A mexikói élvonalban szereplő Tigres UANL a hivatalos honlapján jelentette be, hogy megállapodott Florian Thauvinnal, akit korábban a Milan is megkörnyékezett.
Hónapokon keresztül Thauvin volt az első számú jelölt a Milan támadósorának jobb szélére. A 28 esztendős futballistának az idény végén lejár a szerződése az Olympique Marseille-nél és visszautasította a hosszabbítási ajánlatokat. Az is eldőlt, hogy nem a Milan lesz a következő klubja.
Nemrég hivatalossá vált, hogy Thauvin a nyártól Mexikóban folytatja pályafutását, ugyanis megállapodott vele a Tigres. A mexikói alakulat a hivatalos honlapján tett bejelentést a világbajnok játékos szerződtetéséről.
Ez azt jelenti, hogy André-Pierre Gignac után újabb francia válogatott játékos csatlakozik a monterrey-i együtteshez.
Korábban Antonio Vitiello, a MilanNews főszerkesztője arról számolt be, hogy a Milan 5 évre szóló szerződést kínált Thauvinnak évi 4 millió eurós bérrel. A játékos úgy döntött, hogy Mexikó felé veszi az irányt és 2026-ig szóló szerződést írt alá új klubjával, ahol évi 5 millió eurót tehet zsebre – írja Nico Schira.
23 hozzászólás
Ha plusz 1 millióért képes volt elmenni Mexikóba, akkor jobb is, hogy nem jött.
Dzsudzsi2…
Igazatok van, nekem is ezek jutottak eszembe.
Lenyomott minket a Tigres. Eddig hozzászoktunk, hogy hol a Leipzig, hol pedig egy angol kiesőjelölt viszi el előlünk a kiszemelteket, de hogy most már egy mexikói csapat is? Mi lesz még itt? Holnap Calhanoglut viszi a Mamelodi Sundowns?
Annak idején az idősebbektől mindig azt hallottuk, hogy „a mai fiatalok”. Teljesen felesleges a XXI. században klubhűségről beszélni, mgpróbálni egy-egy játékos kapcsán az érzelmekre hatni, arra, hogy mit köszönhet a klubnak. A mostani játékosok egy teljesen más korban szocializálódtak. A 2000-es években még rangot jelentett, hogy valaki egy történelmi klub játékosa. A megbecsülés, az elismerés persze azt is jelentette, hogy az illető bére is „megfelelő” lesz, mert úgy alakult, hogy a történelmi klubok voltak a leggazdagabbak. Azoknak a játékosoknak a választása azért is esett egy-egy nagy klubra, ha csapatot kerestek, mert ismerték a klub történelmét, a legnagyobb játékosokat, és hatalmas dolognak tartották, hogy esetleg abban a mezben játszanak, amiben Di Stefano, Keegan vagy Gianni Rivera.
A mostaniak nyomják a sablon szövegeket, amiket órákon át magoltattak velük, de ha megkérdeznénk őket, hogy tudnának-e 30 évvel ezelőttről nagy játékosokat említeni a mostani csapatukból, meg lennének lőve. Azt nyilván tudják, hogy a Real Madrid vagy a Manchester United nagy múltú klub, de ezt bárki tudja. Ezek a mostani játékosok már nem feltétlenül elismertségre vágynak, hanem pénzre. Jó dolog, ha van trófea, és nyilván a nyilatkozataikban is elmondják, hogy nyerni akarnak (ki a franc akarna veszíteni??!?), de tudják, hogy nem dől össze a világ, ha nem jön össze, mert a pénzüket megkapják. A szomorú viszont az, hogy annak idején óvodásként vagy kisiskolásként biztosan nem ezért kezdtek el focizni, hanem azért, mert szerették rúgni a labdát, gólt akartak rúgni, és nyerni akartak. Adná magát, hogy az ügynökök esetleg idővel rossz útra vitték őket, de ebben a dologban én akkora jelentőséget nem tulajdonítanék nekik.
Sajnos az a helyzet, hogy én a kemény 39 évemmel azt látom, hogy „a mai fiatalok” többsége számára teljesen megváltozott az, hogy mit tekintenek értéknek. Az a fontos nekik, hogy jól nézzenek ki, meglegyen a körítés (frizura, tetoválás, piercing, ruha, telefon), feltűnőek legyenek, azaz minél többen odafigyeljenek rájuk (miközben érdekes, hogy sokan meg vannak illetődve, ha pl. egy mikrofont tolnak eléjük, egyszerre nem tudnak megnyilvánulni, zavarba jönnek…), a többi pedig majd adja magát. Lesznek haverjai, akik ugyanilyen szintű értékek mentén és miatt csapódnak hozzá, és ezzel jól fogják érezni magukat. Már nem is azt mondom, hogy nem érdekli őket a tanulás (ha egyszer a telefonon mindenhez hozzá tudnak férni…), mert ez már lassan evidencia. A nagyobb probléma abban van, hogy tkp. érdeklődési körük sem nagyon van. Amennyit nyomogatja egy átlag fiatal a telefonját, azt gondolná az ember, hogy akkor esetleg a számítástechnikához ért, vagy legalábbis érdekli a téma. De az sem. Sport kilőve, mert minek fussak, ha a videójátékban ezt a kanapén ülve is megteszi helyettem a gép? Filmek? Na, a mostani filmeket inkább hagyjuk… Nem véletlenül szólalt fel a szuperhősös filmekkel szemben Scorsese, persze neki is mentek, mert azt merészelte mondani, hogy a szuperhősös „alkotások” művészeti szempontból egy rakás szart sem érnek… Ha megkérdenénk, a többség valószínűleg arra a kérdésre, hogy „mit szoktál csinálni a szabadidődben” azt válaszolná, hogy „a haverokkal lógok”. Teljesen gyökértelenül teng-leng egy rakás fiatal a plazában, dumálnak a semmiről, miközben a telefonjaikon nézik azt, hogy a velük ott nem lévő haver mit és hogyan (nem) lájkolt. Odáig már el sem megyek, hogy mit válaszolna arra a kérdésre egy átlag fiatal, hogy „mi akarsz lenni, ha nagy leszel”…
Szóval eljutottunk oda, hogy az ember már meg sem lepődik azon, hogy egy játékos a 4 millió euró helyett az 5 milliót választja, akkor is, ha ez azzal jár, hogy gyakorlatilag a Mexikóba igazolásával a karrierjének is annyi, mert ez már levezetés. És ugyebár ez mutatja, hogy Thauvin, ha a Milan 5,1 milliót kínál neki, a Milant választja. Ide sikerült eljuttatni a klubfutballt.
A pénz elképesztő hatást gyakorolt a társadalmi „fejlődésre”, teljesen megváltozott az, hogy mi az érték, illetve egyes alapvető értékek helyét olyanok vették át, amik pár évtizeddel ezelőtt nem voltak annyira fontosak. Thauvin – Lermontovval szólva – igazi „korunk hőse” (tudom ajánlani a regényt mindenkinek, aki nem olvasta). És mi, Milan-drukkerek lehet, hogy nézünk egy nagyot, mert nem bennünket választott a francia, de sajnos a többség azon a véleményen van, hogy Thauvin teljesen jól döntött, mert gondolnia kell a jövőjére, most kell pénzt keresnie stb. Ez van, ide jutottunk.
