2022. augusztus 15., hétfő

Megvan az egyezség, De Ketelaere a Milané

-

Egybehangzó olasz sajtóinformációk szerint Charles De Ketelaere a Milanban folytatja pályafutását, miután létrejött a megállapodás a Club Brugge-zsel.

Úgy tűnik, hogy a hosszú heteken keresztül tartó tárgyalások eredményesen zárultak a Milan és a Club Brugge között. Az elmúlt napokban a klub erőfeszítései megtették hatásukat és sikerült meggyőzni a belga együttest.

Fabrizio Romano világhírű transzferguru tényként számolt be arról, hogy megszületett a teljes körű megállapodás a Milan és a Brugge vezetősége között De Ketelaere átigazolásáról. A 21 éves futballista a Rossoneri játékosa lesz és a hétvégén megtörténik az aláírás. A játékossal már hetekkel ezelőtt létrejött a megegyezés a személyes feltételekről.

A MilanNews, Gianluca Di Marzio és Daniele Longo szintén beszámolt a megállapodásról. A MilanNews szerint a felek egy 32 millió eurós átigazolási árban jutottak dűlőre egymással, ezen felül 3 millió bónusz ütheti a belgák markát. Állítólag az üzlet részeként egy bizonyos százalékos részesedést kaphat a Brugge a játékos eladási árából egy jövőbeli klubváltás esetén.

De Ketelaere várhatóan szombaton érkezik Milánóba, míg az orvosi vizsgálatokat vasárnapra vagy hétfőre ütemezik. A belga válogatott futballista augusztus 3-án csatlakozhat a csapattársakhoz, amint folytatódnak az edzések Milanellóban a Marseille elleni felkészülési meccs után. De Ketelaere augusztus 6-án már bevethető lesz a Vicenza elleni utolsó felkészülési meccsen.

A MilanNews úgy értesült, hogy De Ketelaere 5 évre, azaz 2027 nyaráig szóló szerződést fog aláírni a Rossonerivel és éves szinten 2 millió eurót + bónuszokat kereshet.

Forrás:milannews.it

EZEKET OLVASTAD MÁR?

KOMMENT SZEKCIÓ

22 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Na végre, amit azért tudni lehetett, hogy egyszer csak lezárul.
    Ez így most már nem rossz, ő, Origi, Pobega és Adli(az eddigiek alapján) erősítést jelentenek, Adli tavalyi megszerzése idei beillesztéssel okos volt, Pobega is addig fejlődött míg megüti a szintet.
    Gondolom itt még nincs vége.
    S még a saját hosszabbításoknak kellene mennie.
    Forza Milan

    • És még egy hónap hátra van. Simán lehet, hogy összehoznak egy-egy ügyes igazolást a felmerülő lehetőségek által, lásd Florenzi tavalyi megszerzését kölcsön+opcióval.

  2. Így van, végre sikerült. Amilyen kíváncsi voltam Adlira, annyira szeretném őt is látni irányítóként. Ha ő is olyan jó lesz, mint reméljük, akkor már csak Piolinak kell megtalálni a mindkettejüknek megfelelő formációt.

    Lassan, de alakul ez. Így, hogy megvan az egész mercatónkat meghatározó igazolás, gyorsan le kell tudni a többit is a maradék pénzeknek megfelelően. Okosan kell költeni, de ezt Paolo jobban tudja nálam. Jó lenne, ha a Vicenza ellen minden új fiú játszhatna. Az nyolc nap. Hajrá, Ziyech és Tanganga. Vagy aki jön még…

  3. A róla készült összefoglalók alapján valóban nagy tehetség. Ha beilleszkedik, nagy erősítés lesz. Dybala valóban rutinosabb, tapasztaltabb, de sérülékeny és ő már nem nagyon fog fejlődni, főleg nem Mourinho kezei alatt. Bravo Maldini, Massara

    • Igen, ösztönösen jók a testcselei, jól fedezi a labdát, és bár nem olyan gyors, de rendkívül okos megoldásai vannak. Sok cselnél nem látja, hol az ellenfél, mert háttal áll neki, mégis pontosan tudja, merre kell fordulni és elindulni. Tényleg emlékeztet egy kicsit Ricky-re, bár a tempójuk más. De a finesz, az elegancia és a finomság stimmel. Egy kis izom és robbanékonyság kell neki, az biztos. De szerintem jó vétel volt. Remélem, egy év múlva is így gondoljuk majd mindannyian.

