Romagnoli ultimátumot adott Raiolának

I. Általánosságban – azaz ettől a konkrét esettől függetlenül – annyi megjegyzésem lenne, hogy ennyit arról, hogy ki kit is irányít. Aki (játékos) azt akarja, hogy irányítsák (az ügynökök), vagy pedig belenyugszik ebbe, azt irányítani fogják. Sok játékosnak ez így egyszerűbb, mert a naivabbak számára megmarad(hat)nak pozitív „hősnek” . Raiolának van egy híre; évtizedek óta ismert, hogy milyen módszerekkel dolgozik, hogy neki – a korábbi gyakorlattól eltérően – az ügyfele az első, hogy magasról tesz a klubokra, és nem titok, hogy mi az érdeke. Aki tehát őt megbízza, az pontosan azért bízza meg, mert ilyen, és azt várja tőle, hogy azt tegye, amit megszokhattunk tőle. Nekem fura, hogy sokan ezen körülmények ismeretében is bedőlnek azoknak a játékosoknak, akik megpróbálják magukat semmiről sem tehető, ártatlan báránynak bemutatni.

II. Nagyon érdekes ez az egész szituáció és az ultimátum. Mint írtam, ha tehát valaki Raiolát megbízza, akkor tudja, mire számíthat tőle. Ezek után – elvileg – egy ilyen „keménykedés” Romagnoli részéről nem egészen lenne érthető, mert Mino barátunknak nem az állandóság, hanem a változás az érdeke. Romagnoli esetében tehát felvetődhet(ne) a kérdés, hogy akkor miért is bízta meg Raiolát, ha nem akart változást. A válasz – úgy gondolom – egyértelmű.

Romagnoli kb. 2 éve váltott ügynököt, ami a részéről akkor logikus lépés volt, mert a Milan 2019 őszén nagyjából sehol sem állt, ő pedig úgy lehetett vele, hogy válogatott játékosként nem akarja egy évek óta előrelépni nem tudó Milanban tölteni a legjobb éveit. Ahhoz pedig, hogy felkavarja az állóvizet (meg egy kicsit „idegesítse” a Milant), megbízta az egyik legjobb ügynököt, ami reklámnak sem volt utolsó. Az elmúlt két évben viszont sok pozitív dolog történt, a Milan szintet tudott lépni, Romagnoli pedig – ezek szerint – már annak ellenére sem akar eligazolni, hogy a kezdőbeli helyzete nem egyértelmű (bár az idő neki dolgozik), továbbá, hogy a Juventus kinézte Chiellini utódjának, és ott szinte biztosan garantált lenne számára a kezdőbeli tagság. Ha 2019 végén ilyen szinten lett volna a Milan, Romagnoli biztosan nem vált ügynököt. Most tehát kicsit felemás helyzetben van, mert míg Raiolát korábban vélhetően csapatkeresési céllal bízta meg, addig most a Milannal való hosszabbítás intézését szeretné „kikényszeríteni” az ügynökből.

Készpénznek egyelőre semmit sem vennék. Akármilyen jól is hangzik ez az ultimátum, Romagnoli ügynöke egyelőre még Raiola, így bármilyen hír is „szivárog ki”, kell a forráskritika, akármilyen megbízhatónak is tűnik a sajtótermék vagy -munkás. Egy Milan-szurkoló már egyre kevésbé lepődhet meg bármin. Sajnos elképzelhető az is, hogy a sajtónak kimegy egy ilyen hír, miközben a játékos továbbra is el akar igazolni. A játékos a szurkolók szemében pozitívvá válik, az ügynök meg esetleg – a játékos tudtával… – kér egy brutális ügynöki jutalékot a hosszabbítás fejében a klubtól, amire persze nemet mondanak. A hosszabbítás meghiúsul, ügynök (akinek ugye mindegy…) lesz az aljas, a játékos a szent – kivéve azok szemében, akik tudják, hogy az ügynök a játékos megbízottjaként jár el akkor is, amikor ügynöki jutalékra tart igényt, és azzal is tisztában vannak, hogy a játékos bármikor dönthet úgy, hogy a saját kezébe veszi az ügyei intézését.