véleményem szerint kissé hiányzik az egyensúly a támadójáték és a védekezés között, ezek összekapcsolódnak egymással. Néha az egész csapat dinamikájának kell lehetővé tennie, hogy a pálya utolsó harmadában gólhelyzetbe kerüljünk. Védekezésben javulnunk kell, a játékosok tudják, hogy hol kell nyomást gyakorolni az ellenfélre, de más apróságokra is szükség van.”
„Fofana eltiltása? Csalódott volt, mert egy fontos mérkőzést kell kihagynia. Én vagyok a hibás, mert én küldtem őt pályára és tudom, hogy a szurkolók számára fontos a győzelem a milánói derbin, de számomra ugyanolyan fontos volt ez a 3 pont is. Máskülönben azt kockáztattuk volna, hogy mindkét meccset elveszítjük.”
Conceicao a meccs utáni sajtótájékoztatón is beszélt a Calabriával való heves vitájáról.
„Nagy szenvedéllyel élem meg a mérkőzéseket. Túl sok volt az adrenalin. Volt egy játékhelyzet, amiről beszéltem Calabriával és volt néhány szó, ami szerintem túl sok volt. Mindenki fontos számomra, mint egy családban. Nincs szó képmutatásról, férfiként szemtől szembe elmondjuk a dolgokat egymásnak. Igaz, hogy nem volt szép, de ez normális a futballban. Nem a templomban vagyunk, hanem a pályán. Tisztáztuk a dolgokat.”
„Átigazolási piac? Meglátjuk… Nem blöffölök, de csak azokra a játékosokra koncentrálok, akik itt vannak a keretünkben. A Juve elleni meccs után azt mondtam, hogy szükségünk van valamire és nem hátrálok meg, szóval remélem, hogy még lesz valami több. Ha nem, akkor azokkal a játékosokkal megyünk harcba, akik itt vannak.”
„Pavlovic? Mindannyiukra kezdőként tekintek. Pavlovic jól dolgozott az edzéseken az elmúlt hetekben és látszott rajta, hogy nagy vágy van benne. Szeretem az ilyen szellemű játékosokat. Higgyék el nekem, hogy ha ez nem így lenne, akkor elmondanám, mint ahogy máskor is megtettem. Olyan csapatom van, amely elfogadta, hogy másképpen dolgozzon, mint korábban. Sok mindent megváltoztatunk, ez egy átmeneti időszak és egy kicsit szenvedünk. Ez normális dolog minden változás esetén.”
7 hozzászólás
Sajnos nem kicsit szenvednek, hanem negyon. Egyszerűen érthetetlen ez a pipogya vdekezés. Már remeg a lában, ha egy az egyben jönnek ránk. Theo teljesen szétesett véddekezésben. Az, hogy szívjuk a gólokat a Pioli korszakban indult el, nem lett úrrá rajta Fonseca sem, és egybelőte folytatódik az új edzőnél is. Messze állnak az ellenféltől, félnek kilépni rájuk. Az hogy felállt védelem ellen tanácstalanok vagyunk a támadásban is, szintén nem új történet. És a pontrúgások ! Rúghatunk 100 szögletet is egy meccsen…
Érdekes dolog ez..
Megnéztem, hogy is állunk kapott gólok terén. Mindössze 4 csapat kapott kevesebb gólt, mint a Milan.. Ez összességében talán nem is olyan rossz, legalábbis én rosszabbra számítottam..
Tény, hogy bizony van hova fejlődni védekezés terén, de sokkal nagyobb probléma van a gólszerzéssel..
Ott van az Atalanta. Több gólt kapott, mint a Milan, viszont szereztek közel 50(!!!!!) gólt. A Milan alig lépte túl a 30-at.. Ez hatalmas különbség..
Hatékonyabb támadójátékkal a védekezésünk is jobb lehetne..
A helyzetek többnyire megvannak, a befejezéssel vannak gondok..
Megnézem a Serie A góllövőlistát és két napi hideg élelem kell, mire megtalálom rajta az első Milan csatárt..
Ez a legnagyobb probléma!!!
Szerintem is sokkal komolyabb gondok vannak a támadójátékkal. A védelem nem tökéletes, de egész korrekt. A támadásoknál szerintem még csak nem is feltétlen a befejezésekkel van a fő gond, én több hibát érzek az utolsó passzoknál. Musah ennek kb az 50%-a. 😀 De Leaónak sem ez a fő erőssége pl. Nyilván a szezon nagy része Fonsecával telt, ahol pláne nem a befejezésekkel volt gond, hanem en bloc az egész támadásépítéssel, ebben most érzek azért javulást, ha nem is minden meccsen, de legalább félidőkre céltudatosabb a játékunk, és biztos vagyok benne, hogy ez idővel valamelyest javulni fog.
A védelemről meg annyit, hogy van 4 szerintem simán kezdő kaliberű belső védőnk, ami egyfelől remek, másfelől eléggé össze-vissza állnak fel, a kémia nehezen alakulhat így ki.
Azért erősen vannak gondok a befejezéssel is. Morata annyit van lesen, hogy még Pippo is elszégyellné magát…de igen az utolsó passzok is botrányosak, ki van játszva szinte teljesen a támadás erre eladják az utolsó labdát. Aztán jön a kontra és a gól. Nem mellesleg azért is sok gólt kapunk, mert futni kell az eredmény után.
Az még hagyján hogy eladják, de nem úgy adják el hogy mondjuk 20 centivel magasabbra sikerült és éppen nem éri el a center, hanem úgy hogy 10 méterrel odébb esik le mint ahol az ember van… Mindezt a 16-os széléről… Abate beadásaitól majdnem kikötöttem magam a vonatsínekhez anno, na azok a beadások ezekhez képest forintos labdák voltak. Szörnyű.
Örülök, hogy ezt behoztátok, mert abszolút groteszk, hogy mindenki a védekezés gyengeségeiről beszél, miközben támadóstatokban, és főleg a centerek teljesítményét illetően hihetetlen szar képet festünk. A középpálya Reijnders kivételével gyakorlatilag teljesen gólképtelen eközben, Bennacer, Fofana, Loftus-Cheek, Musah és Terracciano (amikor azt játszik) teljesen impotensek előre játékban idén. Közben a centerek is… hát még az a csoda, hogy egyáltalán így állunk.
Hasonlóan látom, mint az előttem szólók, van hova javulni támadásban. Viszont ahogy a legtöbb meccsünkön mostanában, most is meg voltak a lehetőségek a meccs első félidejében, de a 16-os előterében vagy belül elfogy a tudomány. Szokták mondani, hogy egy edző munkája a 16-ig tart, onnan már a játékoson múlik, hogy mit hoz ki az adott szituból. Itt viszont hatalmas gondok vannak, 10/9-szer rossz megoldás születik vagy egyszerűen nincs meg a koncentráció és tiszta ziccerben vérhólyagot rúgunk a labdára. És ahogy Anselmo kolléga is említi, nagyon hiányzik az olyan középpályás, aki rendre oda tud érni a kapu előterébe és veszélyt tud jelenteni…na nem a nézőkre.