HIVATALOS: Megvan a Milan új csapatkapitánya

22

A Milan a hivatalos Instagram közösségi oldalán egy videót osztott meg, amelyben lerántotta a leplet arról, hogy Alessio Romagnoli távozása után Davide Calabria fogja viselni a csapatkapitányi karszalagot a következő idénytől.

Romagnoli négy éven keresztül volt a Milan csapatkapitánya és 2018 nyarán kapta meg a karszalagot Leonardo Bonucci távozásakor. A 27 éves olasz középhátvéd hét év után búcsút intett a Rossonerinek és a szerződésének lejártával csatlakozott a Lazióhoz. A távozásával új csapatkapitányt kellett választani a Rossoneri háza táján és minden jel arra utal, hogy megszületett a döntés.

A 2022/2023-as szezontól Davide Calabria lesz a Milan csapatkapitánya. Ezt a klub egy videóban erősítette meg az Instagram oldalán. A saját nevelésű jobbhátvéd örökli meg a kapitányi karszalagot Romagnolitól.



Nem ez lesz az első alkalom, hogy a 25 éves jobbhátvéd viseli a CSK-szalagot, ugyanis az előző idényben csapatkapitány-helyettesként nagyon gyakran vezette ki a pályára a csapatot. Calabria 16 évvel ezelőtt, 2006-ban került a Rossoneri ifjúsági akadémiájára és végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2015 májusában – Filippo Inzaghi irányítása alatt – egy Atalanta elleni 3-1-re megnyert bajnokin debütált az első csapatban.

Calabria 7 év alatt 184 tétmeccsen játszott a Milanban, a mérlege 7 gól és 12 gólpassz.

VIDEÓ:

22 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Hát figyeljetek én amúgy inkább Kjanek adtam volna mert szerintem tapasztaltabb is meg az eb n is nagyon nagy szerepe volt h Dánia oda jutott ahova jutott, mert szerintem jól irányította a csapatot meg Eriksen újraélesztésében is kulcsszerepet játszott. De ez csak az én vélemény nem muszáj egyetérteni, de remélem Calabria attól még jó lesz

  2. tisztán látható, hogy a Milannál az kapja a csapatkapitánya karszalagot, aki éppen legrégebb óta van a felnőttcsapatnál. ezek után kár bármilyen spekuláció. látjuk, hogy Alessio esetén se volt ez garancia a kezdőcsapatra, amúgy meg nem csak csupaszív játékos Calabria, de iszonyat teljesítményre is képes hátul, a legkellemesebb probléma, hogy Florenzi vagy ő kezdjen egy-egy meccsen. taktikailag szerintem pipec, amikor egy támadásba jobb Florenzi csereként jön be fáradtabb védőkre, amikor meg be kell ugrania kezdőként se vall szégyent.

    • Ez igaz volt a sérülése előtti játékára. Viszont mióta visszatért, mintha nem ugyanaz a játékos lenne. Támadásban szinte mindig rossz döntéseket hoz, a védelemben már gyengébb mint Theo volt a legrosszabb időszakában. Florenzi mérföldekkel jobb volt amikor lehetőséget kapott az utolsó fél évben. De legyünk pozitívak és bízzunk benne hogy visszatér a sérülése előtt látott játékához.

      Én amúgy nem látom igazi kapitány alkatnak, nyilván Kjaer csak csere lesz ha mindenki egészséges és Mike még csak egy éve van itt, de valahogy Ő kettejüket érzem kapitány alkatnak (higgadtak, magabiztosak, irányítják a társakat stb.). Theo és Tonali szerintem túl forrófejűek és szerintem Calabria sem az a higgadt, másokat megnyugtatni képes emberke, Ő is inkább olyan akit elvisznek az érzelmei. De ez persze csak magánvélemény, szeretem ezeket a srácokat, szóval ha Calabria a választás, akkor legyen Ő. 🙂

  3. Szerintem jobban megérdemli mint Romagnoli, és igen Kjaer nagyobb vezér alkat de mások is nagyobb vezér alkatok például szerintem Maignan is nagyobb vezér alkat de azért a csapatkapitányt azért ki is kell érdemelni és letenni valamit az asztalra és ebben bizony azt hiszem hogy Calabria a legjobb…mert nem a Dán válogatottba kell letenni valamit az asztalra hanem itt, és Davide már azért gyermekkora óta itt van, tehát szerintem megérdemli és ahogy már említették Milan szíve van.