  4. Örülünk, csak legyen már hivatalos. Arra az eladási részesedésre kíváncsi leszek, hogy fog kinézni pontosan. Bár tőlünk úgy is mindenki ingyen távozik, úgyhogy végül is mindegy. Minden esetre gratula Maldiniéknak, h végül csak sikerült kiszenvedni ezt a transzfert. Kitértem volna a hitemből, ha ez sem jön össze. Azért egy Ziyech még elférne a csapatban. 🙂

  5. Ha még Ziyech is jönne, az új igazolások és visszatérők hozzák az elvártakat, akkor meglehet az a második csillag, és a BL-ben egy kis szerencsével a legjobb 8 is

  6. Drága jó szurkolótársak! Milanistak!

    Nagyjából 200 komment volt az elmúlt 10 napban de Keatelaere átigazolás a kapcsán.

    Ezek jelentős része nagyjából 3/4-e azaz 150 – de lehet több is – körüli komment erősen kétkedő és ezek közül is jelentősen elmarasztaló volt a klub vezetőinek teljesítményét tekintve.

    Szeretném kérdezni, hogy akartuk mi hogy itt legyen nálunk ez a 21 éves belga srac, akit szeretnénk az új Kakanak látni?

    Ha IGEN:

    Akkor itt az alkalom! Lehet örülni, lehet gratulálni a vezetőknek, lehet tisztelettel akár elnézést is kérni, virtuálisan Maldiniéktől és azoktól akik bíztak ebben és közben védték a Vezetőséget.

    Most hogy mar van mire szerénynek lenni a Scudetto után, csöndben megjegyzem, hogy óriási kihívás lesz Piolinak egy szinttel feljebb emelni a Milant.
    Bízzunk benne, Higgyjunk benne, és fogjuk össze!

    Sempre Mila

    • No, akkor ide másolom be azt, amit a másik De Ketelaere-cikkhez írtam “SempreMilan_81” hozzászólására válaszolva… Lehet, hogy azt nem sokan olvasták, ehhez a hozzászóláshoz viszont szintén kapcsolódik…

      Előzményként idemásolom “SempreMilan_81” hozzászólását:

      “A magyar Milan “szurkolói” lélektan egyáltalán nem hullámzó. Körülbelül 10 éve hanyatlik és olyan szinten a negativizmus határát üti, hogy kiakad a toxikus mérő. Ez jogos és érthető volt, amikor a csapat a 10. helyen evickélt, miközben Traoré, Mesbah, Vangioni szintű játékosok érkeztek. Most viszont közel sem ez a helyzet és a kontextus pár héttel az álom Scudetto megnyerése után. Siralmas kicsit és egyben nagyon szomorú látni ezt. Elképesztő nagy a bizalmatlanság, az emberek nagy része minden Milan érdekeltségű platformon folyamatosan fikázza és kritizálja Maldiniék munkáját. Pontosan úgy, ahogy két éve, tavaly nyáron és ahogy januárban, vagy még rosszabbul. Ahogy közeledik a szezon, úgy lesz egyre gyakoribb a “Minden szar”, “Jó lesz a 6. hely” és az “Ilyen kerettel semmit nem fognak elérni” hozzászólások.”
      /2022.07.27. 17:07/
      ________________________

      Az én hozzászólásom 2022.07.28-án, tehát még bőven a CDK-transzfer létrejötte előtt:

      “Szerintem erről a “problémáról” már volt szó néhány hete. (Egyébként jó lenne a főoldalon egy olyan keresési lehetőség, ahol adott hozzászólást lehetne megtalálni pl. egy hozzászóló vagy kulcsszó alapján.)

      Én úgy gondolom, többféle típusú szurkoló létezik, ha a “kritikusokat” tekintjük. Vannak, akik egy 5-0-s Inter elleni meccs után is azzal jönnek, hogy miért álltunk le, miért nem rúgtunk még 2-t. Vannak, akik egy rangadón egy 1-0-s sikernél örülnek, de mondjuk hozzáteszik, hogy “ez két hét múlva a Juve ellen kevés lesz”. Vannak, akik egy szép győzelmi vagy pontszerzési sorozat után egy vereség után világvégét vizionálnak.

      A kritika vagy a kritikus hangvétel aktualitása zavaró lehet; ahogy írtad is, korábban jogos lehetett, most meg nem érzed annyira jogosnak. Ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. (Egyébként nem árt kettéválasztani a negatív attitűdöt – ami egyfajta pesszimista hozzáállást jelent, ami az illető jövőképét is meghatározza – meg a kritikát, ami pedig tipikusan egy adott – pozitív vagy negatív – történéssel vagy több egymáshoz szorosan vagy akár lazán kapcsolódó történésegyüttessel, személlyel szembeni negatív értelmezés, megállapítás.) Szerintem a kritikának, a kritikus hangvételnek minden esetben van létjogosultsága, annak a mértéke, a súlya a lényeges. Egy nagy győzelem után az összképet tekintve valószínűleg több a pozitív vélemény, de esetleg van, aki megemlíti, hogy egyébként X vagy Y gyengébb volt, szerencsénk volt itt meg ott… Az összképet így árnyalhatja az olyan vélemény, amely mentes a rózsaszín ködtől. De hogy ez káros volna vagy esetleg alkalmas arra, hogy emiatt leszólják az illetőt, mert negatív volt – “ráadásul éppen mostanában” -, szerintem furcsa. (Miután most néztem meg Egri Viktor és Szöllősi György vitáját, rögvest kijelenteném, hogy nem értek egyet Egri Viktorral abban, hogy ő annak idején halasztást kért a vitára, mondván, akkoriban olyan felfokozott hangulatban volt az angolverés miatt az ország, hogy nem lett volna megfelelő a vitára az időpont… Ez marhaság, legfeljebb némi ünneprontás lett volna, de friss élményekkel is neki lehetett volna menni a polémiának.)

      Én például ezt a CDK-s ügyet már igencsak kínosnak érzem, de drukkolok, hogy a srácot leigazolja a Milan. Maldiniék ténykedését nehéz megítélni, de mivel korábban viszonylag gyorsan lezárták a nehezebb transzfereket is, most meg nagyon nehézkes a dolog, sejthető, hogy nem Maldini meg Massara felejtett el ügyesen tárgyalni, hanem a pénz (illetve annak hiánya) áll a háttérben. Korábban írtam, hogy nagyon nehéz a helyzet, mert a Milannál az igazgatók és a tulajdonos között nagyon nincs meg az a normális viszony, ami mondjuk egy átlagos PL-klub vezetősége és a menedzser között többnyire megvan. Itt nagyon úgy fest a helyzet, hogy szólnak Maldiniéknek, hogy “nem emelünk az ajánlaton, valahogy oldjátok meg”. Ők viszik vásárra a bőrüket, rajtuk élcelődik a tömeg inkább, bár a józanabbja nyilván észreveszi, hogy itt a tulajdonossal lehet inkább a gond. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy amit írsz, miszerint “az emberek nagy része minden Milan érdekeltségű platformon folyamatosan fikázza és kritizálja Maldiniék munkáját”, mely platformokat jeleni. Én ezt itt nemigen tapasztalom, talán magát a folyamatot unja már egy kicsit mindenki, ami viszont nem hinném, hogy a Maldini-Massara párossal szembeni kritika lenne. Szerintem olyan megjegyzés, hogy pl. de béna ez a Maldini, hogy még mindig nem tudta lezárni a transzfert, nem nagyon volt/van itt.

      A kritikára vagy a negatív hozzáállásra, bizalmatlanságra reagálva… Úgy gondolom, amit írsz, az abban foglalható össze, hogy nézeted szerint akkor, amikor a Milannak eredményei vannak, a szurkolók több bizalmat is szavazhatnának a vezetőségnek (Maldiniék), illetve a csapatnak, optimistábbak is lehetnének stb. Viszont idézel abszolút szélsőséges véleményeket az utolsó mondatodban, de úgy, mintha ez többségi vélemény volna. Ha lenne egy szavazás, hogy hol végez a következő idényben a Milan, szerintem az elsöprő többség azon a véleményen lenne, hogy a dobogó bőven meglesz, sőt úgy gondolom, 10-ből 7-8 Milan-drukker azt mondaná, hogy a csapat harcban lesz a scudettóért. Így a feltételezésed szerintem téves. Nyilván vannak hülyék, akik folyamatosan pénecolnak, de sokszor szerintem ezt ők maguk sem gondolják komolyan, csak valamiféle indulatgerjesztő kisiparosok, akik provokálni akarnak. De ez nem a többség.

      A mindig negatív attitűdön nem lehet javítani, az ilyen emberek furcsa típusok, nekik az a jó, ha minél rosszabb, azaz, ha lehet valamiért keseregni. Lehet, hogy utána, ha tényleg ez a rossz dolog valósul meg, kielégülést nyer, mert elmondhatja, hogy “ő megmondta előre már hónapokkal ezelőtt, hogy ez lesz”, de az is lehet, hogy úgy gondolja, hogy ha mégsem úgy történik, ahogyan megjósolta, akkor annál nagyobb lesz a boldogsága.

      Tőlük azért elhatárolnám azokat a kritikusokat, akik látszólag olyan típusok, mint akikről az előző bekezdésben írtam. Ezek a “típusok” olybá tűnhet, a kákán is csomót keresnek, mindenben csak a rosszat látják, kekeckednek stb. Azért nem igazán értek egyet veled, amit fentebb már írtam. Az “időzítést” mintha rendkívül fontosnak tartanád a kritika kapcsán, és azt vallanád, kritikának bizonyos helyzetben van, lehet létjogosultsága, más keretek között, más időszakban (mondjuk jelenleg) nem igazán. Vagyis: a kritikus véleményt megfogalmazni akaró személytől mintha azt várnád, hogy folyamatosan csatoljon vissza mondjuk a bajnoki címhez, és ahhoz mérten értékeljen, a két és fél hónappal ezelőtti bajnoki címet, illetve az ahhoz vezető utat vesse össze a mostani történésekkel (vagy nem történésekkel), és ezeket tegye mérlegre, amikor értékel. Mindezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy te azt várnád el, hogy az akár negatív történésekben próbáljuk meglátni a pozitívumokat. Az “in Maldini we trust” szemlélet rendben van, valóban sok ügyes húzása volt Maldininek. Annak idején szkeptikus voltam vele kapcsolatban (nyugodtan vissza lehet olvasni, elég durva kritikákat fogalmaztam meg vele kapcsolatban), de tényleg jól végzi a munkát, ez nem kérdés szerintem. Azt viszont nem hiszem, hogy egy egyébként pozitív időszakban, a bajnoki címvédő Milan drukkereként az, aki kritikusan gondolkodik (ez az optimizmussal nálam simán megfér egymással), és elismeri Maldini munkáját, mégis lát problémákat, elítélendő lenne vagy kritizálni kellene őt azért, mert valamit negatívan értékel.

      Az egyik alapelvem – ha nem felelne meg, van még egy csomó másik… -, hogy kritikának mindig helye lehet. Rá lehet vetíteni Maldinire és Massarára, hogy a De Ketelaere-transzfer még mindig nem valósult meg, de a józanabbul gondolkodó és véleményt formáló Milan-szurkoló kritikája vagy negativitása a történteket nem a duóra vetítve értékeli, hanem úgy, hogy mindez a MILANNAL, egy hétszeres BEK/BL-győztessel, az olasz bajnoki címvédővel, egy gazdaságilag elvileg rendbe tett, a BL-be megint bejutott, jó és fiatal csapattal rendelkező, elvileg erősíteni szándékozó klubbal történik. Kb. egy hónappal ezelőtt jött egy pletyka, hogy a tulajdonos állítólag csak kb. 50 millió eurót szán erősítésekre… Már többször leírták/leírtuk, hogy ez az összeg jóval kevesebb, mint amennyit a Milan tavaly a BL-ből, az idei bajnoki címből, játékosok eladásából stb. keresett, kapott. A mercato felénél egyelőre úgy fest, nem áll olyan messze a valóságtól az a pletyka… Kérdezem én, nem jogos a kritika a Milannal kapcsolatban? Egy ekkora klubnak a grandiózus tervek vázolása után pár héttel úgy kell ténykednie, mint egy Serie B-be feljutott csapatnak? Csak kérdezném: azok, akik most az elvileg kritikus vagy negatív véleményeket megfogalmazó drukkereket kritizálják, az előző idény végén nem azon a véleményen voltak, hogy a csapatot bizonyos területeken a scudetto ellenére meg kell erősíteni? Ők mit szólnak ahhoz, hogy három lényeges posztból egyet sikerült eddig (tkp. ezen a szinten ingyen) befoltozni (ja, és messze nem egy van Bastennel)? Szerintem nem korrekt, ha most azzal jönnek a kritikusok kritikusai, hogy nem értik, miért e sok negatív vélemény, miért nem bizakodnak ezek a szurkolók… Úgy gondolom, sokan magukra erőltetnek valamiféle kincstári optimizmust, és túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a közelmúltra. Nem biztos, hogy ez nem önbecsapás… Sokan szeretnek vagy szeretnének hinni a korábbi pozitív dolgokban. Annak idején rengeteg olyan mercato volt, amikor az utolsó percekig reménykedett mindenki, hogy Galliani kit fog szerződtetni, ki lesz Berlusconi ajándéka… Azután egyre kevesebben hittek az öregeknek, amire egyre többször volt jó okuk, mert a Berlusconi-éra végéhez közeledve egyre több volt a kamu nyilatkozat a vezetőség részéről. Ettől még messze vagyunk, de itt most a bizalom-bizalmatlanság kérdése a téma. Úgy gondolom, az, hogy a szurkolók egyébként bíznak, hisznek Maldini leleményességében, nem jelenti azt, hogy túlzottan optimistának kellene lenniük egy ilyen hónap után.

