Ibrahimovic szavai a Milanról, a karrierjéről és Raioláról

Zlatan Ibrahimovic, a Milan korábbi legendás csatára néhány nappal ezelőtt a trentói sportfesztivál vendége volt és komolyabb hangvételű nyilatkozatot adott, amelyben beszélt többek között a pályafutása szakaszairól, Mino Raioláról, a 2010-es Milanba igazolásáról, a távozásáról, a Bajnokok Ligájáról és a 2022-es Scudetto megnyeréséről is. Zlatan reagált Rafael Leaóra, Paolo Maldini távozására és kissé odaszúrt a tehetségét és a benne rejlő potenciált eltékozló Mario Balotellinek.

A GYEREKKORÁRÓL
„Rengeteget rosszalkodtam, mint minden gyerek. Mindig futballoztam és bárhová is mentem, mindig magammal vittem a labdámat és fociztam, még akkor is, ha mindenki azt mondta, hogy nem vagyok tehetséges. Ez volt az energiám, az adrenalinom. Olyan dolgokat is csináltam, amiket nem lett volna szabad, de az ember tanul és fejlődik. Idővel érettebbé válsz és több tapasztalatod lesz. Most már van két gyerekem, de az identitásom ugyanaz maradt. Másképp csinálom, eleganciával.”

VAN BASTENRŐL
„Az elején nagyon nehéz volt, mert mindenki azt várta tőlem az Ajaxnál, hogy én leszek az új Van Basten, de én még nem voltam azon a szinten, hiszen az volt az első kalandom Svédországon kívül. Egyedül voltam egy nagy nyomással, rekordösszegért igazoltam az Ajaxhoz és minden nap varázslatot vártak tőlem, de nem álltam készen. Ez az összehasonlítás Van Bastennel nyomasztott és nem volt egyszerű. Ez majdnem arra késztetett, hogy visszamenjek Svédországba, azonban soha nem adtam fel és hittem magamban. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben nem csak rajtad múlik, de apránként erősebb lettem, főleg mentálisan. A második évem már jobban ment és a harmadik évben mindenkit felülmúltam.”

MINO RAIOLÁRÓL
„Vele kezdődött a karrierem. A harmadik évemet tapostam az Ajaxnál, amikor találkoztam Minóval. Arrogánssá váltam és ő is az lett. Egy idő után feladtam, mert szükségem volt Minóra és három hónap után elvitt a Juventushoz. Az első találkozásunk egy sushi étteremben volt. Szép autóval, szép órával és szép ruhában érkeztem, bementem Minóval és ő leadta a rendelését. Annyi ételt rendelt, mintha nyolcan lettünk volna és azt mondta: »Én fizetem, ne aggódj!« Sok mindenről beszélgettünk és elővett egy papírt, amelyen a többi csatár, Vieri, Sheva, Inzaghi statisztikái szerepeltek. Nekik egészen más gólszám volt a nevük mellett, mint Ibracadabrának. Az én statisztikám 20 mérkőzésen 5 gól volt. »Ilyen statisztikával mégis hová vigyelek?« – kérdezte tőlem. Azt válaszoltam, hogy jobb statisztikával még anyám is el tudna adni, ezért kellett Mino, hogy csodát tegyen. Egy fantasztikus embert ismertem meg benne. Olyan lett nekem, mintha az apám, a barátom és a tanácsadóm lenne. Mindenes volt. Amit az évek során átéltem, azt vele együtt éltem át és minden nap beszéltem vele. Együtt fejlődtünk a karrierünk során, együtt lettünk erősek. Ő a saját szakmájában mindenkinél jobb lett, én pedig a sajátomban szintén. Még egy dolog arról az ebédről, feltett egy kérdést nekem: »Ki akarsz lenni? A legjobb vagy a leggazdagabb futballista a világon?« Azt feleltem, hogy a legjobb. Erre így ő reagált: »Helyes… Mindig a legjobb lesz a leggazdagabb.« Ilyen volt Mino. Az életének utolsó szakaszában szinte minden nap találkoztunk. Nem könnyű, amikor nehéz helyzetben látsz valakit. Rengeteg érzelem volt és mindig el akartam terelni a gondolatait a betegségéről. Energiát és pozitivitást vittem neki ahelyett, hogy a betegségéről beszéltem volna. Mindig másokra gondolt és nem magára. Mindig a játékosok mögött állt, ők voltak az elsők és csak utána következett ő maga. És ez így volt az utolsó hónapjaiban is. Mindenki elé helyezett engem, nem pedig saját magát. Azt mondta, hogy csináljam azt, ami boldoggá tesz. Nagyon erős volt.”

FABIO CAPELLÓRÓL
„Azt akarta, hogy hatékonyabb és közvetlenebb legyek a kapu előtt, mert egy csatár számára a góllövés a legjobb módja annak, hogy segítse a csapatot. Minden nap dolgoztunk a befejezéseken a kapu előtt. Rám állította Thuramot és Cannavarót az edzésen és így dolgoztunk 6 hónapig. Van Bastenhez is hasonlított Capello engem és azt mondta, hogy technikailag jobb vagyok nála, de ő jobban mozog a tizenhatoson belül. Minden innen indult. Trezeguet intelligens volt és azt mondta, hogy végigvihetem a labdát a pályán, azt csinálok, amit akarok, de elöl várni fog rám. Kezdetben Olaszországban sok volt bennem az adrenalin, mert meg akartam mutatni, hogy ki vagyok. Azt vettem észre, hogy a játékomból hiányoznak a gólok, míg Trezeguet mindig betalált az ellenfél kapujába. Aztán megértettem, hogy Olaszországban milyennek kell lennie egy támadó mentalitásának: gólokat kell lőnöd! Jól kell játszani és gólt szerezni. Ezért azt mondtam Trezeguet-nek, hogy most már én is várok rá elöl.”

A JUVENTUSRÓL
„A Juventusnak 38 bajnoki címe van, nem 36. Minden nap harcoltunk az összes mérkőzésen és a pályán nyertük meg a bajnoki címet. Mindenki tudja, aki tagja volt annak a csapatnak, hogy bebizonyítottuk, hogy mi voltunk Olaszország legjobb csapata. Ezért mondom azt, hogy 38 bajnoki címük van.”

A 2006-OS KLUBVÁLTÁSÁRÓL
„Mino [Raiola] az Interrel és a Milannal is tárgyalt. Közelebb álltunk a Milanhoz, aztán a csapatnak Bajnokok Ligája-selejtezőt kellett játszania és arra kértek, hogy várjak, hogy kiderüljön, hogyan alakul a helyzet. Abban a pillanatban az Inter lépett és gyorsan cselekedett, a Milan előtt lezárták az üzletet. Mino azt mondta, hogy az első klub fog megszerezni engem és az Inter gyorsabb volt.”

MARIO BALOTELLIRŐL
„Rengeteg lehetőséget kapott, hogy kihasználja a tehetségét, de egyszer sem élt vele. Nagyon sokan vannak, akik csak egyetlen lehetőséget szeretnének kapni, míg ő minden lehetőséget elszalasztott, amit kapott. Leao és Balotelli? Nem, nem… Össze sem lehet hasonlítani őket. Ha Rafa gólt szerez sarokkal a Newcastle ellen, akkor egy zseni. Csak a zseniális játékosok ismerik fel, hogy mit kell tenniük abban a helyzetben. Ezért van Leao ott a pályán és Balotelli pedig a lelátón.”

A BAJNOKOK LIGÁJÁRÓL
„A Barca nagyon erős és domináns volt, akkor volt a legnagyobb lehetőségem arra, hogy BL-t nyerjek, de potenciálisan minden klub, ahol játszottam, megnyerhette volna a Bajnokok Ligáját. Erősebb játékos voltam az Interben, mint a Juventusban, ez egy normál fejlődési folyamat volt. Komplettebbnek éreztem magam, de nem a legjobbnak. Azt tettem, amit tennem kell és a lehető legjobb módon segítettem a csapatot. Mancini bizalmat és felelősséget adott, aztán Mourinho megérkezett. Ő teljesen más volt, mint Mancini, de azt éreztem, hogy apránként fejlődöm a céljaim elérése érdekében. Amikor ott játszottam, a Juventusban is megvolt a potenciál a Bajnokok Ligája megnyerésére, de nem sikerült. Mielőtt az Interhez mentem, a csapat 17 évig nem nyert Scudettót, ezért úgy gondoltam, hogy ha oda megyek és nyerek, akkor történelmet írok a klubbal. Sok csapatot láttam, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját, de bajnokságot nem nyert.”

