Ez volt az a pont, amikor a Milan eldöntötte, hogy szerződteti Mike Maignant.
Alessandro Jacobone újságíró a RadioRossonerától egy érdekes részletet osztott meg a tavaszi huzavonáról Gianluigi Donnarumma szerződésének meghosszabbításával kapcsolatban. A Milan akkor döntött úgy, hogy felgyorsítja az eseményeket Maignan leigazolása ügyében, amikor Donnarumma a csapat egyik edzését követően kisurrant Milanellóból, hogy elkerülje a személyes találkozást Paolo Maldinivel.
Ekkor vált minden világossá a klub vezetősége számára, hogy a saját nevelésű kapus Mino Raiola oldalán áll és nem a Milanén. A klub hosszú hónapokon keresztül tartó próbálkozásai sikertelennek bizonyultak az olasz válogatott kapus hosszabbítása ügyében az ajánlat és a fizetési igény, plusz az ügynöki jutalék közötti különbségek miatt. A Milan a biztonság kedvéért B-tervként idő előtt kinézte Maignant a Lille-ből és hamar szóbeli megállapodás született a felek között arra az esetre, ha Gigio távozna.
Továbbá Gianluca Di Marzio, a Sky Sport Italia transzferguruja szerint az Atalanta elleni sorsdöntő májusi összecsapás előtt Donnarumma már tudta, hogy az utolsó mérkőzésén játszik a Milanban.
„Donnarumma elsírta magát az Atalanta elleni meccs után, mert akkor már tudta, hogy az volt az utolsó mérkőzése. Néhány nappal előtte tájékoztatták arról, hogy a Milan új kapust fog igazolni. A klub döntése volt, hogy nem vár tovább Donnarummára, miközben ő kivárt, hogy a csapat bejut-e a Bajnokok Ligájába. A Milan nem várhatott tovább, mivel a Roma beszállt a versenybe Maignanért és azon a ponton nem kockáztathatták meg, hogy lemaradjanak róla.”
19 hozzászólás
Azért ez már kezd átmenni abba a tipikus magyar mentalitásba, amit a himnuszunk is képvisel. Kesergünk jó hosszan a múltunkon… Jött helyette Maignan, aki hasonlóan jó képességű kapus, remélhetőleg nem lesz sérülékeny a felépülése után.
Max az újságírók „keseregnek” itt. Nem hinném, hogy a klub írogatná ezeket a cikkeket. 😀
Bár off, de elszomorító, hogy a himnuszt ilyen degradálóan mutatod be és hasonlítod teljesen helytelenül ehhez a történethez. Mellesleg a himnuszra imádságként is szoktak hivatkozni, és a „kesergés” mellett/helyett inkább a jövőben való bizakodás áll a középpontban. Sajnálom, hogy nem sikerült megérteni az üzenetét és így a büszkeséget érezni, miközben szól, pedig nem kell géniusznak lenni hozzá, hogy értse, mire is utal igazából.
A Magyar mentalitásos gondolatmenetedet kikérem magamnak,inkább csak a magad nevében beszélj.
Én nem tartozom ehhez a tipikus mentalitású csoporthoz,pedig Magyar vagyok!
Hajrá Milan!
Én nem kesergek, ennél jobb forgatókönyvet még a hollywoodi filmekben se látsz. Mike olyan dolgokban is helyettesíti ezt a gyáva alakot, amire ő nem volt képes.
De jó döntést hoztunk akkor…
Hagyjad már ezt a kesergős himnuszos dumát!
Nem kesereg ezen senki,csak egy újabb szerintem nem elhanyagolható részlet derült ki az ügyről,ami szerintem fontos Donnarumma megítélésében!
Ennyi!
A sztereotipiák gyártását pedig hagyd másra.
Forza Milan!
+1
Maignan jó…de Donnarumma már most világklasszis, a következő két évtized egyik, ha nem a legjobbja lesz!
Jó a reklámja, de ennyi, van pár hiányossága, de abban egyetértünk, hogy nagyon jó kapus ettől független, de azért fölösleges elszállni mikor egy játékost értékelünk. Ezer hasznosabb játékost fel lehet sorolni mindig, mikor csak a legnagyobb nevekről szoktak beszélni, de ez a dolgok rendje, mindenki csak arra emlékszik, aki bepöcköli a labdát a kapuba.
Magyar vagyok,de de faclankasztóbb himnuszt mint a magyart,nem sokat ismerek.Jaaa,1-et sem.Vegyétek ki a dugót és hallgassátok úgy..
Elég sokat elárul az érzelmi fejlettségedről, hogy egy himnuszt, legyen az bármelyik, de ráadásul a sajátodat „faclankasztó” jelzővel illeted..
Akkor Dullárruma tényleg gerinctelen volt. Jól tette a vezetőség, hogy még időben lépett és leigazolta Miket. Remélem hamarosan felépül és hozza a sérülés előtti szintjét!
Sajna igazad van,az igazi kesergő magyar mentalitás-benne van a himnuszunkba….
Akinek a himnusz meghallgatàsa utáni lelki és idegàllapota nem romlik az vagy nem hallgatta vagy nem vesz tudomàst a vonatkozàsàról.
Annál keserűbb szöveg mint a Himnusz József Attila sem írt, pedig rá szokták mondani, hogy 3 vers egymás után és a sínre fekszel.
Ettől még nem akarom senkitől elvenni a manapság ismét divatba jött, bár a legtöbb ésszerű alapot nélkülöző hazafiság érzését…
Hol vagy Balika?🤣🤣🤣
Itt vagyok. De most mit mondjak erre? Donnarumma nincs agyon fikázva csak jogos kritikák illették. A himnuszt meg mindenki maga ízlése szerint értékeli. Mindenesetre a véleményem a himnuszunkról, hogy nem egy vidám, dallamos himnusz. Valóban kicsit szomorkásabb a hangulata, de a miénk.
A Himnusz egyfajta történelemóra a reformkorral bezárólag. A műfaj (óda) determinálta a hangvételt és a könyörgést, amelyhez tökéletesen passzolt a magyarság története, amelyről mindenki tudja, hogy messze nem volt fáklyásmenet. Ezt a költeményt nem lehet buzdító, lelkesítő műként beállítani, de olyanként sem, amit a teljes pesszimizmus hat át. A bűn és a bűnhődés problematikáját nagyon ügyesen járja körül Kölcsey, nem menti fel, de nem is ítéli el a szükségesnél jobban a magyarságot. A magyar történelmet áttekintve sajnos kevés olyan dolog van, ami erőt adhat: rengeteg vesztes háború, idegen hatalmak megszállása következtében több esetben a szuverenitás elvesztése, és akkor még Kölcsey nem tudhatta, hogy mi lesz a következő majdnem 200 évben… Ugyanakkor az egész művet átlengi, hogy a sok negatív történés ellenére is még itt vagyunk, megvagyunk… Az sem véletlen, hogy mikor írta ezt Kölcsey: akkoriban, amikor igen sok olyan dolog történt, ami alapján úgy gondolhatta, hogy ez az időszak sorsfordító lehet… Kölcsey úgy írta meg a Himnuszt, hogy alapvetően mindenki talál benne olyan dolgot, ami az optimizmusát vagy éppen a pesszimizmusát erősíti, azaz a félig tele és a félig üres pohár esete. A keretes szerkezet erősíti azt, hogy Kölcsey amellett érvel, hogy „rosszból is megárt a sok”: szívtunk már éppen eleget, úgyhogy most már elég lesz…
Ami Donnarummát illeti… Ezek a történések nem a kesergésről szólnak vele kapcsolatban, hanem arról, hogy a Milan mennyire jól döntött, amikor elengedte (magyarán: egy ilyen alakért nem kár). Kis öntömjénezést is látok ezekben a cikkekben, ami azért megmosolyogtató, de ez tényleg annak szól, hogy egy egyébként remek kapust veszített el a Milan, akit viszont egy olyannal sikerült pótolni, aki körül jóval kisebb a hype, ráadásul hasonlóan jó képességekkel rendelkezik.
Érdekes egyébként egy-egy kapust abból a szempontból figyelni, hogy hogyan avatkozik a játékba akkor, amikor aktívnak kell lennie. Egy kapus ugyanis tipikusan passzív szereplője a meccsnek: valamire (lövésre, beadásra, tehát egy ellenféltől „származó” eseményre) reagálnia kell, azt tehát nem ő alakítja. Nagyon ritka, amikor aktívan tesz hozzá a meccshez, bár persze előfordul (egy jó kidobás, indítás pl.). Amikor arra kényszerül, hogy aktívan kapcsolódjon a játékba, az igen sokat elárul egy adott kapus kreativitásáról, játékintelligenciájáról, hogy egyébként mennyire jó a játékolvasásban. Vannak olyan kapusok, akik nagyon jók lábbal és jól is olvassák a játékot (Neuer), és vannak, akik talán nem annyira jók lábbal, de a játékolvasásban jók. Én Oblakot ebbe a kategóriába sorolnám. Vannak, akik igen jók lábbal, de a játékolvasásban előfordulnak hiányosságaik (De Gea), illetve vannak olyanok, akik – bár igen jó kapusok – mindkét téren kihívásokkal küzdenek. Én pl. Handanovicot tekintem ilyennek, valamint – Donnarummát. A szlovén is lehet, hogy mindent kifog egy meccsen, de én nem látom őt túl okos játékosnak. Donnarumma is ösztönös tehetség, de ezt a félelmetes ösztöneinek, adottságainak köszönheti. Amikor gondolkodni kell, gyorsan kell felismerni egy játékszituációban a legjobb megoldást, akkor láthatóan lassan dönt. Miután mint kapuvédő klasszis, ezért belefér, hogy lábbal a legjobb esetben is totál középszer. De amit legutóbb is az olasz-svájci meccsen művelt, amikor hozzá került a labda, azt rossz volt nézni…
No, így aztán én például Donnarumma távozása miatt nem kesergek.
A tegnapi kifutása az észak-írek ellen az utolsó percekben?
🤣🤣🤣
Ha az ír nem olyan balfék, akkor még nyernek is. Akkor talán még a csapattársak is azt mondták volna, hogy menj vissza a párizsi padra Gigio.
Szerencsére az 1 pont sem segített az olaszokon.