Zlatan Ibrahimovic, a Milan csatára minden egyes pályára lépés alkalmával nagy adrenalint érez és elmondása szerint ugyan közeleg a visszavonulás, de még nem jött el az ideje. A svéd klasszis a nyilatkozatában kitért a Scudettóért harcoló Milanra, az öltözőbeli szerepére, a fizikális problémákra és a befejezés gondolatára is.

A CSAPATRÓL
“Keményen dolgozunk és nagy áldozatokat hozunk a céljaink elérése érdekében. A csapat még fiatal, de fejlődik és egyre több tapasztalatot szerez. A tabella élén állunk és arra kell koncentrálnunk, amit csinálunk. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. A futballban sok minden megváltozhat egyik hétről a másikra.”

A MILANBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉRŐL
“Úgy gondolom, hogy minél idősebb vagy, annál több tapasztalattal rendelkezel. Sokat tanultam az eddigi pályafutásom alatt azoktól a játékosoktól, akikkel együtt játszottam és azoktól az edzőktől, akikkel együtt dolgoztam. Ennyi idősen eljött az ideje, hogy ebből visszaadjak valamit. Volt egy pillanat a karrieremben, amikor rengeteget tanultam anélkül, hogy bármit is visszaadtam volna. Fiatalon az ember próbálja bebizonyítani, hogy ő a legjobb, de aztán megváltozik a gondolkodásmód. Az öltözőnkben sok fiatal játékos van és igyekszem mindenkinek segíteni és a magam módján vezér lenni a pályán és azon kívül egyaránt. Amikor a pályán vagyok próbálok segíteni nekik és ha távol vagyok, akkor igyekszem minden támogatásomat megadni. A csapat nagyon nyitott és vágyik a célok elérésére. Nem könnyű, ha nem nyersz, mert mindenki azért játszik, hogy trófeákat nyerjen. Minden egyes nap arra kell törekedned, hogy a legjobbat nyújtsd.”



A SÉRÜLÉSEKRŐL
“Nyilvánvalóan csalódott vagyok, mert szeretnék minden meccsen a pályán lenni. Imádok játszani, mert hihetetlen adrenalint érzek, amikor pályára lépek. Ha nem tudok játszani, akkor igyekszem más módon is segíteni a csapat és támogatást nyújtani a csapattársaimnak. A csapat a legfontosabb. Szenvedek, amikor nem vagyok a pályán és mindig többet és többet akarok véghez vinni.”

A VISSZAVONULÁSRÓL
“Közel vagyok a határhoz. Kicsit félek, mert ha be kell fejeznem, akkor mégis mit fogok csinálni? Mi lesz a következő fejezet? Tudom, hogy vannak különböző lehetőségeim és sok mindent csinálhatok, de azt az adrenalint, amit a pályán érzek sehol nem fogom újra megtalálni. Megpróbálom kitolni a határt, tovább játszani és gólokat szerezni. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy folytassam a játékot fizikálisan jó állapotban kell lennem. Képesnek kell lennem rá és jól kell éreznem magam. Nincs értelme játszani, ha túl sokat szenvedsz, akkor inkább légy realista és mondd azt magadnak, hogy elég volt és kezdj egy új fejezetet. De ha csak a befejezésre fókuszálok, akkor nem tudok segíteni a csapattársaimnak és magamnak, hogy elérjem, amit szeretnék. Az én fejemben nem létezik a visszavonulás gondolata. A futballistáknak minden nap ugyanaz a program, ezt csinálom 25 éve. Olyan vagy, mint egy katona. Közel vagyok a határhoz, de még nincs itt az ideje.”

AZ AMERIKAI BAJNOKSÁGRÓL
“Nagyon hálás vagyok az MLS-nek, mert lehetőséget adtak arra, hogy újra azt érezzem, életben vagyok. A probléma az volt, hogy ezt túlságosan éreztem és túl jó voltam az egész bajnoksághoz. Ezt be is bizonyítottam. Én vagyok a valaha volt legjobb játékos, aki az MLS-ben játszott. Ezt nem az egóm mondja belőlem, egyszerűen ez az igazság. Ezek tények. Élveztem az ott töltött időt és jól éreztem magam. Tetszett, ahogy dolgoznak és ahogy a marketinget csinálják. Azt hiszem, hogy Amerika volt a legjobb módja annak, hogy visszatérjek a pályára a sérülésem után. Büszke vagyok arra, hogy ott játszottam, mert az érkezésemkor azt mondták, hogy Amerikában elég üresek a stadionok. Ehhez képest a stadionok tele voltak, amikor ott voltam, sőt túljelentkezés volt a jegyekre. Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Talán egy napon visszatérek, hogy újra egy kis ízelítőt adjak nekik és emlékeztessem őket, hogy mi is az igazi futball.”

6 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Mondjuk tény, hogy már azzal a bemutatkozó góljával a valaha volt legjobb focista lett amerikában,. 😀 Valami eszméletlen volt.

  2. Minden tiszteletem Zlatané, de sajnos már az olasz bajnoksághoz képest is feltűnően lassú és körülményes. Az tény, hogy a fizikális játékban még mindig nagyon ott van, ritka mikor nem ő szerzi meg a felívelt lasztikat, de félek, hogy ez már nem elég. Egy scudettoval pont jól tudná lezárni a pályafutását! 🙂

    • Mindenki más boldog lenne a Scudetto után és lezárná a pályafutását, Veled ellentétben úgy gondolom, hogy nem egy scudetto adja meg neki a lezáráshoz a megfelelő lökést.

      Mr Adrenalovicot még hajtja valami, valami olyan, ami minket meg sosem hajtott… A második csillag…

      Sempre Milan!

      Sempre Ibra!

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet