Theo Hernández, a Milan francia balhátvédje elmondta, hogy nagyon boldog a piros-feketéknél és még hosszú ideig maradni szeretne a csapatban.
AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSRÓL MALDINIVEL
„Felhívott, hogy találkozni szeretne velem. Nagyon meglepett, fantasztikus találkozó volt. Azt mondta, hogy megvan a tehetségem ahhoz, hogy nagyszerű játékossá váljak, továbbá beszéltünk a helyzetemről a Real Madridnál, plusz az Alavesnél illetve a Real Sociedadnál töltött időszakomról is. Olyan volt a beszélgetésünk, mintha barátok lennénk.”
A JÖVŐJÉRŐL
„Nagyon boldog vagyok a Milanban. Az első pillanattól kezdve mind a csapattársaim, mind a szurkolók, mind az egész klub részéről nagyszerű fogadtatásban részesültem. Ha ilyen történik és egy ilyen jó csapatban vagy, akkor nem akarsz távozni. Sokáig maradni szeretnék a Milanban. Milánó gyönyörű, az ételek jók és az emberek kedvesek.”
AZ OLASZ ÉS A SPANYOL FUTBALLRÓL
„Észrevehető a különbség a két bajnokság között. Itt Olaszországban nagyobb hangsúly van a fizikumon és a taktikán, de sikerült alkalmazkodnom. Sokat fejlődtem, köszönhetően az edző bizalmának, ami nélkül lehetetlen bizonyítani.”
IBRAHIMOVICRÓL
„Minden kétséget kizáróan pluszt adott a csapatnak, amióta megérkezett hozzánk. Igaz, hogy a jelenléte kissé megfélemlítő, de sokat segít a csapatnak. Nagyon jó kapcsolatom van vele. Néha még kiselőadásokat is tart nekem, de ez normális. Mindig azt akarja, hogy a lehető legjobbat nyújtsam. Sokat viccelődünk és nevetünk vele.”
A SCUDETTÓRÓL
„Nyilván még sok mérkőzés van hátra. Az Inter kissé meglépett, de még ők is veszíthetnek pontokat, az utolsó napig küzdeni fogunk. Természetesen az egyik célom, hogy a Bajnokok Ligájában legyek a Milannal. Csodálatos lenne, mert a csapat már régóta nem szerepelt a BL-ben.”
CRISTIANO RONALDÓRÓL
„Úgy vélem, hogy a Real hibát követett el, amikor eladta Ronaldót. Cristiano hatalmas játékos és a távozása után a Real soha nem volt ugyanolyan.”
HAKIMI ÉS A SAJÁT TÁVOZÁSÁRÓL
„Ez a klub és az edző döntése volt, de a távozás volt a legjobb megoldás mindkettőnk számára. Ha egy játékos nem kap lehetőséget, akkor nem tud bizonyítani. Most mindketten bizonyítunk.”
A VÁLOGATOTTRÓL
„Várok és a telefonom mindig fel van töltve, ha jönne egy hívás. Továbbra is mindent beleadok a siker érdekében. Célom, hogy a francia válogatottban szerepeljek a bátyámmal. Az álmom, hogy a világ legjobbja legyek a posztomon és sikereket érjek el a Milannal. Ez az a hely, ahol igazán boldog vagyok.”
DIAZRÓL ÉS CASTILLEJÓRÓL
„Nagyon jól megértjük egymást a pályán. Sokat viccelődünk és szeretünk gúnyolódni egymással. Brahim és Samu malagai születésűek és ők ilyenek. Nagyon szeretném, ha Brahim maradna. Kiváló kapcsolatunk van, ő egy kivételes játékos és remek csapattárs. Hihetetlen lenne, ha legalább még egy évet maradna.”
A PÉLDAKÉPÉRŐL
„Mindig is kedveltem Maldinit. Később nagy figyelemmel követtem Marcelót is a támadójátéka miatt. Ezért volt hihetetlen számomra egy csapatban játszani vele.”
6 hozzászólás
Talán nem véletlenül nem volt olyan rész az interjúban, hogy „A VÉDEKEZÉSRŐL”…
Egyáltalán nem szimpatikus számomra Theo Hernandez, idegesít a játéka, de az elmúlt egy-másfél évtized legjobb „anyaga” ezen a poszton a Milanban, még akkor is, ha a védekezésbeli hibái nemcsak abból jöttek, hogy nem ért vissza az emberével, hanem abból is, hogy egy váltást nem látott meg vagy nem olvasta jól a játékot, hogy kit kellene átvennie.
Legalább 10 éve van még a legmagasabb szinten, de biztosan változtatnia kell a játékán, ami a támadás-védekezés arányát illeti. Ugyanakkor kell egy edző is, aki ezt beleveri a fejébe.
Igen jelentős változáson ment át a két szélsővédő poszt az elmúlt 2 évtizedben, de azt is látni kell, hogy a csapatok, amelyek a kontrákra játszanak és a labdaszerzésből minél gyorsabban akarnak helyzetet kialakítani, a szélsővédők támadásaira egyre jobban figyelnek: tudják, hogy amennyiben előre megy egy szélső védő, és fent ragad, úgy az, aki a helyére visszazár (ha ugyan), az sebességben nem lesz olyan szimtű ellenfél. Így tehát azt a területet inkább támadják. Sajnos a Romagnoli-Theo Hernandez oldal emiatt is sebezhető, mert amennyiben Romagnoli megy (ment) ki a francia helyére, ott durva sebességbeli különbség alakulhat(ott) ki a támadó csapat előnyre. Tomorival ez változott. Ezt kellene kidolgozni, hogy Hernandez segítse a támadásokat, de ne ész nélkül. Lehet úgy is támadni, hogy nem akarom 60 méteren át vezetni a labdát, hanem megpróbálok passzolni… Visszatérő elem Hernandez játékában, hogy megindul a labdával, megpróbálja áthámozni magát 2-3 emberen, de mivel labda nélkül gyorsabb az ember, mint labdával, így valaki befogja. Vagy felrúgják, vagy szerelik. És ilyenkor Hernandez 60 méterre a kapunktól csalódottan bandukol vissza vagy ül a füvön, miközben az oldalán fut a támadás…
Úgy gondolom, Pioli és Hernandez is felelős azért, ha védtelen marad a csapat azon oldala. Az viszont a modern futballban egyszerűen nem járja, hogy egy szélső hátvéd ne vegyen részt a támadásokban. Mint írtam, szerintem Hernandez jó alapanyag, de sok tekintetben változnia kell, mert nem letisztult a játéka. Ha azt mondja, hogy a posztján a világ legjobbja akar lenni, akkor először is meg kell értenie, hogy mik a poszt alapkövetelményei. Ráadásul azt is figyelembe kellene vennie, hogy a Serie A-ban játszik, ahol nem játszhat úgy egyetlen balhátvéd sem, mint tenné azt egy spanyol vagy angol ligában.
Hernandez nagy erőssége lehet a Milannak a jövőben. Annak idején csak fogtuk a fejünket, mert láttuk egyik-másik balbekknél, hogy teljesen reménytelen a tag, és hogy 5 év múlva is az lesz. De Hernandezben több van. Én nem lepődnék meg, ha nyáron jönne egy viszonylag nagy összegű (30-40 milliós) ajánlat érte.
Sokmindennel egyetértek a mondandódban, viszont az 50 méteres Theo felfutásokból alakul ki kb a végigvitt helyzeteink fele. Nem öncélú, még ha néha végül úgyis végződik. Azért nem sűrűn szerelik az első 30-40 méteren, vagy inkább soha, és szinte mindig eljut a 16-osig, és ez nem csak szélsőposzton egyedülálló, hanem bárhol máshol, ez kb Mbappé amikor saját térfélről indul meg, nem tudok hirtelen sok mást, aki ezt így rendszeresen megoldja. Még egy 10 évvel ezelőtti Messi, de ő persze más stílusban, hirtelen irány és tempóváltásokkal, míg Theo szimplán végigrobog elemi erővel.
Sok gólunk születik ebből, de még több veszélyes helyzetünk. Az utolsó döntései nem mindig ülnek ott, de kb akármit dönt, totál káoszt okoz az ellenfélnél, és fogalmuk sincs, ki rongyoljon rá ki, vagy egyáltalán merjenek-e, és hogy a mellette felfutók közül kire figyeljenek, stb. Mindig totál zavarodottságot látok az ellennél. Én is ha védő lennék, totál be lennék kakilva, ha felém robogna egy ilyen erőgép 35 km/h-val és mellette még jön egy Ibra, Kessié, Rebic/Leao… Szerintem ezt még véletlenül sem szabad eltüntetni a játékából. Ha a végén kicsit jobb döntések születnének, akkor kerek perec kijelenthető lenne, hogy ez lenne a legveszélyesebb támadóelemünk. Tehát összegezve ebben fejlődni lehet, főleg a támadás végén, de véletlenül se hagyja abba szerintem…
És ha már van egy ilyen playánk, igenis oldják meg addig helyette a védekezést (Kessié főleg, de ha ő is robog előre, akkor az egyik belső védőnk, akár tolódjunk is, megéri az áldozatot).
Ahogy írtad modern szélső védő elképzelhetetlen ilyen gyors elfutások nélkül, tehát az alapanyag jó!
Másrészt én azt gondolom nem szabad nagyon megváltoztatni az egyéni tehetségeket mert akkor mindegyik sablon lesz. Kicsit kell még faragni rajta de a korral úgyis fegyelmezettebb is lesz.
A legtöbb hasznát úgy venné a csapat ha a kp játszana mert gyors jól támad és kombinatív. Így mögé be lehet valaki mást tenni pl Gabbiát ki lehetne próbálni vagy Calabriát áthozni erre a szélre. Azért kp megnéznék egy Kessié Bennacer Theo hármast előttük Calha szervezné a játékot. Eĺől mondjuk Rebic , Ibra .Esetleg Duvan Zapata kellene az Atalantából.Nem nézne ki rosszul azt hiszem! FORZA MILÁN!
Zapata fura választás lenne. Mármint ha konkrétan Ibra helyettesét keressük, akkor talán nem, a fizikuma és az erényei hasonlóak… de pl ha csak azt a csapatot is nézzük, még Muriel is sokkal jobb csatár, sokkal többet tud honfitársánál… tavaly csereként is annyi gólt lőtt, mint Zapata, idén is 60 percenként termeli a gólokat, ami kb Lewandovsky szintje – összehasonlításképp Zapata 160 percenként.
Gasperinit a világ legjobb edzőjének tartom talán, de ez szerintem nagy vakfoltja, elképzelésem sincs, miért kezd többször Zapata, mikor Muriel látványosan jobb és gólerősebb csatár, ráadásul százszor sokoldalúbb.
A probléma az, hogy mindketten lassan a zenitjük végéhez közelednek. Nem rossz vétel most még egyik sem – nem mintha bármelyikük is el akarna onnan jönni – de jobb lenne valami 24-5 éves, már beérett, de még fiatal, jó csatár…
Azzal egyetértek, hogy Theot feljebb kipróbálni, jobbszélen úgysincs gyakorlatilag támadónk. Sale a kvalitásai alapján inkább vkp-s, mert a kapura konkrétan 0 veszélyt jelent, nem tudom, kinek az ötlete volt őt támadónak beállítani. Castillejo meg szimplán gyenge.
De nem fogunk rendszert váltani, amiről beszélsz. A 4-2-3-1 tutira marad szerintem, és ott Theo jobboldalon játszhatna ballábasként elöl. De ez csak elméleti spekuláció, szerintem sosem fogjuk ezt látni.
Gasperininél lehet egy olyan taktika, hogy Zapata 60 percig izmozik a védőkkel, majd a mozgékonyabb Muriel a fáradtabb és elnyűttebb védőkkel jobb esélyekkel száll harcba. Nem elképzelhetetlen, hogy Ibrahimovicnak is jobb lenne a gólátlaga, ha fáradtabb védőkkel kellene harcolnia az utolsó 30 percben.
Gasperini megítélése érdekes. Jó edző, de valószínűleg nyomás alatt nem tud teljesíteni, nem élvezi annyira a reflektorfényt. A nyomást természetesen úgy értem, hogy egy Inter vagy Juve élére nem lenne jó, mert ott komoly elvárások vannak. Ha Conte nem nyeri meg most a bajnokságot az Interrel (de meg fogja), akkor kirúgják. Pirlóra is lehet, hogy most ez a sors vár, Piolira meg akkor, ha nem lesz meg a 4. hely. Gasperini tökéletes helyen van, kísérletezhet, építhet, beleférhet számára egy gyengébb év is. És mivel már nem fiatal, joggal érzi úgy, hogy az átlagosnál nehezebb terepre, több idegeskedésre már nincs szüksége… 🙂
Kicsit olyan Gasperini, mint Bielsa. Trófeák nem nagyon vannak, illetve lényegesen kevesebb, mint amennyi a tudása alapján „járna” neki. A jó edzők és a legjobb edzők között abban látom a különbséget, hogy igazi nyomás alatt hogyan tud teljesíteni. Conte például halálra unná magát Bergamóban, neki kellenek a kamerahegyek, a figyelem. És élvezi azt, hogy nyomás van rajta. Ha nincsenek eredmények, akkor persze rajta kívül mindenki hibás, de ő már csak ilyen. 🙂