Nyolcaddöntő: A Milan a Slavia Prahával játszik

Ennél jobb ellenfelet nem biztos, hogy kaphattunk volna, talán a másik cseh csapatot. Nem is kell messzire utaznia a Milannak, hazai pályán jó eredményt elérve akár lehet egy ugyanolyan forgatókönyv is, mint a Rennes elleni párharc. Ettől függetlenül az ilyen egyértelműnek tűnő párharcok meg meccsek mindig veszélyesek. A legtöbb kisebb csapat élete lehetőségét látja abban, hogy egy Milan vagy Liverpool ellen játszhat. Persze sokszor lefagynak, de nem ritka a meglepetés. A Milannak meg a nagy örömködés közepette ott a nyomás, hogy ha nem akar leégni, akkor tkp. simán tovább kellene jutnia a negyeddöntőbe. Nem szabad lenézni a cseheket, annál is inkább, mivel van pár hasonló erejű csapat a bajnokságban is, amely ellen szenvedett a Milan.

A többi lehetséges ellenfél közül csak egyre térnék ki. Bár nagyon örülök, hogy nem őket kaptuk, úgy vélem, a Leverkusen túl van egy kicsit misztifikálva. Kiváló idényt mennek, innen már meglepetés lenne, ha nem lennének bajnokok, de azért érdekes, hogy amikor a Bayern nyerte/nyeri a bajnokságot, a legtöbben legyintenek, mondván, nem olyan nagy szám a Bundesliga, könnyű a Bayernnek. Most a Leverkusen magabiztosan vezeti a bajnokságot, de egy teljesen ötlettelen, koncepciótlan, fogalmatlan edzővel rendelkező Bayern előtt (azaz még így is tkp. simán másodikok Tuchelék), és ódákat zengenek róluk. Félreértés ne essék, elismerésre méltó, amit csinálnak, de az elismerés mértéke szerintem túlzó.

A Bayern salátástálai esetében a többségi vélemény az szokott lenni, hogy egy egycsapatos bajnokságot tudtak megnyerni. Xabi Alonso remek csapatot épített, jó focit játszik a Bayer, mégis túlzásnak érzem ezt a nagy leborulást előttük. Úgy gondolom, ez nem kis mértékben szól annak, hogy egy nem akármilyen sorozatot fognak megszakítani a gyógyszergyáriak (úgy tudom, top bajnokságokban sosem volt olyan, mint amit a Bayern csinált); az is növeli az elismertségüket, hogy még sosem voltak bajnokok, ráadásul úgy nyerhetik az elsőt, hogy veretlenek maradnak. Van valami új iránti vágy, reménykedés is sokakban, hogy végre nem megint a müncheniek nyernek, és persze Xabi Alonsónak is sokan drukkolnak, elvégre sok év után ő az az új arc, aki potenciális sztáredző lehet, azaz beállhat a Mourinho, Guardiola, Villas-Bojas, Conte, Klopp, Tuchel, Pochettino stb. sorba. Közülük sokan nem futották (még?) be azt a karriert, amit vártak tőlük, most – a kis Knézyvel szólva – „a másik Xavi, Alonso” lehet „az új remény”. Kellene is az európai klubfocinak egy új arc az Ancelotti, Guardiola, Klopp trió mellé.

Egyébként úgy gondolom, hogy a Milan, amennyiben továbbjut a csehek ellen, a következő körben egy El-esélyest fog kapni.

Egyébként nem tudom, miért nem lehet ezeket a sorsolásokat lerövidíteni. Ebben a körben még azonos nemzetek csapatait nem lehetett összesorsolni. Rendben, de miután most megvoltak a nyolcaddöntős párosítások, mi a francért nem lehetett egy ágrajzot is összerakni, ha a negyeddöntőben már bárkivel összesorsolhatják a továbbjutókat?! Mi a fenének kell megint a bohóckodás, minek kell újra elutazniuk a csapatok képviselőinek Nyonba arra a kb. 5 percre, amíg kihúzzák a negyeddöntős párokat?