Zlatan Ibrahimovic, a Milan klasszisa exkluzív interjút adott a pályára való visszatérése előtt. A 41 éves csatár 8 hónap kihagyás után sikerre éhes és meg akarja fordítani a negatív tendenciát, hogy ismét segítsen talpra állítani a Milant.
A SZURKOLÓKRÓL
„Ha visszagondolunk két évvel ezelőttre, teljesen más volt zárt kapuk mögött játszani, mert a szurkolók adrenalint adnak, feltüzelnek és szenvedéllyel töltenek fel. Mindig is azt mondtam, hogy a szurkolók adják az 50 százalékát annak, amit mi futballisták csinálunk. Sokkal csodálatosabb érzés a szurkolók előtt játszani. Ők mindig ott vannak mellettünk, jóban és rosszban egyaránt. Ha meglátom a fiatalabb generációt, az még jobban feltüzel, mert ők a jövő és arról álmodoznak, hogy lássanak minket játszani a pályán. Mindent beleadunk annak érdekében, hogy élvezzék a mérkőzés pillanatait. Itt a Milannál mi játékosok büszkék vagyunk a szurkolóinkra, mert mindig jelen vannak és a csapat mellett állnak. Ezért mindig a legjobbunkat kell nyújtanunk a pályán.”
A CSAPATRÓL
„Egy vagyok a sok közül a csapatban. Hosszú ideig nem voltam bevethető és ezt nagyon sajnálom, mert játékosként mindig közel akarok lenni a csapathoz és szeretnék segíteni a pályán illetve azon kívül is. Sajnos ebben a 6-7 hónapban nem tudtam pályára lépni a térdműtétem miatt. Nehéz volt, nagyon nehéz, mert mindig ott akarok lenni, a jó időszakokban és a nehéz periódusokban egyaránt, mert közéjük tartozom. Amikor három évvel ezelőtt megérkeztem, a mostaninál is rosszabb volt a helyzet. De valójában nem annyira súlyos, mint ahogy azt sokan beállítják. Egy-két év alatt fantasztikus dolgokat vittünk véghez és továbbra is sok nagyszerű dolgot csinálunk. Ezeket a szituációkat pillanatoknak nevezem, mert ez egy olyan pillanat, amikor visszaesel és küszködsz, de a lehető leghamarabb fel kell állnunk. Ez eddig még nem ment, de sok meccsünk van és sikerülni fog.”
A KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉSRŐL
„Ez egy olyan meccs lesz, amely lehetőséget ad számunkra, hogy megfordítsuk ezt a negatív tendenciát. A mérkőzés az egyetlen módja annak, hogy változtassunk a dolgokon. Edzhetsz és mindent megtehetsz a héten, de mindig a meccs az, ami mindent megváltoztat. A szezon még hosszú és ahogy korábban mondtam, ez az idény egy kicsit más, mint a többi, mert volt egy hónap szünet a világbajnokság miatt. Még sok nagy csapat nincs csúcsformában. Az első 6 hónapban a második helyen álltunk és most visszacsúsztunk a tabellán, de még mindig ugyanaz a csapat vagyunk, mint a szezon első felében.”
AZ ÖLTÖZŐI HANGULATRÓL
„Mindannyian egységesek vagyunk, akár csak 6 hónappal vagy 1-2 évvel ezelőtt. Fantasztikus a légkör. A labdarúgásban a legmagasabb szinten az eredményektől függ, hogy hogyan érzed magad. Amikor jól mennek a mérkőzések, akkor a következő héten jól érzed magad. Azonban ha a dolgok nem mennek jól, akkor már kevésbé. Senki sem boldog a jelenlegi formánk miatt, éppen ellenkezőleg. Mindannyian azon dolgozunk, hogy változtassunk és visszatérjünk arra az útra, amin a világbajnokság előtt voltunk.”
A GYŐZELEMRŐL
„Ez a szezon egy kicsit más és nem olyan, mint a többi. Ugyanakkor ez nem kifogás. Ha a véletlenekről beszélünk… Véletlen lenne, hogy ez a klub 19 Scudettót és 7 Bajnokok Ligája-serleget nyert? Véletlen, hogy hatalmas bajnokok játszottak itt? Akik Aranylabdát nyertek Milan-mezben, azok véletlenül kapták meg? Ez az AC Milan és az AC Milannak győznie kell, ez nem véletlen… Azért vagyunk itt, hogy nyerjünk. Ha győzünk, az azért van, mert mi vagyunk az AC Milan. Ez nem véletlen. Véletlenek nincsenek. Mindig maximális szinten kell maradnod a negatív és a pozitív pillanatokban is, hogy fenntartsd azt a tempót, ami a csúcsra visz. Ez normális és nem véletlen. Minden alkalommal, amikor nyersz egy trófeát, bekerülsz a történelembe és mi az előző szezonban megnyert Scudettónkkal történelmet írtunk. És ez nem véletlenül történt meg, hanem azért, mert mi vagyunk az AC Milan!”
AZ ÁLLAPOTÁRÓL
„Még mindig Isten vagyok, a number one. Nagyon sok mindent akarok csinálni, amit az elmúlt 6-7 hónapban nem tudtam. Sok időt pazaroltam el. Nem aggódom, hogy válságban lenne a csapat, mert a hullámvölgyek normálisak egy bajnokság alatt. Most a pályán kell megmutatnunk az értékünket. Jól vagyok, nagyon jól érzem magam. Visszatértem a csapatba és felszabadultnak érzem magam a pályán illetve azon kívül egyaránt. És ez azt jelenti, hogy jól vagyok. Hosszú időt hagytam ki, ez nem volt könnyű. Tudtuk, hogy hosszú lesz a felépülésem, de a testem pozitív visszajelzése a legfontosabb és napról napra javulok. Ez volt az első cél. A második cél, hogy visszatérjek a pályára. Nem jótékonyságból térek vissza. Ha játszom, akkor azért teszem, hogy eredményeket érjek el és azt csináljam, amit mindig is tettem a pályán. Máskülönben ha nem éreznék kihívást, akkor otthon futballoznék a gyerekeimmel. Minden hiányzott, amikor nem voltam bevethető. Más, amikor kívülről látod a csapatot és teljesen más, amikor a pályán vagy. Más a hangulat, az atmoszféra és a szurkolók miatt. Amikor pályára lépek, teljesen átalakulok.”
A MILAN NEHÉZ IDŐSZAKÁRÓL
„Mint mindenben, ebben is az apró részletek jelentik a különbséget. Ez nem a legjobb időszak számunkra, de nem kell sok ahhoz, hogy ezen változtassunk. Ha tehetek valamit, akkor megteszem, mert azért vagyok itt, hogy segítsek. A távollétemben azt tettem, amit tudtam: másképpen segítettem a csapatnak, mint amikor a pályán voltam. Nyilvánvalóan a pályán tudok a legtöbbet segíteni és én ott akarok lenni. Az elmúlt hónapokban mindent megtettem, hogy kívülről segítsek az edzőnek, a stábnak és mindenkinek. Türelmes voltam, mert vissza kellett térnem a csúcsra, a felépülésem a tervek szerint haladt. „
A JÁTÉKRÓL
„Mindig önmagam vagyok, aztán minél közelebb van a mérkőzés, annál jobban nő az adrenalin és a koncentráció. A célokra koncentrálsz és elkezded azokat a dolgokat csinálni, amit mindig tettél. Majd elkezdődik a mérkőzés és mész. Nem kell mindig sokat beszélni a pályán, elegendő csak néhány szó, hogy a csapattársak megértsék, mit kell tenni.”
A SCUDETTÓRÓL
„Azért nyertünk, mert mindenki megtette a magáét a siker érdekében. Mindenki feláldozta magát és felelősségteljes volt, amikor kellett. Nem egy ember csodája és nem egy vagy két jelenségtől függünk. Mindenki munkájának köszönhetően nyertünk és nagy köszönet a szurkolóknak, akik nagy lendületet adtak a csapatnak.”
A KRITIKÁKRÓL
„Ezek természetes dolgok. Ha nem kritizálnak, akkor az azt jelenti, hogy nem vagy a csúcson. Én hozzászoktam ehhez, 25 éve folyamatosan kritizálnak, mert én vagyok a legjobb. A kritikákból táplálkozom. Ez olyan, mintha olajat öntenél a tűzre és ha a tűzzel játszol, megégeted magad. Semmi sem változott, fel vagyok töltődve.”
A SÉRÜLÉSRŐL
„Már 5-6 évvel ezelőtt is volt egy ilyen sérülésem és tudtam, hogy mi vár rám. Az elmúlt hónapokban inkább mentális edzések voltak, amelyek nem adnak sok adrenalint. Aztán három héttel ezelőtt visszatért az adrenalin, csak nagyon sok türelem kellett. Most nagy vágy van bennem, hogy kiengedjem a gőzt a pályán.”
A CÉLOKRÓL
„Még 41 évesen is sok célkitűzésem van, mert a kvalitás nem tűnik el. A fizikum változik és az erőnléti felkészülés más, de a kvalitás megmarad. Azoknak, akik nem hisznek Istenben, a pályán fogom megmutatni, nem pedig szavakban. Minden egyes napot hatalmas vággyal élek meg. Szeretném átadni a hitelességemet másoknak, mert sokkal másabb, ha a csapattal együtt vagy képes változást elérni. Nem szabad, hogy minden rajtam múljon. Mindent, ami bennem van át akarok adni másoknak. Ha a csapattársaim jól szerepelnek, én is jól érzem magam. Ha csapatként nyerünk, akkor én is fel vagyok töltődve. Ebben a helyzetben adnom kell valami pluszt a csapatnak. Ez az én kihívásom és nem az a célom, hogy az egómat növeljem. 41 éves vagyok, a Milanban játszom és a csúcson vagyok. A csapattársaimért csinálom, nem magamért. Ha rajtam múlna, akkor most egy szigeten nyaralnék egy szivarral a kezemben. Ha példaképpé és vezérré válhatok, akkor az leszek.”
PIOLI MUNKÁJÁNAK KRITIZÁLÁSÁRÓL
„Ez normális, mert ő a Milan edzője és ha nem mennek jól a dolgok, akkor jogosan kritizálják az edzőt és a csapatot. Profik vagyunk és a kritika része a munkánknak. Nem minden rózsás. Ha nem tudod kezelni a kritika nyomását, akkor nem kell ezt a munkát végezned. A kritika része a világunknak és hasznos, mert a csúcson tart.”
RAFAEL LEAÓRÓL
„Fantasztikus éve volt. Megnyerte az olasz bajnokság legjobb játékosának járó díjat. Ott a szerződés, más klubok figyelme, a világbajnokság és a többi tényező, de koncentráltnak kell maradnia és csak futballozni. Minden más megoldódik, neki csak a játékra kell összpontosítania. Erősebb játékos lett, mint egy évvel ezelőtt. Idén már mindenki ismeri őt, míg az előző szezonban kevésbé figyeltek rá. Most már tudják, hogy ő a legerősebb mindenki közül.”
DE KETELAERÉRŐL
„Az elmúlt hónapokban nem töltöttem minden egyes napot a csapattal, ezért ahhoz, hogy jól megismerjem őt, minden nap az öltözőben kell lennem. Nagy nyomás nehezedik rá, még az árához képest is és mindenkinek nagy elvárásai vannak. Ő egy tehetséges játékos, akiben nagy potenciál van, csak meg kell találnia a megfelelő utat a fejlődéshez. Egy másik városban van, távol az otthonától és ezt meg kell szoknia. Amikor egy játékos csatlakozik a Milanhoz, mindenki segít és a lehető legjobban fogadja az öltözőben. Csak ki kell bontakoznia és onnantól minden elkezdődik.”
8 hozzászólás
Ibra the LIONKING!
Eskü álmodtam ma róla. Sajna azt, hogy 5 perccel a visszatérése után lesérült. 🙁
A pályán való jelenléte is sokat fog segíteni, az tuti. A letámadás sokkal rosszabb nem lesz, mint Giroud-val. Azt meg még mindig kinézem belőle, hogy a 80. percben beállva összehoz egy meccset eldöntő mozzanatot.
Drága Zlatan!
Én néha visszasírom a zártkapus meccseket, mert amíg neked plusz adrenalint ad a szurkolók jelenléte (legyen az negatív, vagy pozitív) addig a csapattársaidat kifejezetten hátrányosan érinti a San Siro szurkolókkal teli hangulata.
Az a baj, az előző szezonban arról elfelejtettek szólni a csapattársaknak, hogy a San Siro hangulata hátrányosan érinti őket. Hiszen úgy nyertek bajnokságot, hogy teltházas meccsek voltak és a sorsdöntő pillanatokban 75 ezer tomboló szurkoló előtt nyertek. Miközben a zárt kapus meccsek alatt végül elbukta a csapat az első helyet és a második lett a 2020-21-es szezonban.
Ja, ezt én sem nagyon vágom a tavaly évünk fényében, vagy akár az idei őszében.
Erre azért tippeltem volna 🙂
A jó eredmények ellenére sokkal görcsösebbek voltak otthon, míg az idegenbeli meccseket lazább, felszabadultabb játékkal hozták. Ez nagyjából megjelent a meccsek utáni kommentekben. A hazai meccseknél többször előfordult az „ez mi a franc volt, na mindegy a lényeg a 3 pont” tartalmú hozzászóllás.
Szomorú nap lesz a labdarúgás történelmében és a Milan szurkolók számára, amikor ez a legenda egy nap elbúcsúzik a San Siro közönségétől. Minden egyes perc ajándék, amit Milan-mezben tölt a következő hónapokban.
„Fantasztikus a légkör. (…) Senki sem boldog a jelenlegi formánk miatt, éppen ellenkezőleg.”
Némi ellentmondást érzek… 🙂
Hogy egy klasszikusból idézzek.
– Milyen a hangulat tifelétek?
– Háááát…
– Azt olvastam, kitűnő!
– Hol olvastad?
– A hangulatjelentésben.
– Akkor biztos kitűnő…
Egyébként Ibra nem unja még, hogy évek óta minden interjújában nagyjából ugyanazokat mondja el?
Igazából hozzá sem lehet szólni érdemben ahhoz, amit mond, mert a 95%-a nem több, mint üres fecsegés. Közhelyek tömkelege az unalomig ismételt adrenalinról, az akaratról, a kvalitásról, a kitartásról és hasonlókról. Mintha ugyanazt a viccet ötvenedszer mondaná el valaki, és bár először még szakadtál a röhögéstől, most már inkább idegesít a dolog.
A hozzászólók sem igen tudtak mit kiemelni belőle, ami nem is csoda (talán ciccio a telt házas dolgot).
„SempreMilan_81” hozzászólása – amivel egyet tudok érteni – talán a legjellemzőbb. Szerintem nem véletlen, hogy ezt gondolta leírni, nem pedig arról elmélkedett, amiket Ibra az interjúban „kinyilatkoztatott”…