    • Neki elég ha a partvonal mellett is van…….mindenki betojik tőle úgy is. Nem kell karszalag, vagy cím.😀

      Hajrá Calabria! Kjaer lábában nem bíznak már annyira. De mindegy, ha ott van a pályán, írányít Ő is. A közösség legyen jó, a többi nem lényeg.🙂

  4. Nem árt,ha egy csk. a pályán van. Romagnoli padozott, de csak tavaly. Korábban stabil kezdő volt. Kjaer igy nem jó választás, mert véleményem szerint 3. számú védőnél nem lesz előrébb. Florenzi nem a jövő embere, szépen lassan kikopik majd. Ő lehet idén a jobb oldali jolly joker, ahogy az előző szezonban is többször nagyon jól szállt be.
    Theo és Florenzi a kezdőben életveszélyes lenne, elöl és sajnos hátul is. A kettő közül inkább maradjon Theo bent kezdőnek.

    • Az utolsó mondatot nem értem, Florenzi nagyon fegyelmezetten és jól látja el a védőmunkáját. Kb tavasz óta meg amúgy Theo is rengeteget fejlődött benne.

  5. Szerintem jelzésértéke is van, hogy egy saját nevelésű játékos lett a csapatkapitány, aki sose hagyta el a Milant (Maldini óta vártam egy hasonló karakteres játékost).
    Én örülök, hogy őt választották, megérdemli.

  6. Calabria csupa szív de lassú, simán megzabálták a komolyabb gárdák szélsői. Florenzi volt akkor a megoldás. Jól lehet, hogy idősebb és hamarabb kopik majd ki, de jelenleg akkor is jobb játékos. Jelenleg vagy Mikeot vagy Giroudot tenném csknak. Másod sorban Tonalinak vagy Adlinak adnám. Ügyesek és jól látnak. Adlinak jót tett az az egy èv.

    • Azért legyen másodsorban Adli, mert “jól lát”? 😀
      Ne haragudj, de ekkora marhaságot rég olvastam 😀
      Egy tétmeccse sincs még Milan mezben, de legyen CSK 😀

  7. Olyan játékos lesz a CSK, akit egyébként a kezdőcsapatban sem szívesen látok.. Nálam alapból Florenzi lenne a kezdő jobb hátvéd..
    Szerencsére nem nekem kell eldönteni, és ott van Pioli, aki jobban tudja..
    Egyébként Kjaer-t leszámítva nem nagyon van olyan játékos a keretben, akit “CSK alakat”, már ha van ilyen.. De ugye Kjaer jó eséllyel kevesebb szerepet fog kapni, és mindenképp olyan játékos kell, aki folyamatos lehetőséget kap..
    Függetlenül a Milan mezben eltöltött évektől nálam Maignan lenne a CSK..

    • Adli jól lát…
      Volt egy Markos-Nádas kabaréjelenet.
      – Miért vannak hárman?
      – Azért vagyunk hárman, mert én jól látok, ő jól hall, ő pedig ott van velünk mindig…

      Te most hülye vagy vagy helikopter?

  8. Amíg Baresi vagy Maldini mint a legtöbb meccsel rendelkező játékosok kapitányi státusa adta magát, addig semmi gond nem volt. Ki merte volna megkérdőjelezni azt, hogy ők a legalkalmasabbak ebben a szerepkörben?!

    De sajnos az a helyzet, hogy Maldini óta igencsak jellegtelen játékosok voltak a Milan csapatkapitányai. Márpedig a jellegtelenség nem kapitányi erény. Ambrosini egy nagyon lelkes, rengeteg meccset teljesített játékosa volt a Milannak, de kizárólag ez alapján jöhetett szóba mint kapitány. Nem volt szuggesztív jelenség, szóval szegény olyan semmilyen volt. Nem volt baj vele egyébként, egy csupaszív, hasznos játékos volt, elkötelezett a Milan iránt, de az, ami ehhez a poszthoz kell, az nem tanítható.

    Soha nem értettem egyet azzal, hogy meccsszám alapján kerüljön valaki a csapatkapitányi posztra. A vezér- vagy vezetői szerep nem meccsszám vagy kor függvénye, hanem alkati kérdés. Napoleon például igazi vezér volt, 25-26 évesen már volt “valaki”. Rajta már ekkor lehetett látni, hogy nagyon magasra juthat, befolyásolni, vezetni tudott embereket. Az egyik legkiválóbb csapatkapitány, aki erre a pozícióra született, az Benedek Tibi volt. Ez főleg akkor volt észrevehető, amikor a helyére egy ideig Kásás került. De például tökéletes volt erre a szerepre Ray Lewis is, a Baltimore Ravens LB-je. Velük egy csapatban küzdve a társak úgy érezhették, hogy a falon is át tudnának menni. Tekintély, tudás, elszántság és karizma. Ezek közül legalább hárommal mindenképpen rendelkeznie kell egy csapatkapitánynak.

    Ambrosini után jött Montolivo, aki talán azzal érdemelhette ki e státust, hogy a olasz volt, tapasztalt és a csapat egyik legértékesebb játékosának számított. Helyette akár Abbiati is felmerülhetett volna, de vele hasonló probléma lett volna, mint Ambrosinivel.

    Akármilyen abszurd, és sokakban megbotránkozást keltett annak idején a kinevezése, Bonucci – bár ő sem volt igazi kapitányalkat – az akkori körülmények alapján igenis jó ötlet volt (illetve lett volna). Egy olyan Milant próbáltak építeni szinte a semmiből, amelynek a tagjai nem nagyon tudták, mit jelent nyerni. Jött egy játékos, akinek kimondva-kimondatlanul is vezér szerepet szántak, aki megtanítja nyerni a játékosokat. Jött valaki, akinek több trófeája volt, mint a csapat többi tagjának összesen, az egyik legértékesebb játékosa volt a keretnek, és korábban a Juventusban is ilyen szerepe volt. A Milan minden tekintetben megpróbálta azt mutatni, hogy egy új korszak kezdődik. Ehhez fel kellett kavarni az állóvizet minden tekintetben. Ehhez nem lehetett volna egy fiatal, rutintalan, 0 trófeás valakit kapitánnyá megtenni. Az akkori keretből úgy gondolom, a talán legjobb választás így Bonucci volt.

    Romagnoli helyzete igen kellemetlenül alakult. Amikor nem ment a csapatnak, akkor volt ő leginkább magasan jegyzett játékos, és ahogyan a csapat elkezdett emelkedni, Romagnoli úgy kezdett el hanyatlani. Elvileg ő volt a csapatkapitány, de gyakorlatilag Ibrahimovic. Kicsit olyan volt a helyzet, mint amikor 1955-ben Hegedüs András lett a miniszterelnök. Mindenki tudta, hogy nem ő dirigál, hanem Rákosi. Romagnoli kicsit tragikus szimbóluma lett egy új korszaknak. Még a Berlusconi-korszakban jött az egyik utolsó nagy vételként, majd végigszenvedett egy olyan kb. fél évtizedet, amikor többször felcsillant a remény, hogy “majd talán most” megindul felfelé a csapat, de nem jött össze. Amikor pedig megkezdődtek a tényleges változások, megjelentek azok a játékosok, akik szinte a semmiből jöttek, és dominánssá tudtak válni (az idősebb Kjaer és a fiatal Kalulu) – Romagnoli helyén is. Tavaszra pedig egyértelművé vált, hogy nem nagyon lehet helye ebben a Milanban. Az ő kapitánysága összességében nem lógott ki lefelé a Maldinit követő elődökhöz képest, de igazából egy sok szempontból csalódást keltő időszakot szimbolizált. A csalódást pedig az okozta, hogy lehetett reménykedni a felemelkedésben, de végül visszazuhantunk a földre…

    Calabria kapitányságától nem sokat várok, úgy gondolom, jelentősen megváltozott ennek a pozíciónak a jelentősége. Nemcsak a Milanban, hanem más csapatoknál is. Amikor annak idején Maldini meg Zanetti fogott kezet egy Milan-Inter meccs előtt, ott senkiben sem merült fel a kérdés, hogy miért ők… Tavaly viszont Calabria meg Handanovic volt a két kapitány… Calabria szintén nem ilyen alkat. Lelkes, fut (bár hülyén…), küzd, ezzel nincs baj. De valahogy nincs előttem, ahogyan egy meccs előtt lelkesítő beszédet mond az öltözőben Ibra vagy Kjaer előtt.

    Személy szerint azért nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne, hogy ki lesz/lett a csapatkapitány, mert mint írtam, már nem igazán látom, hogy meglenne az a fajta presztízse ennek a posztnak, mint ami mondjuk 10-15 éve. A lényeg az, hogy a 11 játékosból mindig legyen legalább 1-2 olyan, aki képes beindítani a csapatot, aki alkalmas a vezérszerepre. Ha mindenki egy kicsit hozzá tud tenni, az lenne a legjobb.

  9. Mindig is úgy gondoltam, hogy calabriai egy igazi milanista, függetlenül attól hogy milyen formában játszott, úgy vélem sokat köszönhetünk neki, érezni rajta, hogy bele ad mindent a csapatért és szerintem jól teszi a dolgát, meg ha sokan máshogy is látják. Hosszútàvon ő egy tökéletes védő a milanban. Maldini sem volt mindig csúcsformában, pedig ő az isten, nem ibra 🙂

  10. Úgy tűnik csak én nem tudom ki hogyan viselkedik az öltözőben, ki mennyire tudja kézben tartani a csapattársak viselkedését…

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet