Minden jel arra utal, hogy a Milan vezetősége megunta a várakozást.

Mike Maignan kedden orvosi vizsgálatokon vesz részt a Milannál, ami arra utal, hogy Donnarumma a nyáron búcsút int a Rossonerinek. A klub vezetősége már hónapokkal ezelőtt “lefoglalta” a francia bajnokcsapat kapusát erre az esetre.

A La Gazzetta dello Sport a mai számában arról ír, hogy az edző, a csapattársak és a klub is értetlenül áll azelőtt, hogy Donnarumma még nem írta alá a szerződésének meghosszabbítását. Korábban mind az edző, mind a társak kérdezősködtek az olasz kapusnál, azonban egyértelmű válaszokat soha nem kaptak a jövőjét illetően.



Úgy tűnik, hogy a Milan vezetősége belefáradt a kialakult helyzetbe és Mino Raiola irreális követeléseibe, ezért úgy döntött, hogy Maignanra koncentrál, akinek az átigazolása rövidesen véglegesítésre kerülhet. A 25 éves kapusért a Borussia Dortmund és a Tottenham is bejelentkezett, így szükségszerű volt, hogy a Milan lépjen.

Antonio Vitiello, a MilanNews főszerkesztője arról ír, hogy a klub mindvégig megpróbálta meggyőzni Donnarummát, méghozzá 5 éves szerződéssel és 8 millió eurós fizetéssel – ami összesen nettó 40 millió eurós bért jelent.

A Calciomercato úgy tudja, hogy Donnarumma már kommunikálta a csapattársai felé a távozási szándékát.

25 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Respect Maldiniék felé. Szeritnem ezt így kellett kezelni. Donna hatalmas csalódás egyértelműen. Menjen amerre lát nyugodtan!

    • azert nem eppen, jo lett volna kiszedni egy kis penzt belole.
      Viszont most ja, helyes lepes es jo kis pofon az egojanak. Nezd csak kistata van itt mas is , na pakoljal ossze es sok sikert!
      Ha a juveba megy akkor orok ellenseg lesz !

      • Igen, úgy értem hogy most per pillanat jól döntöttek. Az egy másik téma, hogy elherdáltak egy komoly értéket a hosszú tökölődéssel. Itt komolyabban előre kell gondolkozni, utolsó pillanatban már nagyon kiszolgáltatott a szitu. Remélem ebből tanulnak.

        Donna nagy részt már így is leírta magát, ha Juve-ba megy, végképp megsemmisül.

        • Ha jól emlékszem már a szezon előtt elkezdődtek a tárgyalások. De ha d-nek esze ágában sincs hosszabbítani és végig lehetetlen követelésekkel állnak elő, akkor kezdhetsz akármikor tárgyalni, úgyis csak időhúzás lesz.
          Szóval én a vezetőséget nem hibáztatom. Ha maradni akart volna simán aláír, és a 7-8 millióval az egyik legjobban kereső kapus lett volna egész Európában. De neki annyira mindene a Milan, hogy ez se elég. Ami nem gond, hogy ő másra vágyik, csak akkor nem kell a színjáték, nem kell hülyíteni a szurkolókat meg mindenkit.
          Azért röhögnék egy kurva nagyot, ha a juvét a Szuperliga miatt kibaszkodnák a BL-ből, és emiatt bejelentenék d-nek, hogy bocs haver, mégsincs rád lóvé.

      • Valahol írták, hogy a MILAN több mint 80m Eurót spórolt meg azzal, hogy Maignan-t leigazolta és Donnarumma-t elengedte.

  2. Jó ,hogy kommunikálta ,hogy elmegy miután megjelent tegnap Maignan Milánóban.
    Döntött helyette a vezetőség.Jól tették.

    • az az a nezes ami a nyakleves elott van :)) , amikor csak a bajusz alatt morogsz egy “b…m ki a….t” es zsuppsz, akasztasz nala 1et :)))))))

  3. A vezetőség időben megtette a lépéseket a hosszabbítás reményében. Szerintem nem lehet ezért őket hibáztatni.
    A kölyök gerinctelensége,és a sunyisága mellett viszont nem lehet csak úgy elmenni. Klubbhűség,meg forever Milan, stb..stb Ezek az ő szájából hangzottak el. Ha értené ezen szavak lényegét, akkor még 7 M euróért is aláírt volna öt évre. Nem csak magával baxott ki, hanem a hőn szeretett csapatával is, aki így ingyen kell hogy túladjon az egyik leg piacképesebb játékosáról.Azért kíváncsi lennék mennyire van sakkban tartva a hájfejű oldaláról.
    Két pénzéhes senkiházi, házon belül hozhatnának olyan íratlan szabályt,hogy csak olyan játékosokkal kötnek szerződést, aki nincs kapcsolatban ezzel a zsírdisznóval.
    Külföldre fogják eladni a gyereket, Itáliában neki nincs keresnivalója.
    Majd biztos előkerülnek ősztől a Donnás kapusmezek merda felirattal, ahogy Bonucci esetében is volt.
    Forza Milan !

  4. Én eddig folyamatosan azt mondtam, hogy maradni fog, mert ő maradni akar – Raiola meg egy sz@rfazék.
    De, ha elmegy azok után, hogy bejutottunk a BL-be, akkor rá kell adni a kabátot, és sok sikert kívánni neki!
    Plusz Raiola ellen hozni szabályzást, mert gusztustalan, amit művel – konkrétan zsarolás, amit csinál!

  5. Bárcsak a Milan olyan anyagi helyzetben lenne 1-2 éven belül, hogy visszavásárolná Donnarummát 5 évre…
    De szigorúan a kispadra, a bratyó mögé 3. számú kapusnak, néha 1 kis primaverával megspékelve 🙂
    Amúgy az ilyen gerinctelen játékosok nagyon ritkán jutnak a csúcsra, kívánok neki kéz-és lábtörést az új klubjában 🙂

  6. Most olvastam, hogy Donnának megadták volna a 10m csak még Raiola is akart mellé 15-20m között és ezt sokalta a Milan. Gerinctelen mind a kettő.

  7. Donnarumma maradhatott volna, nekem ő szimpatikus, csak az ügynöke nem. Ellenben Hakanról szeretnék olyan hírt olvasni, hogy a távozási szándáka már 100%-ig biztos. Hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem vagyok Hakan és a képessége felé rajongó.

  8. Szerintem még jobb kapusunk lesz . Én ezt érzem —Mert így igazságos az sport. Pénzéhes banda nem kell ide mert rontja a csapatot. Tiszta lelkes játékosok kellenek akik kiteszik a szívüket lelküket a pályán. Hakant meg kell tartani szerintem ha lehetőség van rá 5mill akkor 5 ez van . De ő megéri az árát .

  9. Kíváncsi lennék, így hogy nincs csapata, melyik klub – mekkora fizetést fog neki ajánlani.
    Itt a Milannál egyértelmű, hogy nincs maradása, már 5M-ért sem.
    Ha a juve fogja vinni, és nem lesz licitháború, ott se hiszem, hogy 10M-t fognak neki ajánlani.
    Simán bent a pakliban, hogy D két szék közül raiola f@…ba csüccsen bele. Na akkor fogok igazán mosolyogni 🙂

  10. Amit a menedzsment csinàl az nagyooon pozitív. Örülök, hogy volt vér a pucájukban és el mérték engedni Donnát. Senki sem lehet nagyobb mint a klub. Ha megtartottuk volna, úgy jártunk volna évek múlva mint a Barca Messivel (ránőtt a klubja fejére, ő határozza meg a játékoskeretet, edzőket ).Ez nincs rendjén! Nem követem a francia bajnokságot,így nem tudom milyen ez a Mike srác. De remélem méltón pótolni tudja Gigiot. Forza Milan, Forza Paolo……

