Andrea Pirlo ma 43 éves

11

Andrea Pirlo, a Milan korábbi világbajnok játékosa ma ünnepli a 43. születésnapját.

Pirlo 1979. május 19-én született Flero városában, Olaszországban. A Brescia utánpótlásában kezdte a pályafutását, végigjárta a ranglétrát és az 1994/95-ös szezonban be is mutatkozott a felnőtt csapatban egy Reggina elleni 2-0-ra elveszített meccsen, mindössze 16 évesen és 2 naposan. Abban az évben a Brescia kiesett az első osztályból a Serie B-be, majd a következő szezonban nem jutott neki játéklehetőség a csapatban, a Brescia pedig majdnem még egy osztállyal lejjebb süllyedt. Végül 17 évesen Pirlo beverekedte magát a kezdőcsapatba és az 1996/97-es szezonban már 17 meccsen 2 gólt szerzett, így a csapata megnyerte a Serie B küzdelmeit és feljutott a Serie A-ba.

A következő szezonban kirobbanthatatlan volt, 29 meccsen 4 gólt lőtt és akkoriban felfigyelt rá az Inter, amely 1998 nyarán 2 millió euróért szerződtette a Bresciától, ám mégsem sikerült neki a nagy áttörés Milánó kék-fekete felében. Bár eleinte még játszott, de a klubnál edzőváltások történtek és kikerült a kezdőcsapatból.

Egy évre a Regginához került kölcsönbe, majd a jól sikerült szezon után visszarendelték, de csak négy meccset kapott az őszi szezonban, így 2001 januárjában visszakerült nevelőklubjához a Bresciához – szintén kölcsönben. Fél évvel később bejelentkezett érte a Milan és körülbelül 17 millió euróért szerződtette. Az első hónapokban Fatih Terim volt az edző, aki nem igazán találta az összhangot a csapattal és az eredmények sem jöttek. Aztán edzőváltás volt és érkezett Pirlo életében talán a legfontosabb edző, Carlo Ancelotti. Az olasz szakember egy teljesen új szerepkört talált ki Andreának, aki hátravont irányító lett és ezáltal nem kellett versenyezni a kor egyik legjobb trequartisájával, Manuel Rui Costával. Pirlo nagyszerűen mozgatta a csapatot az új szerepkörben és a Milan végül a negyedik helyre jött fel a bajnokság végére, megszerezve ezzel a Bajnokok Ligája indulási jogot.



A következő év megmutatta, hogy ez az a poszt Pirlo számára, ahol a legjobban tud érvényesülni. A csapat játékának a ritmusát ő adta, csakúgy, mint a bajnokságban a legtöbb pontos passzt meccsenként. A Rossoneri bronzérmet szerzett a 2002/03-as idényben a Serie A-ban és megnyerte a Bajnokok Ligáját, az elődöntőben az Intert, míg a döntőben a Juventust felülmúlva.

Egy évvel később megnyerte az első olasz bajnoki címét a Milannal, valamint bezsebelte az Olasz szuperkupát is. 2007-ben másodjára emelhette magasba a Bajnokok Ligája-serleget, miután a csapat 2-1-re legyőzte a Liverpoolt – ezzel visszavágva a két évvel korábbi elveszített fináléért. Azon a 2005-ös isztambuli döntőn egy gólpasszt jegyzett, azonban a 3-3-as rendes játékidőt követően a tizenegyeseknél hibázott. Pirlo később az önéletrajz könyvében karrierje legrosszabb pillanataként írta le az elveszített BL-döntőt.