AZ FC BARCELOINÁRÓL
„Szerencsés voltam, hogy olyan trófeákat nyertem, amelyeket korábban nem. Egy álom volt a Barcelonába menni, mindenki a Barcáról beszélt. Azt gondoltam, hogy ha ott játszom, akkor a világ legjobb csapatában vagyok. Nagyon izgatott lettem, amikor a Barca hívott. Az Internél a legjobbamat nyújtottam, de még jobban fejlődni akartam és ki akartam próbálni más kihívásokat, hogy próbára tegyem magam. Ez egy kihívás volt önmagammal szemben. Egész életemben egy helyen játszani jó, de látni akartam, hogy meddig juthatok el. Az első hat hónapom Barcelonában jól ment, majd a második hat hónapban megváltozott a gondolkodásom. A pályán nem sok dolgot vittem véghez, de fejben erősebb lettem. Keresztül kell menned nehéz időszakokon ahhoz, hogy erősebbé válj. Ha mindig csak jó dolgok történnek és aztán jön egy csapás, akkor nem állsz majd készen arra, hogy kilábalj a nehéz helyzetből. A Barcában az Inter elleni BL-elődöntő nem volt könnyű. Milánóban 3-1-re kikaptunk, de a VAR-ral más lett volna a helyzet és ezek nem kifogások. Aztán hazai pályán 1-0-ra nyertünk, de ilyen a futball. Vannak jó és rossz időszakok.”

A TAKTIKÁRÓL
„Ez nem fontos, mert a taktikát később is megtanulhatjuk, de a futball alapjait nem lehet később, mert azt fiatalon sajátítod el.”

A MILANBA IGAZOLÁSÁRÓL
„Nem volt könnyű időszak számomra, az edző mindenáron el akart adni a Barcelonában. Aztán jött a Gamper kupa a Milan ellen és a klub egyeztetett Minóval. A pályára lépés előtt az öltözőfolyosón voltunk és az összes Milan-játékos azt mondta: »Meccs után jössz velünk vissza Milánóba!« Nesta, Pirlo, Ronaldinho… mindannyian ezt mondták. A meccs után Dinho bejött az öltözőbe, megfogta a kezem és azt mondta: »Gyere, menjünk haza!« Nem akartam Helenát nyugtalanítani ezekkel a dolgokkal, mert a futballban sok a szóbeszéd. Galliani eljött hozzánk és Helena nem tudta, hogy ki ő. Azt válaszoltam, hogy ő a Milan nagyfőnöke. Megkérdezte, hogy mit akar tőlünk és azt válaszoltam: »Azt akarja, hogy menjünk a Milanba.« Erre Helena: »És akkor mégis mire várunk?« Végül Gallianiék megegyeztek a Barcelonával és este elmentünk vacsorázni. Galliani elővette a hitelkártyáját, de nem működött. Ez már az átigazolásom megkötése után volt. Azt mondtam neki: »Elkészült az üzlet, ugye? Majd én fizetek!«”

SILVIO BERLUSCONIRÓL
„Jó volt a kapcsolatom Berlusconival, volt egy aurája. Ha belépett egy szobába és még ha nem is láttad őt, akkor is érezted, hogy itt van valami. Nagyon tiszteltem őt. Karizmatikus volt, ő volt Mr. Milan. A klub megvásárlása után megváltoztatta a futball és a Milan történetét. Berlusconi volt az, aki visszahozta a boldogságomat a barcelonai nehéz időszakom után. Neki köszönhetem, hogy a Milan játékosa lettem. Aztán onnantól kezdve kialakult egy kapcsolat közöttünk és gyakran beszélgettünk sok dologról. Ő megmondta, hogyan kellene játszanom és mozognom a pályán. Motivált engem emberileg és futballistaként egyaránt.”

