Giorgio Furlani, az Elliott portfólió menedzsere és egyben a Milan igazgatósági tagja a Financial Times brit lap rendezvényén nyilatkozott és beszélt a kezdetekről, a hibákról, a klub pénzügyi helyzetének stabilizálásáról és a stadionprojekt váratlan akadályairól is.
„Finanszírozóként kezdtük, de egy év után a Milan és a tulajdonosa pénzügyi nehézségekkel küzdött, ezért lépnünk kellett és stabilizálni a klubot. Az érkezésünkkor katasztrofális helyzetet tapasztaltunk, a klub pénzügyi szempontból csődhelyzetben volt. Megkaptuk az UEFA-tól az Európa Ligából való kizárást, miközben nem volt vezetőség vagy menedzsment és az eredmények is meglehetősen rosszak voltak. Ilyen volt a helyzet, amikor átvettük a Milant.” – nyilatkozta Furlani.
„Két fő pillér alapján dolgoztunk ki egy tervet: az első a sporteredmények. Számomra nincs olyan sikeres futballprojekt, amelynek kiindulópontja nem a sportsikerek. Másrészt pénzügyi szempontból fegyelemre volt szükség, különösen a kiadások csökkentését illetően. Ivan Gazidis személyében kiválasztottunk egy fantasztikus vezérigazgatót, akinek a közreműködésével átalakítottuk a Milant és az út egy olyan médiavállalkozás kialakítása felé halad, mint a Real Madrid vagy éppen a Manchester United. Kicseréltük a vezetőséget is, hogy a pályán jó eredményeket érjünk el. Végül elindítottuk a stadionprojektet. A San Siro egy történelmi stadion, de nem elég modern.”
„A négy éves tulajdonosi időszakunk alatt sok mindent véghez vittünk. Időnként hibáztunk, különösen kezdetben, aztán egyre jobb dolgokat csináltunk. Nagy fordulat következett be és óriási potenciált láttunk ebben a projektben az összes felmerülő probléma ellenére is. A pályán való eredmények és a költségvetés szempontjából is jó úton haladunk. Előfordul, hogy hibázunk, de helyes irányvonalat követünk.”
Furlanit arról is kérdezték, hogy az Elliott Managementnek megfordult-e a fejében valamikor is értékesíteni a Milan tulajdonjogának egy részét kisebb részvényeseknek.
„A rövid válasz az, hogy nem. Soha nem gondoltunk erre. Ugyan sok megkeresést kaptunk a klub iránti érdeklődések kapcsán, de eddig nem történt semmi konkrétum. Az elmúlt évben nem hajtottunk végre tőkeemelést és erre most sem lesz szükség, a klub pénzügyi helyzete stabilizálódott. Manapság a futballban sok esetben közgazdasági és elemzői szempontok alapján történik a döntéshozatal és ez az, amire törekedtünk. Mondok egy példát erre. Butaság lenne a részünkről mindenáron ragaszkodni az értékeink megtartásához, de objektívnek kell lennünk és rendelkeznünk kell B tervvel. Nagyon boldogok vagyunk az új kapusunk miatt.”
„Szuperliga? Nem a projekt a kérdés, hanem sokkal inkább egy olyan rendszer, amely nem csupán a rossz gazdálkodása miatt veszít pénzt, hanem azért is, mert nem megfelelő a struktúrája.” – utalt az UEFA működésére.
„Új milánói stadion? Ez egy hosszú távú projekt. A járvány miatt volt némi késedelem. Jelenleg a projekt az önkormányzat kezében van és folyamatban van az elemzés a főbb illetékesekkel. Ez egy nagyon fontos projekt, mert a stadionhelyzet nem megfelelő. A mai kornak megfelelő infrastruktúrával kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a legjobb élményt biztosítsuk a rajongóknak. Sajnos korlátozott a politikai akarat, hogy előrelépés történjen az ügyben. Több olyan érintett is van, aki nem akarja, hogy ez megvalósuljon. Nagyon olasz mentalitás a régi dolgokhoz való ragaszkodás.”
4 hozzászólás
Érdekes dolog ez a stadion project. Látszólag erre megy el csomó energia és (majd) pénz. Emellett ott volt a nemrégiben megjelent cikk amely tanulsága szerintem nem egy óriási összeg a stadion bérlés. Véleményem szerint egy modernebb stadionba sem menne több néző, sőt! Rangadókon bukna a csapat, mivel kb 20.000Fővel kisebb lenne az új és amíg a csapat harcban áll a bajnoki címért a rangadókon teltházra lehet számítani.
Nem mondom, hogy felesleg mert nagyon nem az! Sok előnye lenne. De ahogy többször említettem én csak saját stadionnak látom értelmét. Közösen épített stadionnal kb ugyan ott vagyunk, sőt!
De ezt belső emberek biztos jobban látják. (Vagy csak jó lebegtetni egy ilyen megfoghatatlan dolgot)
Londonban jelenleg 6 PL-klub van, mindegyiknek van saját stadionja. Milánó két emblematikus klubja nem bírna el két stadiont? Tényleg nem értem, hogy miért ez a közösködés az Interrel. Mintha az Arsenal meg a Tottenham egy stadiont használna.
A stadion helyére tervezett új létesítménytervek már több mint egy évtizede húzódnak, és teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzat akadályozza a projektet. Ez lehet, hogy egy másik hellyel is így lenne, de én már régen hagytam volna a francba ezt az egészet. Akkor rohadjon rá az önkormányzatra a Meazza, ha nem akarja megkönnyíteni a stadionberuházást, a Milan meg keressen egy másik helyet.
Nekem a gyepkérdés is eszembe jutott. A San Siroban mindig rossz volt.
Egy közös stadionban, ahol minden szombat vagy vasárnap bajnoki van és (előlegezzük meg) minden kedden vagy szerdán kupameccs, plusz az olasz kupa.
Nem az mint egy csapatnál, amikor általában csak kéthetente játszol otthon, hanem szinte folymatos igénybevétel.
Ugyanolyan rossz lesz, mint most.
Imádtam olvasni ahogy a saját áldozatos munkája előtt Maldini és a stáb sport sikereiről beszél…