  11. Én nagy Donna fan voltam, de akinek kevés évi 2856000000 Ft plusz bónuszok az még üzletben vásárolt Milan mezt se húzzon magára nem hogy az igazit! Jól döntött a vezetőség van egy határ amit meg kell húzni

  12. Emberileg érthető, hogy a pénz (megélhetési lehetőség) kecsegtetőbb, de ezek a fizetések olyan irreálisak, hogy nem csodálkozok, hogy a nagy foci klubok ennyire eladósodtak. Egy fizetési sapka kellene, hogy ne legyenek éves szinten milliós tételek per fő fizetésben. Ezek a pénzek már olyanok, hogy sehova se tudod elkölteni lényegében, de van az a kapzsiság sajnos, hogy még több még több kell. Az eddigi munkáját köszönjük, de a továbbiakban ez már nem járható.

    • Az elmúlt 20-25 évben a futballba egyre több pénz áramlott, Európán és Dél-Amerikán kívül valóban globális üzletággá vált. Ehhez a FIFA is hozzájárult olyan, akkoriban annyira nem is annyira fontosnak talált lépéssel, mint amikor lehetővé tette, hogy az Aranylabda-szavazáson ne csak európaiakra, hanem “Európában játszókra” lehessen voksolni. A Bosman-döntést mindenki ismeri. 1994-ben az USA-ba, 2002-ben Ázsiába, 2010-ben Afrikába vitték a világbajnokságot, jövőre meg Katarba. A FIFA mindent elkövetett, hogy népszerűsítse a labdarúgást, minden egyes tornát bővített, a legnagyobb nemzeti bajnokságok a Bundesliga kivételével 38 fordulósra “híztak”. Megjelentek az orosz oligarchák, az amerikai milliárdosok, az arab sejkek. Ez az az időszak, amikor beköszöntött a technológiai-kommunikációs forradalom. Elindult egyfajta közösséghez tartozni akarás, de egyfajta verseny is a szurkolók között, mindenki akart valamit a csapatából. Hozzájárult ehhez, hogy ekkoriban tele volt sztárokkal a futball, nem volt tehát annyira nehéz eladni a játékosokat. Felfedezték, hogy a játékosoknak micsoda reklámértéke van. Ebben az időszakban jelennek meg a játékosügynökök, akiknek a tevékenységét eleinte próbálta szabályozni – feltételhez kötni a tevékenységüket – a FIFA, később ezt lényegében feladta.

      A játékosok rájöttek – ügynökök nélkül is rájöttek volna, a segítségükkel meg aztán pláne könnyen ment -, hogy a sporttevékenységük (a szorosan vett futballjuk) mellett van egy futballhoz köthető tevékenységük is, ami legalább annyi pénzt hoz(hat) a konyhára, mint amit a szakmájukkal keresnek. És látták, hogy micsoda szerződéseket kötnek a sportszergyártók a klubokkal, mekkorák a tévés jogdíjak stb. stb. A futball úgy alakult át, hogy míg korábban a klub volt mindennek az origója, a kerete, amely lehetőséget (munkát) kínált a játékosnak, hogy megmutassa magát, a játékos pedig kb. elmondhatta magáról, hogy jobban keres, mint egy átlag focista (mert egy nagy és gazdag klubban játszik), addig ez átalakult, és egyre inkább a játékos lett a meghatározó. Ez sok területen megfigyelhető, csak egy példa, az edzők személye, karaktere. Annak idején rengeteg karakteres edző volt, egyéniségek, akik zsenialitásukkal, észrevételeikkel, reformjaikkal kiemelkedtek a többiek közül. Igen sokan voltak, akik diktatórikus eszközökkel éltek, de egyéniségek voltak, és ami a legfontosabb, ezt megtehették, mert a játékos egyértelműen, megkérdőjelezhetetlenül az alárendeltjük volt. Ez elvileg most is így van, de jelentős hangsúlyeltolódással. Nem kell feltétlenül a Sarri-Kepa incidensre gondolni, de például egyes játékosok, “szent tehenek” esetében még most is előfordul, hogy pl. az edző nem meri lecserélni (Ronaldo mellett ez akár Ibrára is elmondható lenne…), de lehetett hallani annak idején a Messi-Ibrahimovic-Guardiola konfliktusról, ahol valószínűleg az argentin mondta azt, hogy Ibrának távoznia kellene… Manapság jóval kevesebb a karakteres edző, mint mondjuk 2-3 évtizede. Ezt én annak tudom be, hogy a játékosok szava sokkal nagyobb lett. Rengeteget keresnek, észrevették, hogy egy-egy feltöltött videóval százezreket keresnek, hogy esetleg egy-egy szponzor miattuk akarja (és csak addig, amíg ők ott játszanak) támogatni a klubot, valamint, hogy százmilliókat is kifizetnek értük a klubok… Ami érdekes viszont, hogy a legeladhatóbb játékosok egyáltalán nem lettek tekintettel arra, hogy egyéb tevékenységükkel akár a sokszorosát is megkeresik a futballfizetésüknek. Ugyanúgy megkérik a tízmilliókat, pedig lehet, hogy 2-3-4-szer többet zsebelnek be a reklámokból…