      A Milan egy olyan klub, amely az idők során a klubfutball egyik óriásává küzdötte fel magát. Már az 1960-as évek végére azzá vált, majd a Berlusconi-korszakban tovább emelték a tétet: befogni a Real Madridot. A lényeg, hogy a Milanban rögzült az, hogy nem elég a scudetto, a BEK/BL kell. Nem elég a BL, kell az Európai Szuperkupa. A Világkupa. Le kell hagyni a Real Madridot, újabb és újabb BL-sikerek kellenek. A Sacchi- és Capello-korszakban ennek érdekében csak úgy hemzsegtek a korábbi vagy leendő aranylabdások a csapatban. A Milan ezt képviselte, a szurkolókra pedig ez az “igény” átragadt. A Milan-drukker nem elégedett meg az ezüsttel, aranyat akart. Sok ínséges idő után 11 év után folyamatos javulást követően bajnoki címet sikerült nyerni. A szurkoló joggal és okkal várta-várja el (“kéri számon”), amit a vezetőség, az edző és minden játékos hajtogat, hogy továbbra is fejlődni, erősödni, javulni kell. Mit csinál a Milan-drukker tehát? Ezen felbuzdulva reménykedik, mert ezt mondta mindenki, akiben ő hisz, hinni akar. A vezetőség (Maldiniék) nézete (amiket különböző sajtóorgánumok is megerősítenek) megegyezik a szurkolói véleményekkel, hogy hol kellene erősítéseket eszközölni. A szurkoló nyugodt, mert úgy kalkulál, hogy amennyit ezen kevés poszt megerősítése érdekében kiadásként el kell könyvelni, az találkozik az elképzelésekkel, a kitűzött célokhoz és a (fent vázolt) körülményekhez képest nem kell már sokat költeni a szintlépéshez. És mi történik? 1 hónapja semmi. Ennyi idő után ne legyen negatív a szurkoló? Szemernyi kétely se legyen benne? Ráadásul a hírek nem arról szólnak, hogy a Milannak 10 milliója van, a kiszemelt meg 150 millióba kerül… Hetek óta egyetlen “igazi” igazoláson dolgozik a Maldini-Massara páros, és a poszt fontosságát és mindent a mérleg egyik serpenyőjére téve érthetetlen és nevetséges, hogy mennyi pénzen megy a huzavona. A Milan-drukkerek elkeseredettségét, dühét, csalódottságát, nevezzük bárminek, az okozza, hogy ezen a szinten a Brugge és a Milan közötti anyagi természetű nézetkülönbség áthidalható lenne. Csodálkozhatunk-e azon, hogy néhány Milan-drukkernek megfogalmazódik a fejében, hogy a Milan vezetőségének, ha ennyire nem hajlandó kockáztatni, vajon milyen közép- vagy hosszabb távú elképzelése van a csapat tényleges megerősítésével kapcsolatban? Ezek a drukkerek hisznek, hinni akarnak a mindenkori Milan-vezetőségben. Örülnek, amikor úgy látják, hogy ugyanúgy gondolkodik a vezetőség, mint ők, azt tartja fontosnak, amit ők stb. stb. Bizonyos tekintetben a kilátástalanság időszakában “jobb” volt drukkernek lenni, mert minden kis pozitívumnak tudtunk örülni. Jelenleg az elkeseredettség forrása az, hogy nagyon közel van a csapat ahhoz, hogy igazán jó legyen, hogy szintet lépjen, ami kis szerencsével akár egy BL-elődöntőt is jelenthetne. De mintha a vezetőség lenne az, amely nem hisz abban, hogy ez a pár igazolás kellene az újabb lépcsőhöz.

      Meg kell tehát védenem – ha ugyan szükséges – azokat, akik kritikával illetik a történéseket. A vehemencia, a stílus, a mérték különböző lehet, de úgy gondolom, az tagadhatatlan, hogy a kritikus szurkolók dühe, elégedetlensége, csalódottsága annak a jele, hogy erősebb, jobb Milant szeretnének látni jövőre. Nem hiszem, hogy annyira felszínesen kellene nézni ezt a dolgot. Ha lecsupaszítjuk a negatív véleményeket, akkor úgy gondolom, látható, hogy mi az igazi ok. Azt pedig kétlem, hogy azok, akik a szurkolói lélektant furcsállják, úgy gondolják, ideális és bizakodásra ad okot, hogy a Milan egyetlen hónap alatt, miközben az elvileg kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben lévő riválisok nem is akárkikkel erősítenek, még mindig nem igazolt érdemben játékost…”

      ______________________

      GKG megjegyzésére [“Akkor itt az alkalom! Lehet örülni, lehet gratulálni a vezetőknek, lehet tisztelettel akár elnézést is kérni, virtuálisan Maldiniéktől és azoktól akik bíztak ebben és közben védték a Vezetőséget.”] reagálva… Azért talán nem akkora sikertörténet ez a transzfer, hogy itt örömködjünk, meg meakulpázásra hívj fel olyanokat, akik kételkedtek… A Brugge lényegében elérte, amit akart. Már nem is számoltam, hány, de legalább 5 ajánlatot terjesztett a belgák elé a Milan. Az elsőhöz képest majdnem másfélszeres áron lett rögzítve a végső – úgy tűnik, végre elfogadott – ajánlat. Az egész folyamat tartott több mint másfél hónapig. A játékos gesztusként lemondott a fizetése egy részéről. Kijelentette, hogy ő csak a Milanban akar játszani. A Leeds közben kihátrált a buliból, tehát egyedül, vetélytárs nélkül maradt a Milan. Annak lehet örülni, hogy megvan a kiszemelt, de azért ne vicceljünk már. Itt nem arról volt szó, hogy egy 50 milliós eladási árat lealkudott a Milan 35-re, hanem arról, hogy egy eredetileg “20 M + bónuszok” ajánlatból lett egy “32 M + 3 M + a jövőbeni transzferösszegének 15%-a” csomag…

      Komolyan úgy gondolod, hogy gratulálni kellene Maldininek, mert ezt összehozták?! A belgák iszonyatosan csökönyös tárgyalópartnerek voltak, nem a falig mentek el, hanem azon is túl. Mielőtt valaki sikeresen félreérti… A transzfer megvan, ezért örülünk, én is sokat látok bele a srácba. Az, hogy így kellett tárgyalni, azaz behatárolt lehetőségekkel, nem Maldiniék sara, hanem a vezetőségé. Ugyanakkor a tárgyalások során – ez kimondható – Maldiniék lényegében alig tudták befolyásolni a belgákat, érvényre juttatni az elképzeléseiket, érdekeiket (sőt!!!); a Brugge viszont érvényesíteni tudta a legnagyobb ütőkártyáját, azt, hogy a Milannak nem nagyon maradt volna alternatívája, ha De Ketelaere nincs meg.

      Ez a transzfer nagyon hasonlóan alakult a Coutinho-transzferhez – csak mintegy 100 millió euróval “lejjebb”. Ott is azt lehetett érezni, mint itt, miszerint a Liverpool kihasználja, hogy a Barcelona mindenképpen a brazilban gondolkodott. Végül olyan transzferösszeg lett belőle, amiről a Liverpool nem is álmodott…

      Lényeg, ami lényeg. Van ok az örömre, de azért ez a másfél hónap nem volt egy fáklyásmenet…

  7. Én örülök az érkezésének, remélhetőleg beváltja a reményeket. Gyerünk, Charli! 🙂

    Maldiniéknak pedig jár a pacsi, ismét!
    “Nincs pénz”, de közbe most hozták tető alá az elmúlt 4 év legnagyobb összegű igazolását. Bravo!

  8. Na végre.Annyira akartuk ezt a srácot és Ő is a Milant hogy bízom benne hogy sikeres lesz ez a történet.Játszani sosem láttam,de bízom Maldiniékban.Sok sikert kölyök.

  9. Remek játékos örülök hogy minket választott. Nem úgy volt hogy a fizetése 2,7 millió euró melyből engedve 2,2 millió euró lett?
    Nem kucakoskodom csak érdeklődöm.

  10. Na végre, jo lesz ez a mercato. Én mondjuk még egy Ziyechnek tudnék örülni jobb oldalra. Meg ha már úgy is ingyen van, Belottinál csak bepróbálkoznék. 😀

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet

LEGFRISSEBB HÍREINK

SZAVAZÁS