A folyamat sajnos rendkívül veszélyes, és a labdarúgás válságához vezethet (bár lehet, hogy már benne is vagyunk). A futball mindig is az alsóbb néposztályok, a szegényebb rétegek sportja volt, sosem az elité, a legnagyobb futballisták szinte kivétel nélkül „lentről” érkeztek. Rájuk is hatott a pénz, de még fontosabb volt számukra a hírnév, amit egy-egy nagy csapatban kaphattak meg. A folyamat tehát azért káros, mert a mostaniakat ez utóbbi nem igazán érdekli, mert a környezetüket – amely hatással van rájuk – sokkal jobban foglalkoztatja, hogy sokat, többet, még többet, még annál is többet keresnek, mint az, ha egy neves klubban játszanak. Az illető focistát biztosan érik olyan hatások, hogy pl. egy kínai csapat nagyobb fizetési ajánlata esetén azt mondják: „ezt válaszd, mert több pénzed lesz, kevesebb meccset kell játszanod, nem kell annyit dolgoznod”… Rengeteg és szerintem egyre több fiatal és tehetséges játékos választ olyan csapatot (sőt, országot), ami nem a fejlődésüket szolgálja, de ez nem a „nem gondoltam volna” kategória. Ezek a választások – sajnos – tudatosak. Ha szar játékosokat igazol le egy-egy kínai vagy orosz csapat, nem érdekelne senkit. De sajnos sosem fogjuk megtudni, hány olyan játékos tűnik el a süllyesztőben, akiből lehetett volna valami, ha nem egy kínai csapathoz igazol évi 50 ezer dollárral többért, hanem egy európai csapathoz. Hulk, Oscar, illetve, akinek volt visszatérés: Witsel. De Dzsudzsák Balázs is micsoda népmesei hőssé vált azzal, hogy egy országot próbáltak – nem is annyira sikertelenül – megetetni azzal, hogy az Anzsi Mahacskala tkp. nem biztos, hogy rosszabb választás, mint egy nyugat-európai klub… Meg hogy a döntés nem azért volt, mert az orosz klub többet kínált…
Hogy Thauvin Mexikóba igazolt, a Milan szempontjából nyilván nem annyira jó hír. Kereshet a klub másik jobbszélsőt. Hogy Thauvinnek mi fontos, az szépen kiderült, valószínűleg lettek volna később vele is anyagi természetű viták, így – mint „fuzzy9” írta – talán jobb is, hogy nyártól nem a Milanban rontja a levegőt. A jelentősebb probléma viszont az, amit fentebb igyekeztem felvázolni. A Milannak, de szinte valamennyi nagyobb klubnak, amely hisz abban, hogy pusztán a neve majd komoly vonzerőt jelent a tehetségek számára, egyre kevésbé szabad abban az illúzióban ringatnia magát, hogy a kisebb ajánlat is elég lesz egy-egy játékos megszerzéséhez. Mert az értékek visszafordíthatatlanul megváltoztak.
Hogy is énekli a Tankcsapda…
„Az emberek meg néznek,
Hogy az Isten a pénz lett;
Sorban nyílnak a bankok,
És az jelenti a rangot,
Hogy mennyire állat az autód,
Mekkora mellű a nőd,
És, hogy meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt!”
Na, remélem, mindenkinek feldobtam a napját. 🙂
Ez az egyik legjobb írásod, nem is nevezném hozzászólásnak. Tényleg, régen minden jobb volt… De mivel minden generáció így érzi kb 200 éve, így lehet, hogy ez természetes. Gyorsabban változik a világ, mint a benne élők. De, régen minden jobb volt…
Gondolom nyitott szemmel jársz te is, láthatod, hogy a társadalom átnevelésének (fejlődésének) már megvan eredménye minden területen.
+1
Annyit tennék hozzá, ha a klubok is elkezdenének , így hozzáállni a focistákhoz! Lenne ám sértődés…
Kíváncsi lennék, a fordítottjára akkor hova igazolnának, ha valahol sokat kereshet, de kutyába veszik és bármikor kirúgnák, ha valaki ugyanazt olcsóbban eljátszaná
Bakker ezt jól összefoglaltad. Gratula ez így igaz
Nem zárom ki azt, hogy a pandémia miatt még anyagiasabb szemléletű világ köszönt a focira (is), mint ami eddig volt. Kösse fel a gatyáját a keménykedő uefa és szabályozza a bérkérdést, ügynökkérdést! Ha már kiderült, hogy övé a foci.
Giovinco jutott eszembe erről, aki kb. hasonló életkorban döntött úgy 2015-ben, hogy felszívódik a futball térképéről.
Akkor jobb is így, sok sikert neki
Már szinte nekem fáj, ahogy ekézitek ezt a francia gyereket.
Az meg sem fordul a fejetekben, hogy esetleg már kisgyerek kora óta mindig is arról álmodott, hogy magára ölthesse a ̶R̶e̶a̶l̶ ̶M̶a̶d̶r̶i̶d̶ Tigres UANL mezét?!
Itt a pénz csak mellékes tényező, szerintem. 🙂
T.Lansky!
Minden szavaddal egyetértek!
Az én korosztàlyom szülei még Puskàst,Abertet làttàk és lesajnàltak az àltalunk làtott Nyilasit,Töröt és késöbb Détàriékat.
Én így is szerencsésnek mondanàm magam,hogy jó pàrszor élöben làthattam öket.
Plàne-elnézve a mai Nb1 színvonalàt….
Ugyanez majdnem igaz,màs mértékkel,a mai Serie A színvonalàra.
A 3légiós akkoriban vilàgsztàr volt még egy Parmàban is,nemhogy egy Van Basten,Gullit,Rijkaard trió.
…és tele volt a vilàg csoda focistàkkal.
Vagy csak a kor szépitené meg???
Megnyerte a VB-t ha jól tudom, szóval igazából elmondhatja magáról, hogy mindent amit akart elért és most jöhet a pénz keresés. Az is simán lehet, hogy már nem bírja erővel a komoly edzéseket, mert ilyen is előfordul egy-két komolyabb sérülés után, ezért a mexikói bajnokság a biztos számára.
Én nem mondanám, hogy teljesen el kell felejteni a klubhűséget vagy hasonló dolgokat, mert azért vannak kivételek és Kessie tökéletes példája ennek, mert a világon bárhol kereshetne 1-2 millióval többet is, de még le is nyilatkozta, hogy nem felejtette el honnan jött. Lehet ez idővel változni fog, de most ez a helyzet vele és én hiszek neki, mert ő sosem elégedett a vereségekkel és ezért nagyon keményen dolgozik.
+1
Személy szerint a „mai fiatalok” egy annyira buta sztereotípia, amit csak az öregek (40-et már öregnek értem a 18-at kritizálva) mantráznak. A társadalom sok szempontból rettenetesen jó irányba halad. A régi „öregek”, „amikor még minden jó volt”, patakokat toltak tele szeméttel, nem gondolva a jövőre, és máig tagadják, hogy ezzel probléma van, mikor földrésznyi szemétsziget van a Csendes-óceánon. A mai fiatalok megértőbbek a rasszokkal, nemi identitásokkal szemben, szemben a „régi öregekkel”, akik – nem akarom leírni – b..i-ztak és elítéltek mindent, amit nem ismertek. Sokkal, de sokkal több információ és lehetőség áll rendelkezésre, így már nehezebb megetetni a fiatalokkal egy diktatúrát, nehezebb megetetni valakivel sok más egyebet is, mert látják, hogy jé, más helyen ez nem így van, és több helyről lehet tájékozódni. Akkor lehet szidni pl. a mai zenét és mai filmeket, ami rohadt divatos (lásd fent Lansky-t, akit nem akartam megsérteni ezzel, csak ott olvastam ilyet), és annyi értelme sincs, mint ámbráscetként a Szaharába költözni. Mai zene? Egyrészt sztereotípia, másrészt mindenkinek más tetszik, és megint oda jutunk, hogy el kéne fogadni más ízlését. Mondom ezt én úgy, hogy fiatalként nem kedvelem a mainstreamet, de olyan gyönyörű modern klasszikusokat hallgathatok, mint pl Einaudi, és sorolhatnám – sokan szeretik őket, és több szép zene van, mint régen, és több fajta zene van, mint régen. Az, hogy régről a Beatlest meg Eltont ismerjük, nem jelenti, hogy akkoriban nem voltak totál értelmezhetetlen, bűngyenge zenék és zenei stílusok – illetve amit valaki annak gondolt akkor és most, amit a „mai zene” címszóval megbélyegzünk.
Film: mintha csak szuperhősfilmeket gyártanának. 😀 Olyan gyönyörű skandináv drámák születnek, mint a Jagten, a Festen, Iránban is csodálatos filmkultúra van, de még Hollywoodban is annyira gyönyörű drámákat csinálnak, hogy hihetetlen, független filmesekről meg még nem is beszéltem. Rengeteg értékes filmet gyártanak, többet, sokkal többet, mint régen. Közben persze van sok akció, vígjáték, stb, valakinek az a jó, és ez is így van rendjén. Mindenki megválaszthatja, mit akar nézni, és mivel már könnyű tájékozódni, IMDB alapján pl bárki megtalálhatja a maga filmét, ha kicsit is tud angolul. De még a szuperhősfilmeknél is azt mondom, hogy pontosan mitől más az, mint egy Tolkien könyv? Alapvetően mindkettő fantasy, nem a minőségét firtatom most, mert nyilván a Gyűrűk ura könyvben nagyon komoly, kiemelkedő mű a kategóriájában, hanem a stílust. Szuperhősfilmben is van amúgy olyan mély dráma pl a kirekesztettségről, elvesztegetett életről, vagy bármiről, mint pl a Sebezhetetlen. De vannak persze lényeg nélküli blockbusterek, azt meg könnyű megtekinteni fáradtan egy munka után a kanapába ülve. Semmi baj nincs ezzel sem.
És folytathatnám még, de felesleges, a lényeget tán mindenki érti. Régen is rengeteg focista volt, aki pénzért ment el valahová, és könnyű Maldinizni, mikor a világ legjobb csapatában maradt egész pályafutásában. És most is rengeteg klubhű focista van, főleg, ahl ezt kultiválják is, nézzük meg pl az FC Barcelonát, ahonnan Európa egyik legnagyobb tehetségét (Puig) el sem lehet hajtani, pedig a jelenlegi edző nem számol vele, nem játszhat, és kvázi még a pályafutása is veszélybe kezd kerülni. Messit kár is említeni. Nálunk ahogy fent említették, Kessié tűnik ilyennek. A nagy csapatokból, a sikeres csapatokból most is sok játékos nem akar eligazolni, mert minek. De még a kicsik közt is vannak Vardyk, Grealishek, Harry Kane-ek, mind sokkal több trófeára hivatottak, mégsem igazolnak el. Harry Kane példája már kicsit túlságosan szélsőséges is, mert talán a világ legjobb 9-ese.
Szép írás, sok helyen egyet is értek de a szemetelés, a b()zik elfogadása és a diktatúra messze van Florian Thauvintól de Mexikótól még messzebb.
Red pill or Blue pill…..
😉 nehogy megsértődj
Persze, közben messze kerültem a témától, fentebbiekre reagáltam. 😀 Már nagyon általánosítottak ebből a „mai fiatalok” témában, ami nekem kicsit gyenge pontom, és ugrottam rá. 😀
Viszont válaszoltam volna pár pontra de nem akartam fölöseges konfliktust generálni meg ez nem az a fórum
Thauvin Lannister..
+1 Lansky!
Mai nyelven lájk!😁
gabetti nem csak a kór szépíti meg. Sajnos tényleg az van, hogy a mai fiatalokat a pénz érdekli. Itt megállnék egy pillanatra. Erről szerintem nem ők tehetnek, meglátásom szerint ilyen világba születnek sajnos. Amikor még én voltam gyerek akkor is minden a pénzről szólt, csak akkor még nem volt ennyire „nyílvános”.(most vagyok 45). A mai világ kegyetlen, vannak akik fel sem kelnek az ágyból és vagyonokat keresnek, amíg mások megszakadnak és nem jutnak ötről a hatra. Nézzük meg Dzsudzsit ha már említette valaki. Én is akkoriban nagyon haragudtam rá amikor a PSV-böl a pénzt választotta. DE. ennyi idö elteltével azt kell, hogy mondjam igaza volt. Azóta beláttam, (ÉS FÖLEG MINT EGY KÉT GYERMEKES APA MONDOM EZT) hogy volt egy lehetösége és élt vele. Akkoriban én is köptem egy nagyot amikor ezt megtette de most már azt mondom, hogy igaza volt. Tehát szerintem a mai fiatalok is így gondolkodnak, próbálnak gondoskodni a „foci utánni életükről”. Lehet ez sokaknak undorító, de sajnos ezt a mai világ kényszeríti ki belőlük. Ezeken gondolkodjatok el, én sem értek egyet velük de ilyen idős fejjel megértem. Sajna ezt a világot éljük és nagyon sajnálom a mai fiatalokat, hogy egy ilyen szar világba születtek. Legyen szép napotok.