      Nem biztos, hogy a kapzsisággal lehet a legjobban kifejezni ezt a dolgot. A játékos biztosan azt mondaná, hogy amennyiben a klubot hozzásegíti egy olyan trófeához, BL-meneteléshez, tv-s vagy reklámszerződéshez, szponzorhoz stb., amivel sok tíz- vagy százmilliós bevételre tesz szert, akkor ezért igazán nem nagy ár egy 10-15-20 milliós fizetés… Akármilyen furcsa, az is üzlet, hogy a PSG kifizette Neymarért a 222 millió eurót. Mióta ez megtörtént – és a franciák mindennel együtt szerintem közelítik a fél milliárd eurót a Neymar-biznisszel -, hihetetlen pénzeket mozgatott meg ez a transzfer. Adott esetben tehát jobban járhat egy klub, ha mondjuk 110 millióért vesz egy játékost, mintha csak 80-ért, mert eladhatóbb a hír.

      A fizetési sapka sokszor előjött már ötletként – természetesen kivitelezhetetlen, illetve, ha meg is lehetne oldani, a könyveléstechnika miatt ugyanahhoz vezetne, hogy a gazdagabb klubok “megoldanák”, a kisebbek, szegényebbek meg nem. Azt el kell fogadni, és ez a futball egyik velejárója, hogy vannak nem annyira jó, jó és nagyon jó játékosok. A gurulós futball “rendszerspecfikussága”, hogy a csapatok játékosai között hatalmas különbségek vannak/lehetnek, de mivel rengeteg a tehetség, nagyon sok csapatnak jut(hat) belőlük. Az “európai futball” hagyománya nem az, hogy legyen 500 ugyanolyan erejű csapat, hanem legyenek kiemelkedők és kisebbek, és a nagy számok törvénye alapján legyenek – és lesznek is – hatalmas meglepetések. Egyes bajnokságokon belül kisebbek (bár a Liverpool három évtizedig nem nyert bajnokságot, az Internek is kellett egy kis segítség), a nemzetközi színtéren nagyobbak: a Real Madridnak vagy a Manchester Unitednek volt egy három évtizedes BEK/BL-mentes időszaka, a Milannak egy 20 éves, és lehetne sorolni. Európában az az érdekesebb, hogy egy nagycsapat esetleg bukik, majd megint előretör, és megint visszasüllyed. Ehhez képest Amerikában teljesen más a felfogás, nincsenek akkora különbségek, de nincs is annyi csapat. Ligánként 30-32 csapattal meg lehet oldani különböző szabályozókkal a “kiegyenlítést”. Azonos pénznem, nyelv, egységes technikai és pénzügyi lehetőségek, és 1 (maximum két) állam, és persze az amatőr játékosokból évente részben feltöltött profi csapatok.

      Az FFP ELVILEG alkalmas lehetett volna arra, hogy a klubok közötti különbségeket csökkentse, csak éppen azzal nem számolt (illetve dehogynem…), hogy egy Real Madridnak éves szinten olyan bevétele van a különböző forrásokból, amennyit egy közepes klub 10-15 év alatt sem hoz össze. A legnagyobb különbség az a major sportok és a FIFA-UEFA által “irányított” labdarúgás között, hogy előbbiben ténylegesen a kiegyenlített mezőny érdekében cselekszenek, és erre tudnak is hatni, míg utóbbiban mindezt csak szavakban teszik, ráadásul tapsoló közönségük is van hozzá. Tehát vannak hülyék, akik megszavazzák a FFP-t, üdvözlik, hogy milyen nagyszerű, holott pontosan tudják (ha nem tudják, akkor hülyék), hogy mindez ugyanúgy konzerválja az erőviszonyokat, mint annak idején a Bosman-ügyben hozott ítélet.

      Az egyfajta megoldás lehet, hogy az ilyen Donnarumma-féléket megpróbálja kigyomlálni a csapat, és olyanokat hagy meg, akiknek ténylegesen a klub az első. Azt az egyensúlyt nehéz megtalálni, hogy a játékos érezze megbecsültnek magát, de ne szaladjon el vele a ló, ne érezze, hogy jóval többet érdemel, mint amennyit kap. Sajnos a klubok helyzete egyre nehezebb, mert a mostani tizen- huszonéveseket motiválni szinte semmi mással nem lehet, csak pénzzel.

  13. Óriásit csalódtam Donnarummában, talán én voltam az, aki itt az oldalon a legtöbbször kiállt mellette és mindig megvédte. Egészen a mai napig…

    A teljesítménye alapján klasszis kapus, viszont emberileg olyan szintre süllyedt le, hogy azt leírni nem lehet. Összességében nem a távozásával van probléma, mert az elmúlt 20 évben nála sokkal-sokkal nagyobb legendák és Milan-szívű játékosok léptek le. Inkább a távozás módja az, ami bicskanyitogató és gerinctelen. Elgondolkodtató, hogy ha Maldini vagy Baresi sem tudott rá hatni, na ott probléma van a fejben. A kapusárakat nézve alsó hangon 50-60-70 millió euróval károsítja meg a pénzügyileg amúgyis küszködő Milant, ha ingyen lelép. Azt a Milant, akinek köszönheti, hogy most itt tart.

    Klublegenda lehetett volna, csak hát az a fránya pénz.

    Ami a legfontosabb, hogy egyetlen játékos sem lehet nagyobb a klubnál.

    Maignannak pedig sok sikert. Talán Maldiniék nem is választhattak volna nála jobb opciót. Ennyi pénzért abszolút nagy fogás, elfogadható fizetéssel.

  14. Meg voltam győződve, hogy marad a srác, de ez elmúlt napok eseményei és hírei nekem azt sugallták, hogy a váltás már rég eldőlt.
    Ezek a beszélgetések a család, Donna és az ügynök között rég lezajlottak. A két éves szerződéssel való bohóckodás azt célozhatta, hogy arra a pát évre minél nagyobb fizu legyen illetve megmaradjon a lelépési opció arra az esetre, ha jönne egy olyan csapat, aki még többet tud fizetni és még kupákat is nyer.
    Az irreálisan magas fizetés a kupák hiányát enyhítette volna arra rövid időre de előbb-utóbb így is úgy is lelépett volna.
    Azt nem értem, hogy akkor minek kellett hangoztatni, hogy fontos a klub, stb. Vannak játékosok, akik ilyenkor csak csöndben maradnak, leadják a teljesítményt és nem kommentálják mennyire kötődnek a klubbhoz..

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet