Zlatan Ibrahimovic exkluzív interjút adott a The Guardian lapnak és elmondta, hogy mi vezérelte az Azpilicuetával szembeni durva szabálytalanságakor, továbbá beszélt a Milanról, a mentalitásáról, a családjáról és a jövőjéről is.

“Nem könnyű. Minden nap felébredek és azt érzem, hogy fáj mindenem.” – kezdte Ibrahimovic a The Guardiannek adott interjúját. “Ma reggel is úgy keltem, hogy minden testrészem sajgott, de amíg vannak céljaim és megvan az adrenalin, addig folytatom. Tudom, hogy valami nagy dolog elérésén dolgozom. Folytatni fogom, ameddig csak tudom.”

“Nem akarom, hogy megbánjam a visszavonulást és néhány év múlva arról beszéljek veled, hogy még folytathattam volna, mert jól éreztem magam. Jobb, ha a befejezéskor teljesen kimerülök és azt mondom: »Ennyi volt, nem tudom tovább csinálni.« Én még mindig képes vagyok játszani és meg is teszem.”



“Ez nem a szerződésről vagy a hírességről szól. Nekem egyikre sincs szükségem. Az adrenalin az egyetlen dolog, ami visz előre. Amikor reggel felkelsz és mindened fáj, akkor plusz két követő nem segít. Ha több pénzt kapsz vagy a figyelem középpontjában vagy, az sem segít. Az adrenalin az egyetlen, ami megszünteti a fájdalmat.”

“Nekem nincs problémám a szenvedéssel. Ez olyan nekem, mint a reggelizés, de sokan nem értik, hogy mit jelent szenvedni. A fiatalabb generációnak a mostani platformokkal keveset kell tenniük annak érdekében, hogy elismeréseket kapjanak. Nekünk nagyon sokat kellett tenni, hogy egy keveset is elérjünk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a régi generációból származom.”

“A Milannak van az egyik legfiatalabb csapata. Még úgy is, hogy én is itt vagyok. Ez hihetetlen. Még engem is fiatallá tesznek és olyan a hatás, mintha én lennék Benjamin Button. Hat hónap köztünk és az ősz hajad visszabarnul, higgy nekem!”

“Amikor először itt játszottam a Milanban 2010 és 2012 között, tele voltunk szupersztárokkal. Most tehetségekkel vagyunk tele. Európa legfiatalabb csapata vagyunk és most is ott vagyunk a legmagasabb szinten. Ez egy másik projekt és nagyobb elégedettséget ad. Ha egy csapat sztárjátékosokból áll, akkor alapelvárás a siker. Ezzel szemben a mostani eredményeinkre senki sem számított. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert azt látom, hogy ezek a fiatal játékosok egyre felelősségteljesebbek és a mentalitásuk is változik. Ez most az én boldogságom és az adrenalinom. Kimegyek a pályára és futok, mint ők. Ezt csinálom már 20 éve. Az emberek azt gondolják, hogy abba kellene hagynom, de a mentalitásom mást diktál. Azért csinálom, mert amikor a fiatalok látnak dolgozni, akkor azt mondják maguknak: »Mindazok után, amit elért, még mindig keményen dolgozik. Nekem is ezt kell tennem.« Ez nem igazán manipuláció, inkább példamutatás a részemről. Nem olyan kutya vagyok, amelyik ugat és nem csinál semmit. Én pont az ellenkezője vagyok.”

Ibrahimovic a karrierje során ellenfélként többször is szembenézett Paolo Maldinivel, aki most igazgatóként dolgozik a Milannál. Ibra most csapattársa Paolo 20 éves fiának, Danielnek.

“Az egyikőjük Mr. Szépfiú, míg a másik, ha meg akar ölni, akkor megteszi. Örülök, hogy nem egyformák, mert nem könnyű egy fiúnak, amikor összehasonlítják az édesapjával, különösen akkor, ha az apa olyan karriert futott be, mint Paolo. Mindenben segítjük Danielt. Ő egy nagy tehetség, de azt mondtam neki: »Csak játszd a saját játékodat, harcolj és megtalálod a saját utadat!« Boldog vagyok, hogy játszottam az apja ellen és most a fiú csapattársa vagyok. Egy napon Danielnek is lesz egy fia és talán…” – mondta nevetve, majd elvette a riporter füzetét, amelyben 3 oldalon keresztül 48 kérdés szerepelt. “Egy egész könyvet hoztál magaddal… Az én időm nagyon drága, de nagyon komolyan veszed a munkádat és sok mindenről lehet beszélni.”

“Egyszer lent, egyszer fent. Így működik az élet. Ha minden tökéletes lenne, akkor nem tudnánk miről beszélgetni. Mindig követünk el hibákat, mert senki sem tökéletes. Az emberek a közösségi oldalakon kiraknak egy képet 20 filterrel és tökéletesen néznek ki, de a valóságban már nem. Úgy tesznek, mintha tökéletesek lennének. Én azt mondom, hogy akkor vagyok tökéletes, ha önmagam vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nem követek el hibákat. Én is hibázom, de tanulok belőlük.”

A 40 éves csatár a novemberi válogatott mérkőzéseken csereként lépett pályára Spanyolország ellen és a meccs hajrájában egy durva szabálytalansággal került középpontba, amikor vállal beleszállt César Azpilicuetába.

“Szándékosan csináltam. Nem szégyellem kimondani, mert nagy hülyeséget csinált a csapattársammal szemben. Belekötött az egyik csapattársamba és eljátszotta a nagylegényt. Butaság volt, de újra megtenném, hogy megértessem vele, hogy k**vára nem szórakozhat senkivel. Nem elég tökös, hogy ugyanazt megtegye velem, de megmutatom, hogy mi történik, ha megpróbálja. Ezért tettem. Mondott-e valamit a meccs után? Mit tudott volna mondani… Nem nekem mondja, hanem a csapattársamnak, aki nem tesz semmit, mert túl rendes. Nem volt szép tőlem, de ha kell, akkor újra megteszem, ez 100 százalék. Ilyen vagyok, nem szégyellem kimondani.”

“Azt akartam, hogy megjegyezze, nem piszkáljuk a földön fekvő ellenfelet. Egy kutyát sem támadsz meg, ha látod, hogy harcképtelen. Könnyű betalálni azokat a csapattársaimat, akik alig húszévesek, nagyon rendes srácok és a légynek se tudnának ártani. Remélem, hogy most már megtanulja.”

“Premier League? A bajnokság minősége technikai szempontból túlértékelt. A PL más képességeket követel meg, ilyen a sebesség és a ritmus. Lehetsz a világ legjobb játékosa, de ha nem tudod kezelni azt a tempót és ritmust, akkor semmi esélyed a sikerre.”

Ibra az interjúban kitért a családjára is. Ez az első alkalom, hogy a svéd csatár külön él a családjától, mert az olaszországi visszatérésekor a feleségével úgy döntöttek, hogy a gyerekek Svédországban fejezik be az iskolát.

“Max és Vincent 13 és 15 évesek. Repül az idő… Nem könnyű, de a feleségem jól vigyáz a gyerekekre. Úgy oldjuk meg, hogy működjön. Ha van szabadidő, akkor látjuk egymást és mindannyian boldogok vagyunk. Karantén? Magányos voltam. Szigorú előírások voltak és nem lehetett utazni. Furcsa volt, mert azokban az időszakokban a közeli barátaiddal maradsz, de én nem tehettem. Aztán az ország megnyílt, hazautaztam és ott töltöttem két hónapot.”

“Rasszizmus? A sport egyesíti, míg a politika megosztja az embereket. Nem értek egyet a rasszizmussal, de nem politizálok. Ha azt tenném, akkor most elnök lennék és nem futballista. LeBron James? Nem ismerem őt személyesen és nem ítélkezem. Ha 50 ezren azt kiabálják neked, hogy egy k*****tt ci**ny vagy, az is rasszizmus. Ez ugyanolyan szituáció. De nem politizálok, inkább focizok és így terjesztem a szeretetet.”

“Jövő? Ha emiatt aggódnék, akkor nem a jelenre koncentrálnék. Jelen idő vagyok. Élj a mának!”

1 HOZZÁSZÓLÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet