Az édesapja révén horvát származású Christian Pulisic eddigi karrierjét magasságok és mélységek egyaránt jellemzik. Rekordok fűződnek az amerikai válogatott szélső nevéhez, három topligában is fel tud mutatni már remek szezonokat, ám amikor igazán csúcsformába lendülhetett volna, mindig jött egy sérülés. A tavaly óta az AC Milannál futballozó támadó reméli, hogy a következő idényekben már semmi sem fogja hátráltatni abban, hogy a pályafutása csúcsára érjen. Az alábbiakban a Büntető.com portálon megjelent írást közöljük Nádudvari Péter tollából.
Christian Pulisic a szüleitől örökölte a focilabda szeretetét: az édesapja, Mark profi teremfutball-játékos, majd edző volt; az édesanyja, Kelley pedig egyetemi csapatokban futballozott. A kis Christian hét évet élt Angliában, ahol a Brackley Town ifjúsági csapatában játszott.
„A szigetországban szeretett bele igazán a fociba a fiam, megszállottja lett a sportágnak. Amikor csak tehette, rúgta a bőrt” – mesélte az édesapa egy interjúban.
Miután a család visszatért Amerikába, Pulisic a Michigan Rush és a PA Classics csapataiban nevelkedett, 17 évesen pedig átigazolta a Borussia Dortmund.
Az édesapa elmondása szerint fia a német sztárcsapat szerződését leginkább a mentalitásának köszönhette.
„Christian soha nem zárkózott el a kemény munka elől, nem keresett kifogásokat. Az új kihívásoktól sem félt. És ez nem jellemző errefelé. Sok olyan játékost látni itt, aki nem így áll a sportághoz, mert Amerikában az emberek jelentős része kényelmes. […] Egy idő után pedig úgy gondoltuk, a fiunknak szintet kell lépnie, ezért elvittük Dortmundba. A megérzéseink azt súgták, jó döntést fogunk hozni.”
Rekord rekord hátán
Pulisic helyzetét megkönnyítette Németországban, hogy az édesapja a dortmundiak egyik ifjúsági csapatának edzője lett, így a tehetséges támadónak volt kire támaszkodnia a beilleszkedés időszaka alatt. A fiatal játékos üstökösként robbant be a futball világába: 2016 áprilisában ő lett a legfiatalabb külföldi, aki gólt rúgott a Bundesligában, egy hónappal később pedig ő lett a legfiatalabb, aki duplázott egy német első osztályú találkozón. Továbbá ő lett a klub valaha volt legfiatalabb góllövője a Bajnokok Ligájában, miután 2017-ben a Benfica elleni, 4–0-s dortmundi győzelemmel végződött nyolcaddöntőben megszerezte csapata utolsó gólját. Ami pedig az amerikai válogatottat illeti, ott is felállított egy rekordot: 2016. szeptember 2-án ő lett a legfiatalabb játékos a nemzeti csapat történelmében, aki gólt lőtt egy világbajnoki selejtezőn, 17 éves és 349 napos volt ekkor. Ezen a találkozón az Egyesült Államok a Saint Vincent és a Grenadine-szigetekkel csapott össze, 6–0-ra nyert, és Pulisic két gólt is szerzett.
A hangos sikerek mellett kudarcok is érték a még tinédzser Pulisicet. A szélső nagy csalódásként élte meg, hogy az amerikai válogatott nem jutott ki a 2018-as oroszországi világbajnokságra. A jenkik a 2017. október 11-én lejátszott Trinidad és Tobago elleni mérkőzésen bukták el a részvételt, és Pulisicet még az sem vigasztalta, hogy a csapata gólját ő szerezte. Egy interjúban kendőzetlen őszinteséggel beszélt az ezzel kapcsolatos érzéseiről.
„Őszinte leszek: nagyon magam alatt voltam az elmúlt hónapban. Elszomorított az a gondolat, hogy négy évig kell várnom arra, hogy megszűnjön a keserű szájíz, amit amiatt érzek, hogy nem jutottunk ki a vb-re. Négy év múlva tudom meg ugyanis azt, hogy kijutunk-e a következő világbajnokságra. Ez nagyon durva. Négy évről van szó, tudjátok? Úgy fog tűnni, mintha egy életen át tartana a várakozás.”
A 2018-2019-es szezonban pedig a klubjában élt át nehéz időszakot Pulisic. Kikerült a Borussia kezdőcsapatából, amihez a sorozatos sérülései is hozzájárultak. A posztriválisa, a csodatininek kikiáltott angol Jadon Sancho pedig remek formában játszott. Nem véletlen tehát, hogy a dortmundiak nem ragaszkodtak a szerződése meghosszabbításához. Viszont mindenképpen pénzt akartak látni belőle, és sikerült is eladniuk 2019 nyarán: a Chelsea 73 millió dollárt fizetett a játékjogáért.
„Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat”
Búcsúzásakor így összegezte a szélső a Németországban töltött időszakot:
„Ez volt életem legszebb öt éve. Annak idején nagyon nehéz döntés volt Németországba jönni. Tizenhat évesen el kellett hagynom a családomat, ráadásul úgy, hogy nem is beszéltem németül. Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat. De itt mindig megkaptam a támogatást. Az edzőkkel kezdődött. Először Hannes Wolffal, aki mindig segített. Aztán Jürgen Kloppal folytatódott, aki mindig törődött velem. Mint az összes többi edző. A csapattársaim is mindig befogadóak voltak, segítettek beilleszkedni a közösségbe. Ez pedig jó érzéssel töltött el.”
A londoniaknál is kijutott a jóból és a rosszból egyaránt Pulisicnek. A 2019-2020-as szezon első hónapjaiban akklimatizációra volt szüksége, ebben az időszakban inkább csereként számolt vele Frank Lampard vezetőedző. Amikor pedig jó formába lendült, elszakadt a combhajlító izma, majd a koronavírus-járvány miatt leállt a Premier League (is). Aztán, miután újraindult a futball Angliában, visszanyerte a régi formáját, de az Arsenal elleni, 2–1-re elvesztett FA-kupa-döntőben – amelyen ő szerezte a csapat gólját –, újra megsérült. A következő szezon is döcögősen indult számára a sérülése miatt: a teljes alapozást és az idény elejét is kihagyta, majd nehezen lendült formába. Ráadásul a Lampardot váltó Thomas Tuchel leginkább csereként számolt vele. A szezon végén viszont magasba emelhette a BL-serleget, miután a legrangosabb európai kupasorozat fináléjában csapata 1–0-ra legyőzte a Manchester Cityt.
A következő szezon elején ismét egy sérüléssel kellett megküzdenie, de a felépülését követően újra formába lendült, és amikor megkapta a bizonyítási lehetőséget Tucheltől, élt vele: 38 tétmérkőzésen – amelyeken 21-szer volt kezdő – nyolc gólt szerzett és öt asszisztot jegyzett. A válogatottal pedig kijutott a 2022-es világbajnokságra, így az említett négy évig tartó várakozás örömmel ért véget ért a számára.
„Voltak nehéz pillanatok, de sosem kételkedtem abban, hogy ki tudunk jutni a vb-re. Csodálatos csapatunk van, tele fiatal tehetséges játékosokkal. Az első selejtezősorozat sok mindenre felkészített, tudtam, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed, hogy minden összeesküdött ellened, de ezeken túl kell lendülni. Méghozzá csapatként. Ez sikerült nekünk és a saját kezünkbe vettük a sorsunkat. Sokat jelent nekem az, hogy játszhatok egy világbajnokságon. Az pedig, hogy ennek a csapatnak a tagjaként tehetem meg, egészen különlegessé teszi. Ezekkel a srácokkal együtt nőttünk fel, csodás, hogy mindezt együtt élhetjük át. Remélem, olyan élményekben lesz részünk, amelyeket sosem felejtünk el” – fogalmazott egy interjúban.
A katari tornán a jenkik 5 ponttal, a B jelű kvartett második helyét megszerezve továbbjutottak a csoportkörből – az Irán elleni, 1–0-s amerikai győzelemmel végződött mérkőzés gólját Pulisic szerezte. A nyolcaddöntő viszont már a búcsút jelentette nekik, Hollandia – a papírformát érvényesítve – 3–1-re felülmúlta őket.
A világbajnokság után Pulisic visszatért a Chelsea-hez, de nem volt sok oka az örömre a szezon hátralevő részében: csapata katasztrofális mélyrepülésbe kezdett, a londoniak csak a 12. helyen végeztek a Premier League-ben. Ráadásul Graham Potter, majd az őt váltó régi-új mester, Lampard sem bízott a szélsőben: Pulisic az utolsó hét fordulóban mindössze 33 percet játszott. A szezon végén viszont sikerek is érték a játékost: az amerikai válogatott 2022 után újra megnyerte a CONCACAF Nemzetek Ligáját, Pulisic pedig a torna legjobb játékosának járó trófeát is bezsebelte.
Soccer után calcio
A válogatottban és a Chelsea-ben mutatott teljesítményével – amikor játszott a londoniaknál, jó statisztikákat produkált – számos klub figyelmét felhívta magára a szélső, aki végül a Serie A egyik élcsapatához, az AC Milanhoz került. Voltak olyanok, akik féltették az új kihívástól a még mindig csak 26 éves labdarúgót, és szívesebben látták volna az amerikai bajnokságban, mert úgy vélték, ott biztosan rendszeres játéklehetőséget kapna. Landon Donovan, a jenkik 157-szeres válogatott legendája úgy véli, Pulisic szupersztár lehetett volna a Major League Soccerben, és csúcsformába lendült volna a 2026-os, részben amerikai rendezésű világbajnokságra.
„Három év múlva jön a hazai rendezésű torna. Ilyen lehetőség egyszer adódik az életben. Tudom, hogy mindannyian azt mondtuk, amikor a Chelsea-hez ment Puisic, hogy ott sokat fog játszani. De nem játszott sokat, leginkább mellőzték. Remélem, hogy a Milannál sokat fog játszani, de erre nincsen garancia. Az lenne a legrosszabb, ha kevés lehetőséget kapna és nem lenne jó formában a világbajnokságon való részvételhez” – nyilatkozta Donovan 2023-ban.
Pulisic hamar bizonyította, hogy alaptalanok voltak az előd aggodalmai, a 2023-2024-es szezon elejétől kezdve kulcsemberré vált Stefano Pioli csapatában. Egy interjúban hangsúlyozta, a remek rajtjának az egyik oka az, hogy hamar sikerült beilleszkednie a milánói együttesbe:
„Nagyon jól érzem magam, boldog vagyok. Tetszik az ország, kezdem megismerni az olasz kultúrát, a szurkolók pedig rendkívüliek. Azonnal befogadtak, érzem a támogatásukat, és sokat adnak nekem.”
Hozzátette, sokat segített neki, hogy ismerős arcokat is talált az öltözőben.
„Mindegyiküknek hálás vagyok, de leginkább Fikayo Tomorinak és Olivier Giroud-nak, akiket már a Chelsea-ből is ismertem. Ők ketten sok olyan tanáccsal elláttak, amelyek segítettek abban, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. […] Annak is örülök, hogy itt játszik a válogatottbeli csapattársam, Yunus Musah.”
Azt is elmondta, sokat számít neki, hogy Pioli rendszeresen foglalkoztatja.
„Ő kiváló edző, mellette pedig nagyszerű ember. Arra ösztönöz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és ha hibázom, akkor segít és bátorít. Érzem a bizalmát, ami nagyon fontos a számomra. Boldog vagyok, hogy ő az edzőm.”
Az idény végén a Milan a második helyen végzett a Serie A-ban, amiben Pulisicnek elévülhetetlen érdemei voltak: a szélső 36 mérkőzésen 12 gólt szerzett és 9 asszisztot jegyzett.
Ami pedig a jelenlegi szezont illeti, a milánóiak eddig nem tudták ott folytatni, ahol az előző idényben abbahagyták: a csapat – a nyártól immár Paulo Fonseca vezetésével – csak a hatodik helyen áll a bajnokságban, a Bajnokok Ligája-szereplését pedig két vereséggel kezdte. Pulisic formájára azonban nem lehet panasz: a Serie A-ban hét mérkőzésen öt gólt és két asszisztot jegyzett, a BL alapszakaszának első fordulójában pedig betalált a Liverpool kapujába. Úgy tűnik tehát, hogy csapatával ellentétben a támadó átmentette az új szezonra a korábbi formáját, és továbbra is remek teljesítménnyel örvendezteti majd meg a Milan és az amerikai válogatott szurkolóit – hacsak nem szól közbe egy újabb sérülés…