Egészen 2011 nyaráig volt a Milan játékosa, viszont az utolsó szezonban kiszorult a kezdőcsapatból és már csak kiegészítőember volt Massimiliano Allegrinél. A helyét Mark van Bommel vette át. Pirlo a 2010/11-es idényben bajnoki címmel búcsúzott és a lejáró szerződése után szabadon igazolható lett. Ugyan a klub vezetősége felajánlott neki egy 1 évre szóló hosszabbítást, ám az olasz középpályás hosszabb távú kontraktust szeretett volna és ezért visszautasította az ajánlatot. Pirlo összesen 10 éven keresztül szolgálta a Milant, amelynek színeiben 401 tétmeccsen lépett pályára, ezeken 41 gólt szerzett és 70 gólpasszt osztott ki. A piros-feketéknél számos trófeát emelhetett magasba, nevezetesen 2 Scudettót, 1 Olasz kupát, 1 Olasz szuperkupát, 2 Bajnokok Ligája-serleget, 2 Európai szuperkupát és 1 Klubvilágbajnoki trófeát.

2011 nyarán új kihívások után nézett és ingyen csatlakozott a Juventushoz, amelyben tulajdonképpen újjászületett és meghatározó játékos lett a középpályán. Pirlo összesen négy évet húzott le a torinói együttesnél és többek között 4 bajnoki címet nyert, valamint Bajnokok Ligája-döntőt is játszott, amelyet végül a Juve elveszített a Barcelona ellen. Ezt követően 2015-ben az Egyesült Államok felé vette az irányt és aláírt a New York Cityhez, amelyet két és fél évig erősített. 2017 végén bejelentette visszavonulását és néhány hónappal később, 2018 májusában egy búcsúmérkőzést rendeztek a tiszteletére a San Siróban.

VÁLOGATOTT:

Pirlo tagja volt a 2000-ben Európa-bajnok U21-es olasz válogatottnak, ahol a torna legjobb játékosa címet is megszerezte, A 2004-es olimpián bronzérmet szerzett és vezéregyénisége volt a 2006-os világbajnok válogatottnak, ahol a döntő legjobb játékosának is megválasztották. A 2012-es Eb legjobb olasz játékosaként beválasztották a torna álomcsapatába. Azon a tornán az Azzurri ezüstérmet szerzett. Pályafutása alatt összesen 116 mérkőzésen öltötte magára hazája nemzeti csapatának mezét.

EDZŐI KARRIER:

2019 augusztusában sikeresen teljesítette az edzői tanfolyamot Covercianóban és megkapta a képesítését. 2020. július 30-án Pirlót kinevezték az olasz harmadosztályban szereplő Juventus U23-as csapatának élére. Végül a felnőtt csapat vezetőedzőjeként kezdte meg a szezont, miután Maurizio Sarrit kirúgták a Juventus kispadjáról. Pirlo összesen 52 tétmeccsen irányította a csapatot 2020 augusztusa és 2021 májusa között és 2 trófeát, egy Olasz kupát és 1 Olasz szuperkupát nyert.

ANDREA PIRLO

ADATOK:

Születési dátum: 1979.05.19.
Születési hely: Flero, Olaszország
Poszt: középpályás
Eltöltött szezonok a Milanban: 10
Mérkőzések a Milanban: 401
Gólok a Milanban: 41

DEBÜTÁLÁS:

Serie A – 1995.05.21. Reggina-Brescia 2-0
Serie B – 1996.10.06. Brescia-Cesena 1-1
Olasz kupa – 1996.08.24. Brescia-Lucchese 0-2
BL – 1998.08.12. Inter-Riga 4-0
UEFA kupa – 2000.10.26. Inter-Vitesse 0-0

MEGNYERT TRÓFEÁK:

JÁTÉKOSKÉNT:

BRESCIA

Serie B: 1 – (1996/97)

MILAN

Scudetto: 2 – (2003/04, 2010/11)
Olasz kupa: 1 – (2002/03)
Olasz szuperkupa: 1 – (2004)
Bajnokok Ligája: 2 – (2002/03, 2006/07)
Európai szuperkupa: 2 – (2003, 2007)
Klubvilágbajnokság: 1 – (2007)

JUVENTUS

Scudetto: 4 – (2011/12, 2012/13, 2013/14, 2014/15)
Olasz kupa: 1 – (2014/15)
Olasz szuperkupa: 2 – (2012, 2013)

OLASZORSZÁG

Világbajnokság: 1 – (2006)
U21-es Európa-bajnokság: 1 – (2000)

EDZŐKÉNT:

JUVENTUS

Olasz kupa: 1 – (2020/21)
Olasz szuperkupa: 1 – (2020)

Isten éltesse sokáig!

