Olivier Giroud, a Milan világbajnok csatára a Le Journal de la Dimanche francia lapnak nyilatkozott. A 37 esztendős futballista elárulta, hogy nem szab határokat és addig folytatni akarja a futballt, amíg a teste engedi. Olivier a nyilatkozatában kitért a Paris Saint-Germain elleni góljára, a Genoa elleni kapus szerepére, a példaképére, a szezonbeli céljaira és a jövőjére is.
„Nem vagyok örökkévaló. Amíg a testem engedi, megpróbálom feszegetni a határokat, még akkor is, ha nem állítok korlátokat magam elé. Szeretném a lehető legjobban érezni magam. Nagyon szeretem ezt a sportot és még nem állok készen arra, hogy befejezzem. Még mindig van üzemanyagom.” – mondta Giroud.
A JÖVŐJÉRŐL A MILANBAN
„Maradni szeretnék a Milanban. A jelenlegi szerződésem 2024 júniusáig szól, de még nem beszéltem a klubbal, ellentétben a sajtóban megjelent állításokkal. Itt szeretném folytatni és hiszem, hogy minden megvan bennem, ami ehhez szükséges. Még mindig hasznos tagja lehetek a csapatnak. Már a 2000-es években is rajongtam a Milanért és egy áldás volt számomra, hogy csatlakozhattam a klubhoz. Amit sikerült elérnem a karrierem alatt, az messze túlmutat a gyerekkori álmaimon. Semmit nem bántam meg. Mindent ugyanúgy csinálnék.”
A NÉPSZERŰSÉGÉRŐL OLASZORSZÁGBAN
„Még soha nem láttam ehhez foghatót. Az olasz szurkolók hihetetlenek és tényleg megvan bennük a szenvedély illetve a szeretet a klub iránt. Személy szerint megpróbálok egyszerű és természetes lenni. Senki sem tökéletes, messziről sem… Mindannyian követünk el hibákat. Még én is, hiszen Leccében megkaptam a második sárga lapot, miután rosszul reagáltam. Még ha nem is sértegettem a játékvezetőt, akkor is mindig vannak olyan pillanatok, amikor vissza kell fognunk magunkat. Ez is mutatja, hogy én is emberből vagyok. Persze nekünk játékosoknak példamutatónak kell lennünk.”
AZ OLASZ SZÁRMAZÁSÚ NAGYMAMÁIRÓL
„Antonia, aki még mindig itt van velünk és Yvonne, aki már sajnos nincs köztünk. Yvonne Bergamóból származott, Antonia pedig Velencéből. Tehát olasz származású vagyok.”
A PSG ELLENI GÓLJÁRÓL
„Ez egy szép gól volt, amellyel újra versenyben vagyunk a csoportkörben. Fontos volt, hogy megnyerjük a Paris Saint-Germain elleni mérkőzést, hogy esélyünk legyen a legjobb 16 közé jutásért. Most már minden rajtunk múlik. Ha megnyerjük a hátralévő két mérkőzésünket a csoportkörben, akkor továbbjutunk. Az olaszoknak és különösen a Milannak különleges története van a Bajnokok Ligájában, amelyet eddig 7 alkalommal nyert meg a klub. Amikor pályára lépsz a San Siróban a nemzetközi porondon, érzed, hogy valami történik. Az előző szezonban az elődöntőig jutottunk és reméljük, hogy idén a lehető legmesszebb sikerül jutni, de nagyon nehéz lesz, mert nagy a konkurencia.”

A GENOA ELLENI DRÁMAI MECCSRŐL
„Mindazok ellenére, amiken a pályafutásom alatt keresztül mentem, ez valami egyedülálló volt. Soha nem kerültem ehhez hasonló szituációba. Más érzés volt védeni, mint gólt lőni. Ugyanolyan élvezetes pillanat volt, hatalmas büszkeséggel és adrenalinnal. A szívem hevesen vert és hatalmas öröm volt bennem, hogy azzal a kamikaze mentéssel kissé megmentettem a csapatot. Nem volt túl szakszerű védés, de nagyon hatékony volt. Nagyon örültem a csapat sikerének.”
A KAPUS VÁLASZTÁSRÓL
„Ketten voltunk, Pulisic és én, de ő csak 175 cm magas… Christian azt mondta, hogy ő akar beállni. Nem mondom azt, hogy ő nem teljesített volna jól a kapuban, de a magasságom miatt több helyet tudtam levédeni a kapuban. Jobb egy magasabb játékost beállítani a kapuba, ezért a stáb azt mondta nekem: »Gyerünk, Oli! Vedd fel a kesztyűt!« Nagyon kicsinek éreztem magam, amikor a tizenhatos vonalánál szabadrúgást végzett el az ellenfél. A kapuban sebezhetően érzed magad és a kesztyűk túl nagyok voltak a kezemre. Mike keze nagyobb, mint az enyém. Készítettek nekem egy bekeretezett képet a mérkőzés feliratával és a dátummal. Ez gyönyörű és örökké egy emlék marad. Hét-nyolc éves koromban kapusként védtem, amikor a barátaimmal játszottam, de csak szórakozásból. Tetszett, még akkor is, ha jobban szeretek gólt lőni. Ezt megelőzően hivatalos mérkőzésen még soha nem viseltem kapuskesztyűt.”
A FRANCIA VÁLOGATOTTBELI GÓLREKORDRÓL
„Tudom, hogy Griezmann és Mbappé keményen harcolnak, hogy utolérjenek engem, szóval tovább kell hajtanunk egymást. Tizenegyesek? Azt hiszem, hogy a vb-döntő óta nehéz Kyliannal tárgyalni a tizenegyesekről. Úgy gondolom, hogy 2012 óta körülbelül 30 büntetőből kettőt rontottam el, ez elég alacsony hibaszázalék.”
A CSATÁROK MENTALITÁSÁRÓL
„A türelem nagyon fontos erény egy futballista és egy csatár számára, különösen azért, mert elvárják tőle, hogy gólokat szerezzen és meghatározó legyen. Nemrég 5 egymást követő bajnoki meccsen nem lőttem gólt a Serie A-ban és már kezdtem érezni a hatását. Az újságírók már egyből kérdezősködtek. A kapusok kapott góljai és a támadók gólképtelensége a legnehezebb dolog a futballban. Ez az a két poszt, ami a legtöbb kritikának van kitéve, szóval türelmesnek illetve mentálisan erősnek kell lenni. Nem szabad csüggedni és mindig hinni kell abban, hogy a rossz idő után mindig kisüt a nap.”
AZ ARANYLABDÁRÓL
„Ez valami egészen elérhetetlen dolog számomra azokhoz a játékosokhoz képest, akik ott vannak. A gyerekeim már megkérdezték tőlem, hogy ha Messinek és Ronaldónak van, akkor nekem miért nincs Aranylabdám.”

A GYEREKKORI PÉLDAKÉPEIRŐL
„Amikor 1998-ban elkezdtem szurkolni a francia válogatottnak, Zidane-nak köszönhetően mindannyian elkezdtünk álmodozni. Ő volt a mi hősünk. Aztán ahogy felnőttem, ott volt a francia játékosokból álló Arsenal. Nagyon vonzott a Premier League és az, amit Wenger véghez vitt. Nyilvánvalóan ott volt Henry is. Mégis Shevchenko volt az a játékos, aki a legjobban inspirált engem. Ő egy olyan csatár volt, aki mindent meg tudott csinálni és jobb lábbal, bal lábbal illetve fejjel is gólt tudott szerezni. Inspirált Jean-Pierre Papin is. Nagyon szeretem az akrobatikus mozdulatokat és az ollózós rúgást. Ő volt az egyik olyan játékos, aki ezt a technikát a legjobban elsajátította, ráadásul francia volt és játszott a Marseille-ben illetve a Milanban is.”
A LEGFONTOSABB GYŐZELMEIRŐL
„A 2018-as világbajnoki cím. Klubszinten nehéz választani, mert sok csúcspont volt a karrieremben. A Montpellier-vel nyert francia bajnoki címet és a Milannal nyert Scudettót mondanám. Rendkívüli érzelmek voltak. Megnyertem az Európa Ligát, a Bajnokok Ligáját, négy alkalommal az FA-kupát és a Community Shieldet is, de a fő célom a bajnokság volt. A Montpellier sikerében az volt a kivételes, hogy semmit sem terveztünk és nem voltunk a bajnoki cím esélyesei. Végül minden jóra fordult. A Milannal kapcsolatban pedig az volt a rendkívüli, hogy 11 évig egy egész generáció úgy nőtt fel, hogy nem volt bajnok a csapat.”
A SZEZONBELI CÉLJAIRÓL
„A célom az, hogy nagyszerűen zárjam a szezont a Milannal és megnyerjük a második csillagot, ami egyet jelentene a klub történetének 20. Scudettójával. Nem lesz könnyű, de hiszünk benne. Továbbá az a cél, hogy jól teljesítsünk a Bajnokok Ligájában, nyerjük meg az Európa-bajnokságot a francia válogatottal, aztán meglátjuk.”
A JÖVŐJÉRŐL
„Ezt a kérdést nyilvánvalóan már sokszor feltették. A futball a szenvedélyem, úgyhogy azt gondolom, hogy maradni fogok a labdarúgás világában. Nem hiszem, hogy edző leszek, legalábbis egyelőre nem. Az edzősködés egy nagyon megterhelő munka, ehhez nincs meg bennem a vágy és nem tudom, hogy lesz-e valaha energiám vagy akaratom. Szeretnék sportigazgató lenni, amely sok dologra hatással van egy klubnál. De a dolgok még változhatnak.”