Samu Castillejo a Verona elleni győzelem után elsírta magát és a csapattársai vigasztalták a pályán. A spanyol támadó elárulta, hogy miért érzékenyült el a lefújást követően és hozzátette, hogy a szívét és a lelkét beleadta a sikerért.
A 26 éves támadó a szünetben kétgólos hátrányban lépett pályára csereként a Verona elleni bajnokin és végül fontos szerepe volt abban, hogy a piros-feketék fordítottak és megnyerték a mérkőzést. Castillejónak ez volt a második meccse az idei szezonban, legutóbb a második fordulóban 1 percet játszott a Cagliari ellen.
„A könnyeim mindent elárulnak arról az időszakról, amin keresztül mentem és amiben jelenleg vagyok. Én ilyen vagyok. Az első lehetőség alkalmával ki akartam tenni a szívemet és a lelkemet a pályára. Szeretnék köszönetet mondani a családomnak, a barátaimnak és Istennek is. Milyen csodálatos a futball, ugye? Egy nap még a saját édesanyám sem akart engem, majd másnap a szurkolókkal együtt ünnepelek a San Siróban, ami az otthonom.” – mondta Castillejo.
„Néha nem egy emberen múlik minden, hanem sok más dolgon is. Mindig minden egyes alkalommal a szívemet és a lelkemet beleadtam, amikor pályára léptem a Milanban. Örülök a családomnak és a barátaimnak, akik mellettem álltak ebben a nehéz periódusban. Boldog vagyok, hogy segíteni tudtam a csapatnak, a csapattársaimnak és a Milannak. Ez egy nagyszerű család.”
„Hosszú ideje nem játszottam, de fizikálisan jól vagyok. Valójában saját magam is meglepődtem. Ugyanakkor minden nap edzek és szeretek magamért illetve a csapatért dolgozni. Készen állok, amikor a csapattársaimnak segítségre van szükségük, ahogy történt ezen a mérkőzésen is. Úgy vélem, hogy képes voltam segíteni a csapatnak a kiharcolt tizenegyessel és a harmadik gól előtt. Azt hiszem, hogy a hozzáállásom is segített. Örülök a három pont megszerzésének, amellyel a bajnokság élére álltunk.”
„Ezen a nyáron közelebb álltam a távozáshoz, de végül maradtam. A hozzáállásom mindig ugyanaz: keményen edzek és a célom, hogy készen álljak. Ezen az estén jól sikerült és elégedett vagyok. Már több éve itt vagyok a Milanban. Akkor érkeztem, amikor a klub nehéz helyzetben volt és mostanra mindent sikerült megváltoztatni. A sors ehhez a mezhez köt engem. Közelebb volt a távozás, mint a maradás, de végül a sors azt akarta, hogy itt legyek. Nagyon boldog vagyok és alig találok szavakat.”
„Nehéz pillanat volt, amikor azt láttam, hogy nem illeszkedek az edző elképzeléseibe. Ezúttal lehetőséget adott nekem, mindent kihoztam magamból, ami bennem volt és fontos három pontot szereztünk.”
Much love to Samu, great prof 👍🏼pic.twitter.com/G9agrdRHUU
— 19(backup2) (@semo_33x) October 16, 2021
5 hozzászólás
Megható, de amikor nem volt veszélyben a helye, akkor hol volt ez a teljesítmény? Egy Verona-nál erősebb csapat ellen is kéne bizonyítania, hogy tényleg annyira vagány, mint ahogy gondolja magát. Aztán a végén négyszeres pénzért se fog aláírni, ha véletlen hajlandó lenne focizni.
Más szemszögből nézve, meg pont ezért jó, hogy rivalizálás van, mert az kihozza a maximumot a játékosokból, mert nem kényelmesedik el a jó dolgában senki, a gyengék meg kihullanak.
Nem rossz fiù ő csak hát makival együtt ennyit tudnak.aki tudna de lusta az Leao.olyan a hozzáállása mint a melós aki varja hogy leteljen a 8 óra,lassan kessie is ilyen lessz.
Szia Milanfan!
A tavalyi Leao-ra valóban rálehetett mondani, hogy a hozzáállása nem megfelelő, de szerintem az idei meccseken való hozzáállása igenis Milan szintű. Nagyon sokat fejlődött a srác mentálisan, a balszárny motorja ennek a Milannak.
En meg ennel is tobbet varok Leaotol.talan olyan 70%nak erzem.egy kis Rebic fele agresszio hianyzik belole.
Rendes gyerek szerintem is és megható a sorsa, hogy egy gyenge csapatban még elfért, de most már kevés, pedig erőn felül teljesített sokszor és a tavalyi Leao pont az ellentétje volt ennek. Szegény Samu kilóg már a csapatból, hiába nyújtja a maximumot és ő tényleg szeretne maradni.
Ez a nyilatkozat meg szép és jó, de ha mindig mindent beleadna, akkor cserének tökéletes lenne, de többször meg se közelítette ezt a szintet és ezért is akarták eladni. Lehet tényleg csak ennyit tud, de sok focistából hiányzik az a fajta hozzáállás, ami arra készteti, hogy ne fogadja el a saját határait. Ibra, CR, Messi stb. játékosokról például tudjuk, hogy rendelkeznek ezzel és ők se lennének annyira jók(talán Messi-t kivéve), ha nem próbálnának meg jobbak lenni minden nap.
A Ronaldinho-hoz hasonló zseni nagyon ritka, akinek edzésre se kell járnia, de olyan játékosból sok van, aki megdolgozik a sikerért és ha tényleg mindent beleadott Samu, akkor elismerem, hogy minden szava igaz és sajnálom őt, hogy még így se elég ide.