11 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Emlékszem anno,mennyien ekézték itt a fórumokon.
    Aztán a Juvében még csinált ezt-azt,bár soha nem volt gyors játékos,lassult.
    Játékinteligenciája ,rúgótechnikája,viszont minden hiányosságát pótolta!
    Nagy kedvencem,igazi “ész

    • Ancelotti csapatának motorja volt, vitathatatlan a szerepe és az eredményei.
      Tudom, hogy én is az ekézők között voltam, mert az utolsó (talán) 2 évében az a totyogás amit leművelt…. de lentebb Lansky meg is fogalmazta.
      Én így voltam Rui Costával is az utolsó éveiben, az egyet előre, kettőt hátra mozgásával. Egy megváltás volt Kaká 😀

      Ennek ellenére bennem az a Pirlo él, aki azt a bizonyos csapatot mozgatta, aki kirobbanthatatlan volt.
      Isten éltesse!

  2. Bizony nagy kedvenc volt nálam is…nehéz volt tőle megszerezni a labdát,forintos labdái voltak és szabadrugásai is emlékezetesek…még a lerántást is elegánsan oldotta meg..:)”kár volt elengedni”pont a Juvéba..de ha ő akart elmenni..sajnos ez van.. isten éltesse sokáig..boldog Születésnapot Andrea!

  3. Ahhoz a rendszerhez, amit Allegri kitalált, és amivel bajnok lett a csapat, Pirlónak nem sok köze volt. Egy jóval fizikálisabb focit játszatott Allegri. Így nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy kár volt elengedni. Azt az alulmotivált Pirlót, akit az utolsó években láthattunk, igenis el lehetett, el kellett engedni (persze jobb lett volna korábban eladni). Nyilván lehetett volna gyanakodni, hogy miért akarja őt a Juve, de ezzel együtt nem gondolom, hogy ezt benéztük volna. A Juve rendszerének köszönhetően született újjá Pirlo, nálunk pedig más rendszerben focizott a csapat. Hogy esetleg egy olyan koncepciót kellett volna kialakítani, ami (újra) kiaknázása a Pirlóban rejlő lehetőségeket? Lehet. De én Pirlo esetében azon a véleményen vagyok, hogy az elengedésével hozzájárultunk ahhoz, hogy a futballtörténelem egyik legegyedibb középpályásának még legyen egy nagy dobása. Vannak olyanok, akiknek a megújuláshoz környezetváltozásra van szükségük. Pirlo is ilyen volt. Valahogy nem tudok rá haragudni, mert elment a Juvéba, még akkor sem, ha ezzel sokat segített Contééknak. Hogy “juvés” lett volna? Nem foglalkoztat a dolog. A Milant segítette hozzá két BL-címhez, és milanistaként játszott zseniálisan a vb-n… Hogy a – jobb híján – bajnoki címekre specializálódott Juve tagjaként nyert pár scudettót? Ezek eltörpülnek a legfontosabb trófeái mellett…

    • Így van. Nekem ő volt A kedvenc játékosom. Azóta nincs konkrét futballista, akire ezt tudnám mondani. Ahogy az ő életrajzi könyvében írja Prandelli: hallgatag vezér volt.

      És nemcsak az számított neki, hogy a tudása miatt tiszteljék, hanem az is, hogy megpróbáljon jó ember lenni, amiért felnézhetnek rá a felnövekvő generációk. A mai labdarúgók számára ez már nem könnyen értelmezhető. Mostanában nem lesz még egy ilyen figura, attól tartok.

      Bizonyos értelemben ő volt a futball Björn Borgja. Az a blazírt arckifejezés, amivel végigjátszott teljes szezonokat, engem kifejezetten szórakoztatott. Nem dumált egyfolytában, nem játszotta el a nagy halált, és nem voltak alattomos megmozdulásai. Ebből is lenne mit tanulni.