A PSG-HEZ IGAZOLÁSÁRÓL
„Nehéz volt, mert az első időszakom a Milannál újra boldogságot adott nekem. Nem akartam elköltözni Milánóból. Tudom, hogy zajlanak a nyári átigazolási időszakok, ezért mielőtt nyaralni mentem, egy találkozót kértem Gallianitól. Ő igent mondott és a találkozón azt mondtam neki: »Kérem, ígérje meg, hogy nem fog eladni. Nem akarom elhagyni a Milant, boldog vagyok itt és a családom is jól érzi magát.« Ő azt válaszolta: »Rendben, ne aggódj!« Három hét múlva, amikor éppen nyaraltam, Mino felhívott. Nem tudtam felvenni a telefont és egy óra alatt 10 nem fogadott hívásom volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy valami gond van. Felhívtam Minót és azt mondtam: »Nem akarok menni sehova.« Erre ő: »A PSG-vel már minden el van intézve.« Én visszakérdeztem: »Mi, a PSG? Nem, nem… Jól vagyok a Milanban.« Eladtak engem és Thiago Silvát egy csomagban, már kész volt a megállapodás. Mielőtt eligazolsz egy klubhoz, elképzeled, hogy fog állni rajtad a mez és hogyan rúgsz gólokat abban a stadionban. Aztán beszéltem Leonardóval: »A PSG idegenben egy kétezer férőhelyes stadionban játszik, ott nem érzem az adrenalint.« Azt felelte, hogy néhány mérkőzés ilyen lesz. Párizsról nem sok mindent lehet mondani. Végül igent mondtam, de néhány záradékot tettem a szerződésembe, hogy hülyének nézzenek és ne írják alá. Húsz perc múlva szóltak, hogy oké, mindent teljesítenek. Szóval álltam a szavamat és aláírtam. A szerződésbe foglalt kérések után Mino azt mondta: »Te tényleg kértél egy biciklit a szerződésedben?« Válaszoltam, hogy igen… És végül megkaptam a biciklit.”

A MANCHESTERI KALANDJÁRÓL
„35 évesen mentem Angliába. Változást akartam a PSG-nél töltött négy évem után. Akkoriban mindenki a Unitedről beszélt, mert Mourinho oda ment. Felhívott és én igent mondtam. A Manchester United a világ top 5 klubja között van. Előtte tanácsot kértem másoktól és mindenki azt mondta, hogy ne menjek oda, mert ha rosszul teljesítek, akkor kockára teszem a karrieremet és kitörlődhet a múltam. Felhívtam 5 játékost és mind az öten nemet mondtak. Én igent mondtam és mentem Angliába. Amikor ilyen helyzet adódik, akkor az még jobban feltüzel. Inkább a tűzön járok, mint a vízen, ezt csak én tudom megtenni. A sok nemleges válasz még jobban motivált. Angliában nagyon sokan utáltak. Azt mondták, hogy arrogáns vagyok és soha nem lövök gólt angol csapatok ellen. Három hónap eltelte után mindannyian a rajongóim lettek.”

AZ ANGLIA ELLENI OLLÓZÓS GÓLJÁRÓL
„Olyan volt, mint Leao helyzete a Newcastle ellen. Ha gólt lőtt volna, akkor az egész világ róla beszélne, hogy csak ő képes erre és csak ő tud így gondolkodni. Amikor láttam, hogy a kapus kifutott Anglia ellen, azt gondoltam, hogy megpróbálom becsapni őt egy mozdulattal. Aztán az volt a fejemben: Vagy zseni vagyok, vagy nem… Gólt lőttem és onnantól kezdve minden felrobbant. Ha nem sikerült volna, akkor mindenki azt gondolta volna, hogy mi a fene volt ez. Pontosan ugyanúgy, mint Leao esetében.”

LIONEL MESSIRŐL
„Örülök, hogy az Egyesült Államokba ment, mert így legalább az emberek újra futballt nézhetnek. Miután elhagytam Amerikát, utána visszamentek baseballt nézni.”

A 2022-ES SCUDETTO GYŐZELEMRŐL
„Ez volt az a bajnoki cím, amely a legnagyobb elégedettséggel töltött el. Egy olyan helyzet volt, amikor a csapat nem volt favorit és még csak a legjobb négy közé sem vártak minket a bajnokságban. Olyan játékosaink voltak a csapatban, akik nem voltak szupersztárok. Nem olyan csapat volt, amilyet megszoktam, hiszen mindig olyan csapatokban játszottam, amelyek favoritok voltak. Az a Milan ennek az ellenkezője volt. Nem volt egyértelmű, hogy eladják-e a klubot vagy sem, lesz-e új igazgató vagy sem, lesz-e új edző vagy sem és ott volt a világjárvány is. Mi mindig egységesek voltunk és azt mondtuk, hogy lépésről lépésre fogunk haladni az előrelépés érdekében. Akik mentálisan készen álltak áldozatot hozni, azok maradtak, míg akik nem álltak készen, azok elmentek. Aztán apránként összeállt ez a csapat. Korábban még soha nem volt ilyen erősen egységes csapatom. Nagyon erős atmoszféra volt. Nem voltak jelenségek, csak én. Nem voltak sztárok, de mindenki arra használta a kialakult helyzetet, hogy fejlődjön és a mellette lévő csapattársa is jobb legyen. Az az év, amikor zárt kapuk mögött szurkolók nélkül játszottunk, sokat segített abban, hogy nyomás nélkül fejlődjünk. Több időnk volt arra, hogy felérjünk a csúcsra és amikor ez megtörtént, visszatért a közönség a stadionba és ez extra lökést adott nekünk. Ez egy olyan csapat volt, amely napról napra erősebb lett. Mások azt mondták, hogy szerencsénk volt, meg bla, bla, bla… De végül mi zártunk az első helyen. Amikor valami nagyszerű dolgot viszel véghez, akkor azt látod és érzed másokon. A Sassuolo elleni meccs után bementünk az öltözőbe és elmentem zuhanyozni. Két-három játékos sírt, a szakmai stábból is sírtak. Ebben a pillanatban tudatosul benned, hogy mit tettél. Ez olyasmi volt, amiben senki sem hitt rajtunk kívül. Amikor visszatértem a Milanhoz, az első sajtótájékoztatón azt mondtam, hogy visszavezetem a Milant a győzelemhez. A bajnoki cím megnyerésekor rájöttem, hogy ezt sikerült véghez vinnem. Az elégedettség más volt. Megkérdeztem a csapattársaimtól, hogy hányan játszottak a Bajnokok Ligájában vagy esetleg ki nyert már valamilyen trófeát. Alig volt olyan, aki felemelte a kezét. Abban a szezonban éreztük, hogy nyerhetünk. Súlyos sérülésem volt, de közel maradtam a csapathoz. Amikor ünnepeltünk a városközpontban, ott volt Tomori, aki a Chelsea-vel már nyert trófeát. Azt mondtam neki, hogy itt a Milanban nyerni teljesen más dolog és azt válaszolta, hogy teljesen igazam van.”

SANDRO TONALIRÓL
„A Bresciából érkezett és az volt az álma, hogy a Milan játékosa legyen. Az első évben túlságosan olyan volt, mint egy rajongó. Azt mondtam neki: »Elég, többé már nem vagy rajongó, hanem egy vagy közülünk.« A csapatban nincs szükség rajongókra, nekünk kell boldoggá tennünk őket. Aztán a második évben felszabadult lett és szárnyalt, nagyon fontossá vált számunkra. Már a Bresciában is láthattuk, hogy erős játékos. Sokan nem értik meg, hogy egy topklubban játszani teljesen más. Más nyomás, mentalitás és célok vannak. Ha egy játékos nem tudja a legjobb formáját nyújtani, akkor az nem jelenti azt, hogy elveszítette a tehetségét, hanem csak időre van szüksége. Rajtunk, csapattársakon is múlik, mert nekünk is segíteni kell, hogy egy játékos jól érezze magát és kihasználja a benne rejlő tehetséget. Az igazgatók jól látták, hogy a csapatban a játékosok és az edző egy irányba halad. Ez egy kollektív sport, nem egyéni.”

TONALIRÓL ÉS A SPORTFOGADÁSI BOTRÁNYRÓL
„Keveset tudok erről a történetről. Erről soha nem hallottam tőle, nem láttam őt bajban vagy fájdalommal küszködni. Az ember nem tudhatja, mi történt. Nem ítélkezhetünk előre. Ha szerencsejáték-függő, akkor segítségre van szüksége. Ez olyan, mint egy drog. Sajnos nem tudok semmit. Lehet, hogy elment a kaszinóba, de én is voltam kaszinóban. Aztán ha profi futballra fogadott, akkor az már egy másik történet. De ha valaki csak blackjackezik… Mindenki azt csinál a saját pénzével, amit akar. Meg kell értenünk, hogy mi történt valójában.”

ZLATAN VAGY LEAO A JOBB?
„Zlatan… de Zlatan teremtette Leaót.”

PAOLO MALDINIRŐL
„Jó kapcsolatot ápolok Paolóval az első naptól kezdve, amióta megérkeztem. A kezdetektől fogva megismertem az emberi oldalát. Korábban játszottam ellene a pályán, majd igazgató lett, fejlődött és ez volt az első tapasztalata. Nem volt könnyű helyzet és nem volt egyértelmű, de ezeket soha nem mutatta ki, amikor jött találkozni a csapattal. Minden nap jelen volt Milanellóban, kommunikált az edzővel és a játékosokkal is. Mindig mellettünk volt. Nem ismerem az átigazolási piaccal kapcsolatos részleteket, hogy korlátozott volt-e a költségvetés. Ez az ő problémája volt, amivel szembe kellett néznie. Az én problémám pedig a pályán volt. Paolo nagyszerű munkát végzett és nyertünk. Ha nyersz, akkor az egy kollektív dolog, mert mindenkinek megvan a felelőssége és a szerepe abban, hogy ez sikerüljön. Ez nem egy egyszemélyes show. Nyári távozása? Sajnálom, ami történt. Paolo a Milan ikonja. Az édesapja, ő és a fia. Sajnálom, de tudom, hogy a futballban a dolgok változhatnak. Örülök annak, amit a Milanért tett, mind játékosként, mind igazgatóként.”

ROMELU LUKAKRÓL ÉS AZ ÖSSZETŰZÉSÜKRŐL
„Nagyon sajnálom, hogy nem volt újabb összecsapásunk. Ismerem őt, egy évig együtt játszottam vele. Akkor nem olyan volt, mint amikor megtörtént ez a szituáció. Nem ilyen hozzáállást vártam tőle, mert ismertem őt Manchesterből. Sajnos Olaszországban olyanná tesznek, aki valójában nem Te vagy. Ez a Ti hibátok, újságíróké, mert olyasvalakinek éreztettétek, aki nem ő. Ezért talán Milánó és a bajnokság királyának érezte magát. Pedig jól teljesített, de azon a ponton nem értettem őt, mert nem ez volt rá jellemző. Ő nem rossz srác, de megtörtént ez a dolog. Aztán azt mondtam: »Ha játszunk még egy meccset, meglátjuk, hogy mi történik.« Ez nem személyes ügy. Meglepődtem azon, amit tett, mert az nem rá vall. Amit én tettem, az én voltam.”

A JÖVŐJÉRŐL
„Alig 3-4 hónap telt el azóta, hogy visszavonultam. Teljesen más szabadságom van. Magamért teszek dolgokat. Nincs főnököm, aki megmondja, hogy mit csináljak vagy mit kövessek. Szeretnék időt szánni arra, hogy kitaláljam, mit akarok csinálni. Most több ajánlatot kapok, mint amikor játszottam. Ha belevágok valamibe, akkor meghatározó akarok lenni azáltal, hogy önmagam vagyok. Nem akarok szimbólumként belépni egy bizonyos helyzetbe. Belevágok, a nulláról indulok és azt csinálom, amit tudok. Nyilván ott van a karakteredről alkotott kép is. Meglátjuk, hogy mi fog történni. Volt néhány találkozóm a Milan vezetőségével, a főnökkel és a másik főnökkel. Meglátjuk, hogy meddig jutunk. Időbe telik, hogy megismerjük egymást. Ha valaki hozzá tud tenni valamihez, akkor hatása van, de ha nem, akkor nincs hatása. Ha adnak egy szerződést, hogy tovább játszhassak, akkor annak van hatása. Csak vicceltem… Meglátjuk.”